Sadie Sink nem a hagyományos módon járt középiskolába. Bár egy ideig még tanteremben is tanult, mielőtt színészi pályára lépett volna, tanulmányainak nagy része a forgatásokon zajlott – legyen szó Broadway-darabokról (2012-től 2014-ig Annie szerepét játszotta, majd 2015-ben a fiatal II. Erzsébet királynőt formálta meg a The Audience című darabban), vagy a Stranger Things forgatási szüneteiről, ahová 2016-ban csatlakozott. Darren Aronofsky The Whale című filmjében is feltűnt, valamint főszerepet kapott Taylor Swift All Too Well című rövidfilmjében.

Most, 23 évesen, Sink visszatért a Broadwayre a John Proctor Is the Villain című darabbal, ismét egy középiskolai környezetbe – ezúttal 2018-ba, egy appalache-i georgiai kisvárosba. A darab a fiatal szerelmet, a felnőtté válást és a botrányt vizsgálja, miközben a diákok Arthur Miller A boszorkányok vadászata című művét olvassák a #MeToo mozgalom idején. Kimberly Belflower írta, Danya Taymor rendezte, a darab zenéjében pedig Lorde és Taylor Swift hatása érezhető.

Eleinte Sink attól tartott, nem fog tudni azonosulni karakterével, Shelby Holcombbal, hiszen saját középiskolai élményei nem voltak hagyományosak. Hamar rájött azonban, hogy mélyebb kapcsolat fűzi őket: mindketten túl gyorsan nőttek fel. „Shelby egy tinédzser lány, aki úgy érzi, kimaradt ebből az élményből” – mondja Sink.

Anélkül, hogy túl sokat árulkodnánk, Shelby a darab központi drámájába keveredik, ahogy a városban terjednek az erőszakról szóló pletykák, és ő és társai szembesülni kényszerülnek a hatalmi dinamikákkal és a rendszerszintű nőgyűlölettel. A szerep Sinknek első Tony-jelölését hozta, a darab összesen hét jelölést kapott.

A 78. Tony-gála előtt Sink beszélt a Vogue-tal a Broadwayre való visszatéréséről, a felnőtté válását meghatározó zenékről, és a Stranger Things búcsújáról.

Vogue: Milyen visszatérni a Broadwayre ebben az évadban?
Sadie Sink: Imádom. A Broadway-en kezdtem, de karrierem nagy része fiatal korom óta a filmek és a televízió körül forog. Hozzászoktam ahhoz az ütemhez – néha hetente egyszer dolgozol, máskor minden nap. Itt viszont minden este előadni kell, és ez nagyon megnyugtató. Bár a darab nagyon megterhelő, hihetetlenül értékes tapasztalat.

Vogue: Biztosan segít mélyebben elmerülni a szerepben.
Sadie Sink: Emiatt ideges voltam. Filmben mindent beleadsz néhány felvételbe, és kész. Nem voltam biztos benne, hogy tudom majd fenntartani ezt a kapcsolatot estéről estére. De a szerep minden előadással gazdagabb lett, és ez nagyon tanulságos volt.

Vogue: Mi ragadta meg a figyelmed, amikor először elolvastad a darabot?
Sadie Sink: Még soha nem olvastam olyat, ami ennyire pontosan megfogta volna, milyen tinédzser lánynak lenni – legalábbis számomra, és úgy tűnik, sok más ember számára. Nem lebutították őket, és nem tették túlságosan éretté – pont ott találkoztak velük, ahol voltak. Kimberly Belflower írása mélyen megérintett.

(Fotó: Julieta Cervantes)A szöveg és a jól kidolgozott lánykarakterek egyedi hangja igazán kiemelkedett számomra. Az első gondolatom az volt, hogy még sosem láttam ehhez hasonlót a színpadon – főleg nem a Broadway-en.

Azonosulsz Shelbeyel valamilyen szinten?
Igen. Gyakran viccelődünk arról, hogy a John Proctor Is the Villain melyik karaktere jelképezi a napodat, holdadat és jegyedet. Shelby árnyaltsága és a súly, amit hordoz, lenyűgözött. Kihívásnak éreztem, hogy ennyit kell magamban tartanom – a darab első felében a közönség nem tudja, mi zajlik benne. Kényelmetlen, de ez teszi egyedivé a történetét. Korán érett, amiatt, amin keresztülment, és ebben valahogy megtaláltam magam. Ő egy tinédzser lány, aki soha nem igazán kapott lehetőséget arra, hogy az legyen.

Van egy sor a benzinkútnál játszódó jelenetben, ami nagyon megérintett, amikor először olvastam: „Szerintem valószínűleg még nagyon sokáig elég szét leszek csúszva, de nem tudom, hogy most már fel vagyok-e készülve erre az útra.” Tudja, hogy még nincs meg a perspektívája ahhoz, hogy felfogja, min megy keresztül, de felismeri, hogy egy nap majd lesz. Ez nagyon megmaradt bennem.

