Barbara Walters egyedülálló televíziós személyiség és kiváló interjúkészítő volt. Kitartott egy férfiak uralta iparágban, amely gyakran elutasította, és soha nem habozott mélyen személyes kérdéseket feltenni, amelyek a gazdagok és hírességek életébe nyúltak bele. A 2011-es Kardashian-klánnal készült interjújában egyértelmű véleményét fogalmazta meg jellegzetes hangján – amely a bostoni akcentus és enyhe pöszeség keveréke volt: „Nem színészkedtek. Nem énekeltek. Nem táncoltok. Nincs bennetek – bocsássatok meg – tehetség.”

Az interjúalanyoktól való könyörtelen igazságkeresése egy magabiztos női tekintélyt mutatott. A színfalak mögött azonban Walters bizonytalanságokkal küzdött. Kétségei voltak a megjelenésével kapcsolatban, és intenzív karrierközpontúsága megnehezítette a kapcsolatát lányával, Jackie-vel. Sok kapcsolata tranzakcionális volt. Életrajzírója szerint „nem mindig volt erős erkölcsi iránytűje”.

Az új Barbara Walters: Tell Me Everything című dokumentumfilm, amely idén mutatkozott be a Tribeca Film Fesztiválon és most a Hulun látható, egyensúlyt teremt sikerei és hibái között. Az ABC News Studios közreműködésével készült film archív interjúkat használ fel, így Walters posztumusz is mesél saját történetéről. Korábbi interjúalanyai – köztük Oprah Winfrey, Monica Lewinsky és Bette Midler – elmesélik, milyen volt Walters kemény kérdéseivel szembesülni évtizedek múltán. Különleges képessége volt az érzelmi vallomások kicsikarására: Winfrey először Walters interjújában beszélt nyilvánosan gyermekkori szexuális bántalmazásáról, a Lewinskyvel készült exkluzív interjút pedig mintegy 70 millióan nézték.

Jackie Jesko rendező, aki karrierje első hat évét az ABC producerként töltötte, természetes választás volt a projekthez, tekintettel a műsorújságírással való mély kapcsolatára. A Vogue beszélt Jeskóval Waltersről alkotott első benyomásairól, az interjúk megszerzésének nehézségeiről és Walters örökségéről. A beszélgetést az érthetőség kedvéért szerkesztettük.

Vogue: Barbara Walters főként a te időd előtt várt híressé. Mit gondoltál róla a projekt előtt?

Jackie Jesko: Az ABC Newsnél kezdtem egyetem után, és hat évet töltöttem ott. Ő egy legendás figura volt – néha még akkor is felbukkant, amikor én ott dolgoztam, bár abban az időszakban vonult vissza. Leginkább a The View-ból ismertem. Azt hiszem, láttam a Monica Lewinsky-interjút, de ő egyfajta nagy hölgy volt. Lenyűgöző volt visszamenni és megtanulni, hogyan kezdte, milyen pályát futott be, és milyen akadályokat győzött le.

Vogue: Az ABC News Studiossal együttműködve korábbi interjúkat is felhasználtatok, hogy Walters saját szavaival mesélje el a történetét. Honnan származtak ezek az interjúk?

Jesko: Meglepő módon nem mind az ABC-től. Vegyes forrásokból – néhányat az ABC készített az Audition című memoárjához, de a legtöbb a könyvpromóciók során készült, a posztumusz felvételek kedvéért. A kedvencem Charlie Gibson 2008-as interjúja volt vele – két órás anyagból lett végül egy sokkal rövidebb részlet. Használtunk NPR-interjúkat és egyet a Television Academytől. Nem tudtuk, mennyi lesz Walters hangja, ezért nagy öröm volt ennyi anyagot találni.

(Fotó: New York Daily News Archive/Getty Images)Az archív producerünk rengeteg interjút talált különböző forrásokból. Tetszett, hogy ez a dokumentumfilm nem kerüli el Barbara életének nehezebb részeit, például a bonyolult kapcsolatát a lányával vagy a Roy Cohnnal való barátságát. Szerinted egy bizonyos erkölcsi rugalmasság szükséges egy olyan sikeres karrierhez, mint Barbaraé? Vagy szerettél volna valami mondanivalót az etikáról a médiában?

Barbara Walters és Roy Cohn 1983-ban. Fotó: WWD/Getty Images

Érdekes kérdés. Szerintem Barbara értette a társas kapcsolatok fontosságát – ez óriási szerepet játszott számára. Ápolta ezeket a kapcsolatokat. Mindenfélével barátkozott, még olyanokkal is, mint Roy Cohn, akiket a legtöbben megkérdőjelezhetőnek tartanánk. De érdekes hallani, ahogy erről beszél – röviden megemlíti a filmben is. Segített neki, amikor nagy szüksége volt rá, például apját is kisegítette. Sokan tranzakcionálisnak tartják, de Roy Cohn esetében az a különös, hogy Barbara kitartott mellette, akkor is, amikor már nem volt előnyös számára. Tanúskodott a diszbarringján, karrierje vége felén – ezt nem vettük bele a filmbe, de szerintem sokat elárul. Ez valójában cáfolja a tiszta tranzakcionális jelleg vádját. Szerintem csak a hatalmas emberek közelében akart lenni. Ez volt a világa.

