Amikor a mai divattervezők újraértelmezik a Hollywood múltjának legendás jelmezeit, új életet lehelnek a filmtörténelembe. Ez a kollekció nyolc film – a *Barry Lyndon*, a *Marie Antoinette*, a *Dűne*, a *Fekete Párduc*, az *Orlando*, a *Ollókezű Edward*, a *Múltszázadi Hollywood* és a *A nagy Gatsby* – ikonikus viseleteit párosítja hét, azok valós vagy képzelt világai által inspirált egyedi kreációval.
Marie Antoinette (2006)
Milena Canonero olasz jelmeztervező, négyszeres Oscar-díjas és kilencszeres jelölt kiváló abban, hogy képzeletbeli világokat életszerűvé varázsol. Amikor 1986-ban a *Miami Vice*-on dolgozott, a Vogue megjegyezte, hogy Canonero jelmezei többek a feltűnő látványánál: egy divattörténetet mesélnek el. Bár alapos a kutatása, nem dokumentaristaként közelít hozzá. „Sok forrásból merítek inspirációt, főleg különböző korszakok művészeti alkotásaiból és fényképeiből” – osztotta meg egy friss interjúban – „de inkább a hozzáállás a lényeg.” A Vogue World: Hollywood eseményére Louis Vuitton Nicolas Ghesquière-je ragadja meg a 18. század buja rokokó eleganciáját, egy olyan stílust, amelyet Canonero először Stanley Kubrick *Barry Lyndon* című filmjében, majd később Sofia Coppola bájos *Marie Antoinette*-jában fedezett fel. Ez az együttműködés megerősíti a tervező korábbi kijelentését a Vogue-nak: „A korfilmeknek több stílusuk van.”
Dűne (2021)
Gigi Hadid modell egy stillsuit-ot visel, amelyet Jacqueline West tervezett Zendaya karaktere, Chani számára, Denis Villeneuve *Dűne*-filmjeinek kecses, de rettegett alakjához. Amikor Villeneuve először kereste meg Westet a jelmezek kapcsán, az azonnali reakciója az volt, hogy: „De hát én nem foglalkozom sci-fivel!” Pontosan ezért akarta ő. „Azt mondta: 'Azt akarom, hogy a múltban legyen gyökere, még ha a jövőről is van szó'” – magyarázza West. „Azt hiszem, azért választott, mert tetszett nekem a munkám a *A visszatérő*-ben, amely a realizmusban gyökerezik.” Művészettörténeti hátterét felhasználva West középkori hatásokat és észak-afrikai, valamint közel-keleti ősi művészeteket keresett fel a *Dűne* számos jelmezéhez. A fremen egyenruhákhoz Frank Herbert könyvében található részletes leírásokat követte. „Szükségünk volt testnedvek gyűjtésére szolgáló területekre, egy vízvezeték-rendszerre, egy sivatagi lepárlóüzemként funkcionáló kialakításra, valamint páncélzat-elemekre, hiszen a fremenek képzett harcosok.” West egy vázlatrajzoló segítségével finomítja tervein, és bemutatja azokat a rendezőnek, addig folytatva, amíg meg nem hallja Villeneuve-t mondani: „Nagyon szeretem.”
Egy finoman megmunkált Alaïa felső és szoknya a *Dűne* hatalmas Bene Gesserit testületének hosszú, sötét köntösét idézi.
Fekete Párduc (2018)
„A jelmeztervezés világok építéséről szól” – mondja Ruth E. Carter, aki Oscar-díjat nyert mind a *Fekete Párduc*, mind annak folytatása, a *Fekete Párduc: Wakanda örökké* című filmért. De ugyanakról minden egyes ruhadarab minden részletének tökéletesítéséről is. Carter emlékszik arra a pillanatra, amikor Chadwick Boseman először próbálta fel a Fekete Párduc ruháját: „Fenséges volt. Olyan erőt sugárzott, amit egy szuperhős láttán érzel. Csak fel-alá ugráltam – a Fekete Párduc volt az irodámban!” Mégis, szükség volt finomításokra, hogy javuljon Boseman mozgékonysága és légzése. „Hoztunk valakit a Bostoni Balettből, aki beillesztéseket adott hónalj és lábak alá, és terveztünk egy speciális orrrészt, amelyet levehetett, és amelyet később a VFX visszaállított.” Carter ugyanezt a szakértelmet alkalmazta a Dora Milaje, Wakanda női királyi testőrségének egyenruháinál is. Itt Awar Odhiang mutat be egy ilyen együtteset, mellette Balmain Olivier Rousteingjének a Vogue World: Hollywood-ra készült interpretációjával.
