Mit jelent Indiát bemutatni a világnak – nem mint egy képeskönyv-sztereotípiát, hanem minden mélységében és ellentmondásaival? Mira Nair több mint harminc éve pontosan ezt teszi. Az olyan filmjeivel, mint a Monszunlakodalom (2001), Delhi vibráló káoszát vitte világszerte a közönség elé, a A névadó (2006) című alkotásában pedig meghatóan ábrázolta az otthontól való távolság fájdalmát. Most Bijoy Shetty egy másik médiumon keresztül járja be hasonló témákat. 27 évesen olyan előadók, mint Hanumankind, Martin Garrix és Badshah számára készített zenés videóival az indiai hip-hopot a puszta utánzás szintjéről a helyi hagyományokban – a dahi handi piramisoktól a rettenthetetlen motorosokon át az ősi harcművészetekig – gyökerezteti, miközben vizuális stílusa világszerte megmozgatja a közönséget.

Amikor Nair és Shetty a Vogue számára Zoom-on kapcsolódott össze, megosztották gondolataikat egymás munkásságáról, és megvitatták, hogyan lehet egyensúlyt teremteni a saját gyökerekhez való hűség és a szélesebb közönséget megmozgató művészet között. Mindent összevetve arról beszéltek, hogyan lehet ellenállni a kísértésnek, hogy az identitásokat egyszerű, piacképes képekké egyszerűsítsük. Mindkettejük számára ugyanaz a kihívás – és ugyanaz a jutalom: hogy Indiát olyannak mutassák be, amilyen valójában, minden gyönyörűen zűrös bonyolultságában.

Vogue: Mira, ön úgy jellemezte magát, mint indiai filmes, aki a világ bármely pontján otthon érzi magát. Filmjei átformálták, ahogy az emberek Indiát és diaszpóráját látják. Bijoy, ön zenés videói, különösen a Hanumankinddel készült legújabb munkája, szorosan kapcsolódnak az indiai kultúrához. Mennyire központi szerepe van a reprezentációnak az alkotói folyamatukban?

Mira Nair: Nem tekintem magam nagykövetnek, aki azért jött, hogy hirdesse, milyen csodálatos vagy gazdag az országom. Nem készítek filmeket mint egy Benetton-reklám. Célom, hogy belevetődjem a körülöttem lévő élet rétegeibe és felfedezzem azon hely sajátos emberi mivoltát – olyan őszinte történeteket meséljek el, amelyek egyetemessé válnak. Nem vagyunk elszigetelve egymástól; mindannyian osztozunk ugyanabban az emberi tapasztalatban. Ennek ellenére, mint New Yorkban, később Kelet-Afrikában élő indiai filmes, gyakran kerültem olyan helyzetekbe, ahol kilógtam a sorból, ahol nyomás alá kerültem, hogy megmagyarázzam magam. De mindig is volt egy makacs erelem – nem magyarázom meg, ki vagyok, és nem adok leckéket arról, miért viselek bindit. És nem engedem, hogy olyan emberek, akik soha nem járhattak a cipőnkben, elvegyék és elferdítsék a kultúránkat.

Bijoy Shetty: Sajnos a gyarmatosítás nyomot hagyott bennünk, abba a hitbe ringatva, hogy a nyugati kultúra felsőbbrendű. Őszintén szólva, én magam is profitáltam ebből a előítéletből. A "Big Dawgs" kapcsán a figyelem nagy része abból adódott, hogy az embereket meglepte, egy indián így tud rappelni. Nem a magas produkciós értékek miatt lett – az indiai rappert és indiai zenei videót látni sokkolta az embereket, ami miatt vírusként terjedt. De amint ez a kezdeti meglepetés elmúlik, vajon a munkádnak elég erős identitása van-e ahhoz, hogy fenntartsa az emberek érdeklődését? Ez az, ami igazán számít.

