Szöveg és képek: Nicolás Garrido Huguet

Az Alquimia Textil egy olyan együttműködési projekt, amelyet a divatkutató és tervező, María Lucía Muñoz társaságában hoztam létre. A projekt a perui Cusco tartományban, Chinchero településén élő Pumaqwasin közösség kézműves nőinek által gyakorolt természetes festési technikákat dokumentálja.

A projekt célja, hogy láthatóságot adjon és segítsen megőrizni ezeket az ősi festési módszereket, amelyek órákig tartó aprólékos kézi munkát igényelnek, és gyakran észrevétlenek maradnak a szélesebb textilipar számára. Mivel a hagyományos folyamatokat egyre inkább ipari eljárások váltják fel, úgy vélem, fontos rávilágítani értékükre a festési út minden egyes lépésének feltárásával. A munka egyben közvetlen kapcsolatot is teremt a helyi közösséggel, és méltatja a kézműves munkát, amely e gyakorlatok hátterében áll.

A képek három, a régióban hagyományosan használt természetes festékanyagot mutatnak be: a qollét (Buddleja coriacea), egy cserjét vagy kis fát, amelynek virágai sárga árnyalatok széles skáláját produkálják; a ch’illkát (Baccharis fajok), amelynek levelei és szárai okker és zöld tónusokat eredményeznek; és a kárminvörös festékképolót (Dactylopius coccus), egy kis rovarfajt, amely az Andoki völgyekben őshonos, és amelyből a vörös színnek a skarláttól a karmazsinvörösön át a sötét liláig terjedő széles spektruma nyerhető ki.

A teljes festési folyamatot digitális és analóg formátumban is fotóztam le, de úgy döntöttem, hogy csak az analóg munkákat mutatom be. Ez a döntés abból a vágyamból fakadt, hogy összehangoljam a folyamatot és a jelentést: az analóg fotózás, akárcsak a természetes festés, lassú, kézi munka, és az anyagi világban gyökerezik.

Tudtom nélkül mindkét filmes fényképezőgépem – az egyik közepes formátumú (120 mm), a másik 35 mm-es, mindkettőt különböző barátoktól kaptam kölcsön – fényárulást szenvedett. Ami először technikai hibának tűnt, fokozatosan szimbolikus jelentést kapott. Ezek a fényárulások nem gyengítették a képeket, hanem visszatükrözték a hagyományos festés tökéletlen, kiszámíthatatlan természetét. Ez a projekt nem próbálja kontrollálni minden változót, ahogy az ipari termelés teszi, hanem magáévá teszi a bizonytalanságot, hű maradva a természetes festékek szerves, intuitív ritmusához. Nyílt fa tűzön, kis fazekakban, pontos hőmérséklet-ellenőrzés nélkül készülve ezek a festékek mindig változó eredményeket hoznak: olyan színeket, amelyek nem kötődnek a várt módon, olyan szálakat, amelyek meglepő módon reagálnak, és a környezetből származó finom hatások.

Használtam a Van Dyke barna nyomtatás alternatív fotómódszerét is, alkalmazva azt olyan papírokra és szövetekre, amelyeket korábban a fent említett természetes pigmentekkel festettek. Ez a technika meleg, földes tónusú képeket hoz létre, amelyeket a közvetlen napfény fejleszt ki, tovább hangsúlyozva ezzel a természet szerepét az eredmény kialakításában. A fejlesztés és szárítás során a festékek maradék kémiai anyagai tovább hatnak a felületen, olyan textúrákat és tónusokat hozva létre, amelyek teljesen egyediek és lehetetlen őket reprodukálni.

Közös logikát látok az analóg fotózás és a természetes festés között – mindkettő lassú folyamat, amely az átalakulásban gyökerezik, és az idő, a kémia és az intuíció vezérli. A két mesterség összehozása nemcsak esztétikai felfedezést tesz lehetővé, hanem egyúttal a kézi munka méltatásának módjává is válik, mint költői gesztus és csendes ellenállás az ipari standardizálással szemben.

Ez a projekt első helyezést ért el a 2025-ös Sony World Photography Awards Környezet kategóriájában.

A művészről
Nicolás Garrido Huguet 1993-ban született perui fotós. Munkája ötvözi a dokumentum-, konceptuális- és divatfotózást, mindegyikből merítve, hogy olyan narratívákat építsen, amelyek az identitásra és a területre reflektálnak. Fő érdeklődése az emberi identitás minden aspektusának és annak kapcsolatának a környezettel való feltárása egy intim és érzékeny lencsén keresztül. Kizárólag analóg formátumokkal dolgozik, értékelve azokat, mint érzelmileg gazdagabb és instabilabb archívumot. Az elmúlt években beépítette a hagyományos alternatív folyamatokat, mint a Van Dyke nyomtatás, és kísérletezett szerves anyagokkal, integrálva a médium fizikalitását munkáiba. Ez a megközelítés átalakítja a képet pusztán vizuális felvételből fizikai nyomvá, párbeszédet teremtve a természetes folyamatokkal, és minden egyes fényképet egyedivé tévő tárggyá formálva.