Sandy Powell díjnyertes jelmeztervező, három Oscar- és három BAFTA-díjjal (és háromszor annyi jelöléssel) a 1992-es Orlando című film kapcsán reflektál munkájára. „Sok filmet készítettem, de nagyon kevés adott annyi művészi szabadságot, mint az Orlando” – mondja. A Sally Potter által rendezett és Tilda Swinton főszereplésével készült film egy stílusos érzékű korfilm volt, nem szigorúan történelmileg hiteles. Powell, aki korábban is dolgozott együtt mind a rendezővel, mind a színésznőn más projekteken, természetes lépésnek látta az újbóli együttműködést. Swinton központi szerepet játszott a jelmeztervezési folyamatban. „Nem tudok tervezni anélkül, hogy tudnám, ki viseli a ruhákat – ez a legfontosabb” – magyarázza Powell. „Nem csak a testalkatukról vagy színükról van szó; hanem arról, hogyan viselik magukat és fejezik ki személyiségüket. Az ő véleményük számít, mert egy karaktert építünk, nem csak felöltöztetünk valakit egy esti bulira. Arról szól, hogy a színész elhiggye a szerepét.”
Colleen Atwood négyszeres Oscar-díjas jelmeztervező Johnny Depp ikonikus megjelenésének megteremtéséről emlékezik vissza Tim Burton 1990-es Ollókezű Edward című filmjéhez. „Edward az utcákból született, a Canal és Orchard utcákban mindenfélét árusító kereskedők ihlették” – mondja. „Úgy képzeltük el, mint egy összefoltozott egyént, egy olyan jelmezzel, amely ötvözi a bondage elemeket, a gyakorlatiaságot és egy csipetnyi viktoriánus stílust.” Atwood megjegyzi, hogy Burton képzeletgazdag vázlatai voltak a kiindulópontja, hiszen gyakran rajzolja meg hosszú ideje általa megálmodott karaktereit. Újraalkotta az Ollókezű Edward jelmezt a Vogue World: Hollywood számára, amelyet Anok Yai modell mutat be, akiről úgy nyilatkozik, hogy „egy mennyei teremtmény”. Yai egy, Edward által inspirált McQueen-alkotást is visel Sean McGirrtől.
Arianne Phillips, aki valódi személyek megjelenezéséről is ismert filmekben, a Múltszázadi Hollywood kapcsán beszél, ahol Margot Robbie-t Sharon Tate-ként öltöztette fel. „Felelősséget éreztem Sharon hiteles ábrázolása iránt” – mondja Phillips a Vogue-nak. „Nem csupán tehetséges színésznő volt; ő volt az 'It girl'.” A műpitonkabát, amit Robbie visel a Playboy Mansionbe a filmben, azon a valódi Ossie Clark kabáton alapul, amelyet Tate viselt a Rosemary gyermeke 1968-as londoni premierjén. Phillips, aki Clark tervezéseit gyűjti, megjegyzi, hogy Tate és Roman Polanski Londonban éltek a Carnaby Street korszakában, a divat és a rock'n'roll egyesülésének idején, ami összhangban van a film helyszínével. Quentin Tarantino kölcsönadta a kabátot a Vogue World: Hollywood számára, ahol egy Marc Jacobs által készített hű másolat is szerepelni fog.
Catherine Martin ausztrál jelmeztervező a második nő, aki egy évben több Oscar-díjat nyert (Edith Head után), és az első, aki ezt kétszer is elérte – a Moulin Rouge! és a A nagy Gatsby című filmekért, amelyeket férje, Baz Luhrmann rendezett. „Baz azt akarta, hogy a Gatsby jelmezek a 20-as évek sziluettjeiben, anyagaiban és részleteiben legyenek gyökerezve, de modern energiával átszőve, hogy kapcsolódjanak a mai közönséghez” – magyarázza.