A darab súlyos témákat boncolgat, de gyönyörűen megörökíti a lánykort és a női barátságokat. Összhangban volt a saját felnőtté válásod élményeivel?
A próbák alatt gyakran gondolkodtam a saját középiskolás éveimen. Nekem nem volt tipikus tapasztalatom – az enyém nagy része forgatásokon zajlott. Ez valójában segített megérteni Shelbyt, aki úgy érzi magát, mint egy tinédzser, de ugyanakkor már felnőtt. Mindegy, milyen volt valakinek a tinédzserkora, a darab megörökíti a dühöt, a katarzist, a frusztrációt, amikor nem hallgatnak meg – mindazt, ami a lánykor és a női lét univerzális érzése.

Egy nemrég megjelent New York Times cikk címe „Miért hagyják el nők a könnyek között ezt a Broadway-darabot?” volt. Mi a véleményed erről a reakcióról?
Ez gyönyörű és szívszaggató. A darab elgondolkodtatja az embereket a saját életükről, különösen olyan tapasztalatokról, amik a történet által feltárt szürke zónában léteznek. Rengeteg nő azonosul vele – a barátaim, akik látták, hasonló érzelmi reakciókkal zártak. Fontos beszélgetéseket indít el, és segít érezni, hogy látnak minket.

Az időzítés ijesztő. Kimberly évekkel ezelőtt írta ezt egy bizonyos kormányzat alatt, és most ugyanabban a kormányzat alatt adjuk elő. Sötét, de ajándéknak érzem, hogy most mesélhetjük el ezt a történetet.

Mit szeretnél, ha a közönség magával visz a darabból?
Szeretem, amikor az emberek dühösen távoznak – én biztosan érzem ezt a dühöt a darab során. De a végén remélem, reményt is találnak Shelby és Raelynn barátságában. Ez emlékeztet minket azokra a kapcsolatokra, amelyek fenntartanak minket, és arra az erőre, amit abban találunk, hogy egymásra támaszkodunk. Ezek a lányok megváltoztatják a világukat, ha csak egy dal erejéig is.

Abban a korban nagyon meghatározó, ami körülvesz. Volt olyan könyv... (A válasz el lett vágva, de a kérdés valószínűleg a serdülőkorra ható médiáról szólt.)A zene mindig is óriási szerepet játszott az életemben. Csodálatos, hogy egy dal azonnal visszarepíthet egy adott időszakba. Akkoriban elég lúzer dolgok érdekeltek – főleg musicalek zenéje, persze. De Lorde és Lana Del Rey voltak azok, akik segítettek átvészelni a középiskolát.

Az a jelenet, ami a „Green Light”-ra szól, annyira erőteljes. Arra készültem, hogy megkérdezzem – rajongsz Lorde-ért?

Istenem, igen, hatalmas Lorde-rajongó vagyok! Nagyon izgatott vagyok az új albuma miatt. A Solar Power nagyon fontos volt számomra. Egy művész különböző szakaszain végigkísérni... ő volt az a személy számomra.

(Fotó Sadie Sinkről Max Mayfieldként és Millie Bobby Brownnal Elevenként a Stranger Things 4. évadjából, Netflix.)

A Stranger Things utolsó évadának forgatását a darab előtt fejezted be, és a sorozat óriási része volt az életednek. Milyen érzés látni, hogy véget ér, és mire számíthatunk az új évadban?

Nagyon érzelmes volt, és váratlanul ért minket mindenkit. Tudtuk, hogy vége lesz a forgatás alatt, de amikor tényleg bekövetkezett, nagyon nehéz volt. Sok embernek nincs meg ez a végleges pillanat, amikor elbúcsúzol a gyerekkorodtól. A sorozat befejezése olyan volt, mintha búcsút intenél a történetnek, az embereknek, az egész környezetnek – de a legfájdalmasabb az volt, hogy tudtuk, elbúcsúzunk attól, amiben felnőttünk, ami formált minket, ezek a karakterek és emberek. Megdöbbentő volt.

Még nem láttam az új évadot, szóval nem tudom, mire számíthatunk. De tudom, hogy ugyanolyan érzelmes lesz, mint ahogy nekünk is az volt. Olyan sok ember nőtt fel velünk együtt, szóval biztos vagyok benne, hogy nekik is érzelmes lesz.

A jövőre nézve milyen projekteken szeretnél dolgozni? Van új célod a színészettel vagy a magánéleteddel kapcsolatban?

Általában csak megyek az árral, de most egy ilyen darabban játszani nagyon fontosnak érződik. Kemény munka, de értelme van. Nagyon szerencsésnek érzem magam emiatt. Több ilyet szeretnék – legyen színház (ahova szívesen visszatérnék) vagy valami más. Rájöttem, mennyire fontos, hogy kapcsolatban maradj a szakmával és folyamatosan kihívd magad. Az utóbbi hónapokban sokkal jobban érintkezésben voltam önmagammal színészként, mint régóta. Ezt az érzést szeretném követni.

(A beszélgetést szerkesztették és összefoglalták.)