Kommunikációból szerzett alapdiplomát az UPC Egyetemen, és elvégezte az Éves Fotóprogramot a limai Centro de la Imagen intézményében. 2024-ben María Lucía Muñoz társaságában együtt nyitotta meg az Alquimia Textil kiállítást a cuscói Museo Galería del Banco de la Nación múzeumban, egy olyan projektet, amellyel elnyerte a 2025-ös Sony World Photography Awards Környezet kategóriájának díját. Munkáit publikálta a British Journal of Photography, a MAPS #7923 és a perui Fotóriporterek Szövetsége (AFPP) Héroes del Bicentenario című kiadványa. Csoportos kiállításokon is szerepelt, mint például az El Momento Indefinido a Galería Fisurában és a No Future a Limai Egyetem Kulturális Központjában.

Garrido Huguet jelenleg dokumentumprojekteken dolgozik, amelyek a latin-amerikai kulturális örökségre összpontosítanak, különös érdeklődéssel az ősi kézművesség és ősi hagyományok iránt, amelyek országa szellemi örökségének részét képezik, kortárs szemlélettel megközelítve. Ezek a projektek párbeszédet kívánnak teremteni az emlékezet és a fotós kísérletezés között.

Gyakran Ismételt Kérdések
Természetesen! Íme egy GYIK lista Nicolás Garrido Huguet Textil Alkémiájáról, amely úgy lett megtervezve, hogy válaszoljon a kérdésekre a kíváncsi kezdőktől a tapasztalt gyakorlókig.

Kezdő – Alapvető kérdések

1. Pontosan mi is a Textil Alkémiája?
A Textil Alkémiája egy olyan művészeti és filozófiai gyakorlat, amelyet Nicolás Garrido Huguet fejlesztett ki. A textíliákat nem csupán anyagként tekinti, hanem átalakulás médiumaként, kombinálva olyan technikákat, mint a természetes festés, hímzés, szövés és javítás, személyes narratívával és szimbolikus jelentéssel, hogy mélyen jelentéssel bíró darabokat hozzon létre.

2. Teljesen kezdő vagyok, nincs varrási tapasztalatom. Gyakorolhatom-e mégis?
Abszolút! A Textil Alkémiája annyira szól a szándékról és a folyamatról, mint a technikai készségről. Sok gyakorlat, mint például a virágokkal való kötegfestés vagy az egyszerű látható javítás, könnyen hozzáférhető kiindulási pont. A hangsúly az anyaggal való kapcsolatteremtésen van, nem a tökéletességen.

3. Melyek a Textil Alkémiája gyakorlásának fő előnyei?
A gyakorlók gyakran számolnak be olyan előnyökről, mint a stresszcsökkentés és a tudatosság, a személyes történelem és a környezet mélyebb kapcsolata, a kreatív megerősítés érzése, valamint a textíliák átalakításának és megőrzésének kézzelfogható elégedettsége.

4. Milyen anyagokra van szükségem a kezdéshez?
Kezdhet azzal, amije van. Alapvető szükségletek közé tartoznak a természetes rostú szövetek, tűk és cérna, természetes festékforrások, és talán néhány talált tárgy vagy régi ruha, amelyet át szeretne alakítani.

Folyamat – Technikai kérdések

5. Mi a különbség a szokásos javítás és az alkímiai javítás között?
A szokásos javítás célja a láthatatlan javítás. Az alkímiai javítás a javítást kiemeliként kezeli, kontrasztos cérnát, díszítő öltéseket vagy foltokat használva, amelyek történetet mesélnek el. A hiba jellemzővé válik és az tárgy életének feljegyzése.

6. Tudna adni egy egyszerű példát egy Textil Alkémiája projektre?
Egy klasszikus kezdő projekt az emlékszövet létrehozása. Vegyünk egy egyszerű zsebkendőt vagy lenvászon darabot, és lassan adjunk hozzá idővel: varrjunk egy vonalat kávéval festett cérnával, varrjunk fel egy gombot egy régi ingről, hímezzünk egy szimbólumot, amely személyes pillanatot képvisel. Ez egy naplóvá válik szövetben.

7. Hol találhatok természetes festékeket, és nehéz-e használni őket?
Megtalálhatod őket a konyhádban és a kertedben. Hagymahéj, y...