Aki ismeri a divatot, az tudja, hogy a Central Saint Martins nemzedékekkel ezelőtt olyan tehetségeket indított útjára, akik a világ legbefolyásosabb tervezőivé váltak. Az M.A. képzés sztárokkal teli öregdiákjainak listája olyan, mint a divatikonok ki kicsoda könyve, de legalább ilyen lenyűgöző a százszámra kikerülő diplomás minden divatszakmából, akik a színfalak mögött formálják az iparágat – legyen szó párizsi műtermekről vagy a média, események és egyéb területek kevésbé látható szerepeiről.

Sok feltörekvő csillag a B.A. képzésből kerül ki, ahol a fiatal tervezők kereskedelmi nyomás nélkül szabadon kísérletezhetnek. A legutóbbi diplomakiállítás, amelyet az egyetem hatalmas King’s Cross csarnokában rendeztek, betartotta ígéretét a merő kreativitásról. Andy Pomarico karneváli ihletésű tervei vad, talált tárgyakból készült úszókkal és egy zöldre festett modellel tündököltek, aki az ajtón lengedezett át, míg Linus Stueben Y2K-t és savanyú stílust ötvöző kollekciójában furmányos csizmákra ragasztott toalettpapír-darabok, lábszárnál összevarrott melegítőnadrágok és egy robotkutyát sétáltató modell szerepelt rózsaszín pórázon. (Külön említést érdemel Matthew David Andrews szél- és eső által sújtott, kalapra szerelt locsolókkal kiegészített megjelenése – meglepően kísérteties volt, nem pedig giccses.)

Mégis, a leglenyűgözőbb kollekciók a feltűnő látvány mellett mélyebb jelentéssel is bírtak. Timisola Shasanya játszott a túlzott méretekkel – magasra halmozott ingek, mint a vállról leomló felsők, vagy egy vitorlaszerűen lebegő felsőrész hatlábnyi rúdon –, mindezt elegáns kifinomultsággal, ami gyermekkorát tükrözte Lagos és London között. Marie Schulze kifinomult különleges anyagokból készült felsőruházatai játékos anyagkitöréseket mutattak a táskákból és cipőkből, és egy heves zenekari kísérettel párosultak.

A legkiemelkedőbb Ayham Hassan volt, a palesztin származású ramallahi diák, aki közösségi finanszírozással jutott el a CSM-re. Erőteljes kollekciója a palesztin kézművesség ünneplése mellett a kényszerű elszakadást és a kitartást is feldolgozta. Fémből készült, páncélhoz hasonló háromszögek a védelmi hagyományokra utaltak, míg Abu Shusha elpusztított falvát megörökítő darab történelmi szövési mintákat feszített organzával kombinált. A legmeghatóbb egy szürke és bíbor színű textil volt, amelyet hosszú fejkendőként viseltek, és Hassan anyja kötötte. "Ő nem lehet itt ma," mondta a bemutató előtt. "De így mégis itt van."

Az est fődíjait, amelyeket Daniel Lee a Burberry-től ítélt oda (aki az első sorból együtt ütögetett az eklektikus zenére), ... [a szöveg itt megszakad]. A diákok által választott díjak mind érdemes nyertesekhez kerültek.

A második helyezett Haseeb Hassan, brit-pakisztáni tervező kifinomult kollekciója lenyűgöző volt. Madame Grès drapírozási technikáitól a régi pakisztáni bélyegekig terjedő inspirációt felhasználva merő látványt és szakértő kézművességet ötvözött. Kiemelkedő darab volt a shalwar kameez modern feldolgozása, amely poros kék bőrből készült és arab kalligráfiával volt díszítve. Egy másik csúcspont egy folyó fehér ruha volt, zöld redőkkel, amelyek a pakisztáni zászlóra emlékeztettek. "Az együttműködés volt a kulcs számomra," magyarázta Hassan a bemutató után, elmondva, hogyan dolgozott pakisztáni kézművesekkel a cipők, a horgolt imakalapok és a szőtt bojtok létrehozásában. "Tisztelni akartam a mesterségüket, és a kollekciót a hagyományokhoz kötni."

Az első helyezett Hannah Smith adaptív divatot mutatott be, a kollekcióját kovácsoltvas kapudíszletek ihlették. "A kerekesszéket erényként, a test természetes kiegészítőjeként akartam kezelni," magyarázta. Technikai tudása olyan darabokban csillogott, mint a modellek mögött könnyedén lebegő kötött bőrszalagok, vagy a kerekesszékre elegánsan terített, vonóként funkcionáló szabott gyapjúszövet.

Az est legmerészebb pillanatát az amerikai tervező, Myah Hasbany hozta, akinek kollekcióját egy texasi UFO-baleset legendája ihlette. Ő egy földönkívüli erőt képzelt el, amely a helyieket szürreális, glamu