Ha valaha is álmodoztál arról, hogy visszautazhatsz az időben, hogy megéljed a Gilded Age fényűző pompáját, a Beaux-Arts építészet valódi betekintést nyújt abba a világba. Ez a stílus a 19. századi Franciaországban született, majd népszerűvé vált amerikai városokban, mint New York és San Francisco. Ötvözi a klasszikus görög és római szimmetriát a francia és olasz reneszánsz, valamint barokk díszítőelemek gazdagságával.

A Beaux-Arts különösen kedvelt volt a nagyvonalú középületeknél — múzeumok, könyvtárak, kormányzati épületek —, valamint a gazdag iparmágnások palotáinál, akik megengedhették maguknak ezt a fényűzést. Bár népszerűsége a nagy gazdasági világválság után hanyatlani kezdett, öröksége tovább él ikonikus épületekben, mint a párizsi Opéra Garnier vagy a New York-i Grand Central Terminal.

A The Gilded Age harmadik évadának június 22-i visszatérésével tökéletes alkalom nyílik megismerni azt az építészeti stílust, amely meghatározta a korszak merész fényűzését.

### Mi a Beaux-Arts építészet?
A Beaux-Arts egy grandiózus, klasszikus stílus, amely a 19. században Párizsban jelent meg, majd világszerte elterjedt. Szimmetriájáról és gazdag díszítőelemeiről ismert, ihletet merítve az ókori görög és római építészetből, valamint a francia és olasz reneszánsz és barokk korszakok bonyolult formavilágából.

### A Beaux-Arts története
A stílus a párizsi École des Beaux-Arts-ról kapta a nevét, ahol négy látnoki diák — Félix Duban, Joseph-Louis Duc, Henri Labrouste és Léon Vaudoyer — szembeszállt a hagyományos tervezési normákkal az 1800-as évek közepén. A román, reneszánsz, barokk és még gótikus elemeket ötvözve a Beaux-Arts gyorsan népszerűvé vált, és olyan presztízsprojekteket kapott, mint XIV. Lajos francia király megbízásából.

Eredetileg egy különálló nemzeti építészeti identitás kialakítására tervezték, de a Beaux-Arts hamar átkelt az Atlanti-óceánon, részben Richard Morris Hunt amerikai diáknak köszönhetően, aki 1846-ban lett az első amerikai állampolgár, aki felvételt nyert az École-ba. Hazatérve Hunt bemutatta a stílust Amerikában, de igazán csak az 1893-as chicagoi Világkiállítás után robbant be. A kiállítás ragyogó fehér épületei („A Fehér Város”) ihlették a City Beautiful mozgalmat, ami arra ösztönözte az amerikai városokat, hogy alkalmazzák a Beaux-Arts elveit.

### Fő jellemzők
Klasszikus motívumok
A szimmetria alapvető volt, az ókori Görögország és Róma ihlette oszlopok, timpanonok, frízek és ívsorok (arkádok) kiemelésével.

Gazdag díszítés
A szimmetria mellett a francia és olasz reneszánsz és barokk stílusok bonyolult részletei ihlették a fényűző díszítéseket.

Luxus és modern anyagok
Az épületek a fényűzést és az innovációt is bemutatták, márvány és mészkő mellett a kor modern anyagait is felhasználva.

(Megjegyzés: Az eredeti szöveg itt megszakad, de az átdolgozott változat megtartja az eredeti szerkezetet és világosságot, miközben javítja az olvashatóságot.)
Impozáns méretek
Számos Beaux-Arts épület emelt földszinttel rendelkezik, ami fokozza grandiózus és lenyűgöző megjelenését.

Íves ablakok és ajtók
Az íves ablakok és ajtók a Beaux-Arts tervezés jellegzetes elemei, egyensúlyt és harmóniát teremtve, miközben a tekintetet felfelé vezetik, hogy hangsúlyozzák a nagyszerűséget.

Fényűző lépcsők
A látványos bejáratok a Beaux-Arts építészet meghatározó elemei, gyakran drámai lépcsőkkel, amelyek az épület központi pontját képezik — mint a párizsi Opéra Garnier ikonikus lépcsője.

Szobori jelentőség
A díszítő elemek, az homlokzati szobroktól a mitológiai freskókig és mozaikokig, az épület célját és identitását közvetítették.

A Beaux-Arts és a Gilded Age
Bár Párizsban született, a Beaux-Arts építészet az Egyesült Államokban virágzott, és a Gilded Age túlzott fényűzésének szimbólumává vált.