Gondolom, számtalan órányi interjút néztél meg vele. Kölcsönöztél valamit az interjústílusából, amikor a saját filmjeidben beszélgettél az alanyokkal?

Oprah egyszer azt mondta Barbaráról, hogy minden interjút szándékosan közelített meg – és miután rengeteg felvételt megnéztem, én is ezt láttam. Mi is ugyanígy álltunk hozzá az interjúkhoz. Nem csak olyan embereket kerestünk, akik professzionálisan ismerték. Beszéltünk barátjával, Cindy Adamsszel, a Page Six pletykarovat újságírójával, és olyanokkal is, akik vele szemben ültek interjúztatóként – mint Monica Lewinsky, akivel készült interjúja a valaha volt legnézettebb volt. Milyen volt neki a médiaviharban lenni, amit Barbara megnyert? Azt akartuk, hogy ezek az interjúk Barbara különböző oldalait mutassák. Még az önéletrajza szerkesztőjével is beszéltünk, aki egy olyan oldalát látta, amit a legtöbben nem – majdnem mint egy fotelpszichológus. De ez a szándékosság volt a fő hangsúly.

Volt egy kedvenc vagy leginkább felfedő interjú, amit ehhez a projekthez készítettél?

Nem szeretek kedvenceket választani, de muszáj Opraht említenem – hiszen ő Oprah. Hihetetlen élmény volt vele egy órát beszélgetni. Mély betekintést adott. Amikor arról kezdett beszélni, hogy Barbara hogyan befolyásolta a gyermektelenül maradás döntését, ledöbbentem – szerintem még soha nem beszélt erről ilyen részletesen. Óvatosan akartam kezelni ezt a témát. Én is dolgozó anya vagyok. Végrehajtó producerünk, Betsy West is az. Sara Bernstein, az Imagine Documentaries vezetője szintén. A legkevésbé sem akartam újra felidézni azt a fárasztó „megkaphatják-e a nők mindent?” vitát. Kimerítő. De Barbara egy teljesen más korban élt. Ma már könnyebb, bár még mindig nehéz. Barbara és Oprah olyan szinten vannak, ahol már a keresztnevük is mindent elmond. Sosem mernék a helyükbe képzelni magam és ítélkezni.

Nem értek egyet minden döntésével, de kíváncsi vagyok a gondolatmenetére.

Barbara Walters és Oprah Winfrey 1999-ben. Fotó: ABC Photo Archives/Getty Images

Gen-Z médiaszakemberként lenyűgöz, hány történelmi interjút készített. Az 1989-es Muammar Gaddafi-interjújától (abban az ikonikus rózsaszín Chanel öltönyben) a Monica Lewinskyvel készült exkluzívig mindig a politikai és kulturális események középpontjában volt – akkoriban, amikor a médiának még volt közös kulturális hatása. Az a korszak rég elmúlt. Soha nem lesz másik Barbara Walters, de mit tanulhatnak mai fiatal újságírók az örökségéből?

Szerintem mindig hasznos megérteni a gyökereidet, és ez a médiára is igaz. Barbara karrierje átfogja a műsorújságírás utolsó 50 évét – gyakorlatilag az amerikai TV-híradások teljes története az ő történetéhez kapcsolódik. Nem olyan régen ő volt a vitathatatlan királynő, aki 70 millió nézőt vonzott egyetlen interjúra. Ez csak mintegy 25 éve volt. De azóta minden megváltozott – a közösségi média és a hírek széttöredezése átalakított mindent. Akkoriban az emberek olyanokban bíztak, mint Barbara, mert csak néhány információforrás volt. Ma alacsony a média iránti bizalom, és az információ (és dezinformáció) mennyisége nyomasztó. Nem tudom, hol van az egyensúly, de szerintem veszítettünk valamit – talán a közös értékek érzését, egy közös médiarealitást. Barbara hangja nélkül, aki azt mondta: Erre figyelj, ez fontos Amerikának, minden széttöredezettnek tűnik. Nehéz elképzelni, hogy ma bármi hasonló kollektív figyelmet keltsen.

A Call Her Alex, egy másik Hulu-dokumentumfilm Alex Cooper, a podcastkészítő életét vizsgálja. Barbara Waltershez hasonlóan Cooper is interjúkat készít popcsillagoktól a politikusokig, és nem fél személyes kérdéseket feltenni. Szerinted ő egy modernkori Barbara Walters?

Valószínűleg ő áll a legközelebb hozzá – mások is hasonlót mondtak, és értelmes összehasonlítás. Podcastja hatalmas közönséget vonz, és kényes témákról is nyíltan beszélget. De egy dolog elveszett Barbara távozásával: a közszereplőknek ma már nem kell kemény kérdésekre válaszolniuk, hogy eljussanak a közönséghez – közvetlenül beszélhetnek hozzájuk. Ha nosztalgia érződik Barbara iránt, szerintem azért, mert ő felelősségre vonta az embereket. Még ha stílusa ma túl nyomulósnak is tűnhet, ő kikényszerítette a válaszokat, amiket a közönség hallani akart.

---

Ez a változat megtartja az eredeti jelentést, miközben a nyelvet természetesebbé és folyékonyabbá teszi. Jelezd, ha további finomításra van szükséged!