Martin elmondja: „Azt mondta nekem: 'Nem nosztalgikus New Yorkot akarok; nem szépia-árnyalatos New Yorkot akarok. Olyan New Yorkot akarok, amely ugyanolyan vibráló, szexi, nyers és modern érzést kelt, mint amilyen Zelda és Scott Fitzgerald vagy a könyv bármelyik szereplője számára lett volna.' Elbűvölt az idealizált sziluettek ezen rajzokon, amelyek gyakran karcsúbbak és stílusosabbak voltak, mint a valóság” – teszi hozzá. „Ez arra ösztönzött, hogy ezeket az idealizált formákat helyezzem előtérbe a szigorú történelmi pontossággal szemben.” A Gatsby-n való munka legdrágább emlékei közé tartozik, hogy „együttműködhettem Miuccia Pradával, hogy újraértelmezzük a 20-as évek stílusát a mai közönség számára a parti jelenetekben.” A Vogue World: Hollywood számára Mrs. Prada egy újfajta megközelítést készített Daisy-ről, amint azt itt a Miu Miu ruha bemutatja.
—Irene Kim
Ebben a történetben: haj: Jimmy Paul; smink: Kabuki; manikűr: Yuko Tsuchihashi; szabó: Hailey Desjardins. Producer: Tann Services. Díszlettervezés: Julia Wagner.
Gyakran Ismételt Kérdések
Természetesen! Íme egy lista a Hollywood ikonikus karaktereinek vezető divattervezők általi újraértelmezéséről szóló GYIK-ról, amely egyértelmű, hasznos és könnyen érthető.
Általános – Kezdő Kérdések
1. Mit jelent az, hogy a divattervezők újraértelmezik a Hollywood ikonikus karaktereit?
Ez egy kreatív projekt, ahol vezető divattervezők híres filmes karaktereket vesznek alapul, és saját egyedi, magas divatú stílusukkal újraalkotják azok jellegzetes megjelenését.
2. Tudnál adni egy híres példát?
Egy klasszikus példa, amikor Jean Paul Gaultier tervező megalkotta az ikonikus jelmezeket az *Ötödik elem*-hez, különösen Milla Jovovich kötözős ruháját. Újabban olyan tervezők, mint Virgil Abloh vagy Maria Grazia Chiuri is újraértelmezték karaktereket szerkesztős fotózásokra.
3. Miért csinálja ezt egy divattervező?
Ez egy módja a tervezőknek, hogy bemutassák művészi látásmódjukat, tisztelgjenek a popkultúra előtt, és felkeltsék a közönség érdeklődését. Ötvözi a filmes történetmesélést a magas divat kreativitásával, így a filmek és a divat rajongóinak egyaránt szól.
4. Hol láthatom ezeket az újraértelmezett designokat?
Gyakran a magas divatú magazinokban, mint a *Vogue* vagy a *Harpers Bazaar*, múzeumi kiállításokon, vagy a tervezők kifutóin és reklámkampányaiban jelennek meg.
5. Ezeket az új jelmezeket ténylegesen használják filmekben?
Ritkán. Ezek általában konceptuális vagy művészi projektek, nem új filmprodukciók számára készülnek. Fotózásokra, művészeti célokra és promócióra szolgálnak.
Mélyebb – Haladó Kérdések
6. Mi a divatmárka haszna ebből?
Összeköti a márkát egy szeretett karakter örökségével, elérve egy hatalmas új közönséget. A tervezőt kulturális ízlésformálóként pozicionálja, és óriási médiafigyelmet és közösségi média-aktivizálást generál.
7. Nem rontják el néha ezek az újratervezések az eredeti karakter képét?
Lehet, hogy vitát kelt. A puristák úgy érezhetik, hogy egy újratervezés túlságosan eltávolodik attól, ami a karaktert különlegessé teszi. Azonban a cél nem az eredeti helyettesítése, hanem egy friss, művészi nézőpont kínálása, amely beszélgetést indít el.
8. Hogyan döntik el a tervezők, mely karaktereket értelmezzék újra?
Gyakran olyan karaktereket választanak, amelyek erős, felismerhető vizuális identitással rendelkeznek. A legjobb választások azok, amelyeknek a viselete azonnal felismerhető (pl. Marilyn Monroe).