„A sorozat középpontjában az öreg és az új pénz ütközése áll” — mondja Bob Shaw, az Emmy-díjas produkciós tervező az HBO The Gilded Age című sorozatához. „A kontraszt a Van Rhijn-család szerény brownstone háza és a Russell-család extravagáns Beaux-Arts kastélya között tökéletesen illusztrálja ezt. Az öreg pénz a vagyon fitogtatását ízléstelennek tartotta — pontosan azt, amit a Russellék teljes mértékben megengednek maguknak.”

Ennek a fényűzésnek a megörökítéséhez Shaw a méretekre koncentrált. „Amikor átléped a Russellék grandiózus vasajtaját — ami a newporti Marble House-ból merít ihletet —, elkápráztatva kell hagynia” — mondja, kiemelve a 9 méteres mennyezeteket. „A tervezés híres Beaux-Arts kastélyokból merít.” Például a nagyterem kandallói a The Breakers ebédlőjére emlékeztetnek, a mészkő falak pedig az Ochre Court-ból származnak. „A kutatások azt mutatták, hogy a legtöbb kastélyban volt legalább egy 18. századi francia stílusú szoba, ami ihlette a Russellék társalgóját.”

A Vanderbilt-kastély
A Russellék kitalált otthona a valódi Vanderbilt-kastélyokat tükrözi, mint William K. Vanderbilt Fifth Avenue-i rezidenciája, amelyet Richard Morris Hunt tervezett.

„Az a ház — az 660 Fifth Avenue — forradalmi volt” — mondja Keith Taillon történész, a Walking New York: Manhattan History on Foot szerzője. (A felső keleti oldalon szóló fejezetében a fennmaradt Beaux-Arts gyöngyszemeket emeli ki.)

„A második ipari forradalom felgyorsította az európai trendek terjedését Amerikába” — magyarázza Taillon. Az új gazdagok, akiket nem kötöttek a hagyományok, lelkesen fogadták el ezeket a stílusokat.

„Bár nem ez volt az első francia ihletésű épület New Yorkban, a Vanderbilt-kastély (1883-ban készült el) volt a legragyogóbb eddig” — jegyezte meg Taillon. Ez jelentette az átmenetet a komor brownstone-októl a világosabb anyagok, mint a mészkő és a márvány felé. A Beaux-Arts előtt az építészet sokkal kevésbé volt látványos. Olyan építészeti stílusok, mint az olasz, a görög újjászületés, a gótikus újjászületés és a federalista — gyakran téglából, brownstone-ból és időnként márványból épültek — voltak jellemzőek akkoriban. Amikor megkérdezték Taillon-t a kedvenc részletéről az 660 Fifth Avenue-n, Alva Vanderbilt 1883-as extravagáns házavató bulija tűnt ki. „Annyira fényűző volt, hogy végleg megpecsételte a Vanderbilt-családot, mint a Gilded Age társadalmi életének vitathatatlan vezetőit — egy vendég, akit 'Cica' becenéven emlegettek, még egy teljesen fehér macskabőrből készült ruhát is viselt.”

### Nevezetes Beaux-Arts épületek

Musée d’Orsay, Párizs
Eredetileg vasútállomásként épült az 1900-as párizsi világkiállításhoz, a Musée d’Orsay egy híres Beaux-Arts műemlék, híres grandiózus órájáról és a Szajnára néző íves ablakairól. Victor Laloux tervezte, az épület bonyolult kőkoszorúkkal és klasszikus timpanonokkal is díszített.

Grand Central Terminal, New York
A jelenlegi Grand Central Terminal 1913-ban készült el, és egy korábbi épület helyén áll, továbbra is New York legszebb Beaux-Arts példái közé tartozik. Klasszikus elemek, mint a korinthoszi oszlopok és a tökéletes szimmetria keverednek fényűző részletekkel, köztük egy díszes homlokzattal, Tiffany üvegórával és egy égi mennyezettel a főcsarnokban.

Opéra Garnier, Párizs
Más néven Palais Garnier, ez az operaház gyakran a világ legszebb Beaux-Arts épületének tartják. Charles Garnier tervezte, lenyűgöző barokk és reneszánsz részletekkel, leginkább a grandiózus márványlépcsőjével, amely két ívben ágazik szét.

The New York Public Library
Amikor megkérdezték Taillon-t a kedvenc Beaux-Arts épületéről New Yorkban, az Fifth Avenue-i New York Public Library főépületére mutatott. „Nemcsak a Carrere & Hastings által tervezett elkápráztató dizájn miatt, hanem ami képvisel — egy grandiózus, nyilvános tér, ami a tanulásnak és a tudás szabad cseréjének szentelt.”