Vogue: Mira, ön azt mondta, hogy az utca a legnagyobb inspirációja, legyen szó a történeteik forrásáról vagy a nem színészek szerepeltetésének preferenciájáról. Bijoy, maga a hip-hop is a Bronx utcáin született. Mit jelent önnek az utca mint szereplő, és hogyan inspirálja a munkáját?

Mira Nair: Legkorábbi inspirációm az utcáról jött – Bhubaneswarban nőttem fel, templomok mellett bicikliztem, figyeltem, hogyan bukkannak elő a bogarak a monszun után, vagy botlottam nyilvános Odissi táncpróbákba. Ezek a mindennapi látványok és hangok mutatták meg a varázslatot a hétköznapiban. Amikor az India Cabaret (1985) filmet forgattam, hónapokig éltem kabaré táncosokkal, és néha magamat is az egyikükké tévesztettek. Ez a mély bemerülés tanított meg arra, milyen gazdag és bonyolult lehet a hétköznapi élet. Olyasmiket láttam, amiket ha regénybe írtak volna, az emberek hihetetlennek tartanák. Az utca volt a végtelen tanterem – az élet iskolája, amely alázatosságra és nyitottságra tanított meg mindennel szemben.

Bijoy Shetty: Szinte minden, amit alkotok, a saját tapasztalataimból származik. Maharashtra-ban nőttem fel, a dahi handi ünneplések vettek körül, és folyamatosan láttam embereket elesni és a földet érni. Meg akartam örökíteni azt az érzést, amikor ijesztő sebességgel haladunk, és innen jött a "Weightless" című Martin Garrix és Arijit Singh szám videóklipjének ötlete. Ugyanez történt a "Big Dawgs"-gal is. Gyerekkorban a családom gyakran vitt a cirkuszba, és amikor meghallgattam a számot, volt benne egy minta, ami pontosan úgy hangzott, mint egy motor üteme. Ez juttatta eszembe a halálkutat. Számomra az inspiráció mindig a tapasztalatból, a kutatásból és az ösztönből fakad, hogy az életemet valami filmies dologgá alakítsam.

Hogyan heveri ki magát a kreatív visszaesésekből, amikor egy forgatás nem sikerül jól, vagy egy film nem a vártnak megfelelően alakul?

MN: A kertemben lelem meg a vigaszt, mert a fák nem kérdezgetnek. A természet ritmusa hihetetlen tanár; van idő a pihenésre és van idő a virágzásra. Ami szép volt múlt héten, ma már elmúlhat, így megtanulod elfogadni az idővel járó alázatot. A jóga sokat segít, és a családom is. De semmi sem törli teljesen ki azt a mély magányt, amit érzel, amikor egy ötlettel indulsz, és valami teljesen mással végződsz.

BS: Igazán megmarad bennem, de ugyanakkor egyfajta szupererővé vált. Minden alkalommal, amikor hibázok, a szorongás, hogy legközelebb jobban csináljam, hajt előre. Tudom, hogy nem fogom megismételni ugyanazt a hibát a félelem miatt. Ha egyszer megtanultam belőle, megpróbálom félretenni és továbblépni.

Mi az a tanács, amit szeretnétek, ha valaki adott volna nektek, amikor elindultatok?

MN: Ne fogadjatok el nemet válaszként. Egy költő szívére és egy elefánt bőrére van szükségetek. Kemény, mert ellenálló képességet kell építenetek, miközben meg kell őriznetek a jó filmeshez szükséges érzékenységet.

BS: Nincsenek szabályok. Bármit leforgathattok, amit csak akartok. Ne hagyjátok, hogy korlátozzon benneteket, amit mások tanítottak vagy mondtak. Legyetek csak kényelmesek egy kis kényelmetlenséggel, és menet közben találjátok ki a dolgokat.

Mira, filmjei mindig is felfedezik az identitás és a tartozás témáit. A fia, Zohran Mamdani most hasonló kérdéseket boncolgat a politikán keresztül, ahogy New York City polgármesteri posztjáért indul. Látja-e a munkáját ennek az impulzusnak egy másik médiumban történő folytatásaként?

MN: Úgy érzem, Zohran egy új hajnal felé vezet minket. El vagyok ájulva a bátorságától és világlátásától, de ami igazán megmozgat, az az, hogy mentegetőzés nélkül testesít meg magában több világot, teljes mértékben ünnepelve azokat. Szeretem, hogy reményt ad mindannyiunknak. Látománya van a világról, és ez nem a hatalomról szól – hanem az egyenlőségről, igazságról és a dolgozó emberek iránti őszinte tiszteletről.

BS: Biztosan nagyon büszke, hölgyem.

MN: Az vagyok, az vagyok. Anyám egyszer az 1988-as Cannes-i filmfesztiválon, ahol a Salaam Bombay!-t vetítették, azt mondta: "Én a rendező producere vagyok." Most én azt mondom: "Én a jelölt producere vagyok."

Ez a történet a Vogue India 2025. november-decemberi számában jelent meg, amely már kapható. Iratkozzon fel itt.



Gyakran Ismételt Kérdések
Természetesen! Íme egy lista a Mira Nairről és Bijoy Shettyről szóló GYIK-ekről, akik az India globális megítélésének átformálásán dolgoznak.



Általános, Kezdő Kérdések



1. Kik Mira Nair és Bijoy Shetty?

Mira Nair egy elismert indiai-amerikai filmrendező, olyan filmekről ismert, mint a Monszunlakodalom és a Salaam Bombay!. Bijoy Shetty egy prominens filmproducer és az Ek Katha produkciós cég alapítója. Alkotó partnerek, akik hiteles indiai történetek elmesélésére fókuszálnak.



2. Mit jelent India globális megítélésének átformálása?

Azt jelenti, hogy túllépünk a sztereotípiákon, és a világnak megmutatjuk a modern és hagyományos indiai élet valódi, sokszínű és összetett valóságát hiteles történetmesélésen keresztül.



3. Miért fontos megváltoztatni, hogyan látja a világ Indiát?

A pontos megítélés nagyobb kulturális megértést, kölcsönös tiszteletet és egyenlő partnerséget eredményez az üzleti és művészi életben. Lehetővé teszi, hogy Indiát innovációjáért, gazdag kultúráiért és emberiességéért lássák, nem csak kihívásaiért.



4. Hogyan tervezik ezt megtenni?

Elsősorban film és média által. Olyan történeteket alkotnak és producerelnek, amelyek az indiai valóságban gyökereznek, de egyetemes témákkal rendelkeznek, biztosítva, hogy mind az indiai, mind a nemzetközi közönségnél megérintsenek.



Haladó, Részletes Kérdések



5. Melyek konkrét példái munkáiknak, amelyek ezt teszik?

Mira Nair Monszunlakodalma: Egy modern, felső-középosztálybeli indiai családot mutatott be, megtörve azt a sztereotípiát, hogy India csak a hagyományokról vagy szegénységről szól.

Egy Megfelelő Fiú: Egy árnyalt képet mutatott be a függetlenség utáni Indiáról, annak politikájáról és társadalmi szerkezetéről.

Produkciós cégük, az Ek Katha: Olyan hiteles, kulturálisan átívelő történetek megtalálására és finanszírozására szánják magukat.



6. Melyek az általános sztereotípiák, amelyekkel szembenéznek?

Kihívják India mint monolitikus kultúra képét, a szegénységre és nyomornegyedekre való túlzott hangsúlyt, a misztikus és spirituális sztereotípiát, valamint az indiai nők kizárólag alávetettként való ábrázolását.



7. Mi a legnagyobb kihívás ezen megítélések átformálásában?

A legnagyobb kihívás a nyugati médiában évtizedek óta létező, egydimenziós ábrázolások leküzdése. Ehhez nem csak új történetek alkotása szükséges, hanem annak biztosítása is, hogy azok széles körű globális terjesztést és nézettséget kapjanak.