Fordítsd le a következő szöveget angolról magyarra:
"Senki sem áll meg egy stop táblánál és nem gondolja azt, hogy: »Mikor fogják áttervezni ezt? Olyan régi!«" Ezt mondta Susan Kare, az amerikai művész és grafikus tervező a népszerű digitális biztonsági vállalat, a Ledger párizsi design fórumán. Kare-t, aki az Apple-nél végzett úttörő munkájáról híres – ahol a cég számos legkorábbi és máig tartó bitkép ikonját és betűtípusát tervezte – a Ledger azért vette fel, hogy barátságos grafikai megjelenést adjon a legújabb tároló eszközüknek, a Nano Gen5-nek cserélhető plug elemeivel.

A Ledger Ian Rogers-t is foglalkoztatja, aki korábban a LVMH digitális vezérigazgató-helyettese volt, és szintén az Apple veteránja. Most, mint a Ledger felhasználói élményért felelős vezérigazgatója, említette nekem közvetlenül a fórum előtt, hogy "minél több időt töltünk a technológiával, annál nagyobb értéket tulajdonítunk az emberi kapcsolatoknak. Nem egy robotba szeretsz bele – egy emberbe szeretsz bele."

Mindketten ugyanazt a gondolatot fejezték ki: az emberi élet alapvető részeinek érződő dolgok – a képernyőktől távoli élmények – továbbra is kulcsfontosságúak a design számára, még akkor is, ha a technológia egyre elterjedtebb. Illő módon az idei Design Miami.Paris, amely a Art Basel mellett a párizsi éves októberi művészeti és design hetének központi eleme, az Apple első közvetlen részvételét jelzi az eseményen. A márka négy művészt vett fel a "A holnap tervezői" című sorozatához, azzal a felkéréssel, hogy mindegyikük iPad-et használjon alkotásaik létrehozásához.

Természetesen a nagy techcégek szinte minden mai vitára hatással vannak, kódjaik mindenben jelen vannak. Mégis, design szempontból úgy tűnik, egyre nagyobb váltás történik vissza a viselkedési, érzelmi, biológiai és még nosztalgikus irányokba is. A kézműves és artisztikus megközelítések már egy ideje divatosak, de amit Párizsban tapasztaltam, az különleges volt: egy valódi élettapasztalatokban gyökerező esztétika. Míg a világ rohan előre a kriptoval, a mesterséges intelligenciával és a kvantumszámítással, a design örömmel fedezte fel újra eredendően emberi báját.

Harry Nuriev, aki krómmal és ultramodern elemekkel teli techno-inspirált stílusáról ismert, létrehozott egy installációt a párizsi bal parti negyedben, Objets Trouvés (Megtalált tárgyak) címmel. Sorokban alumínium dobozokat állít ki, amelyekben úgy tűnik, szemét található – egy törött teniszütő, egy kopott szatyor. Belépéshez tárgyat kell beadni, távozáshoz pedig el kell vinni egyet. Én egy tiszta jóga pólót adtam oda a táskámból, és felvettem egy "1960-as évek slágerei" CD-t. Távozáskor a személyzet hitelesíti a cserét és kiállít egy eredetiségi igazolványt. Ez volt a leganalógabb, alacsony technológiájú műalkotás, amellyel Párizsban találkoztam, éles ellentétben Nuriev előrelátó megközelítésével. És igen, nincs emberibb dolog a piac böngészésénél, még ha ez a felállás is távol állt egy tipikus bazártól vagy bolhapiactól.

A milánói Nilufar Galéria Audrey Large világítási terveit mutatta be a Design Miami.Paris kiállításán, amelyek furcsán, mágnesesen gyönyörűek. Nem tudom, hogy Large szándéka volt-e tüde benyomását kelteni, de lehetetlen nem látni és bizonyos értelemben érezni is. Magam is bámultam az ovális formák aranyos fényét, a lélegzetemre koncentráltam és a jelen pillanatban éreztem magam. Szeretném, ha ez lenne a napi emlékeztetőm otthon. Ez volt a kedvencem az eseményen.

A Maui-i designer James de Wulf Design Miami.Paris-i installációja egy asztalitenisz- és ebédlőasztal, amely egyben hangfürdő is, és az esemény zsűrijének "Legjobb a kiállításon" díját kapta. Játszás közben finomhangolt fémlemezek visszhangzást keltenek, amely templomharangokra vagy orgonára emlékeztet. Szokatlan érzés hallani és érezni is, mégis felidézte a nyári estéket, amikor a nagypapámmal asztaliteniszeztem – jóval a fejlett technológia kora előtt. Mobiltelefonok mindenhol voltak.

Charlotte Perriand és Saint Laurent egy brazil könyvespolca, Nicolas Bergerot fényképezte, bemutatkozott a Salone del Mobile-n. Annyira feltűnő, hogy megérdemli az említést, és a története illeszkedik a témához: Perriand eredetileg néhány ilyen darabot egyedi funkcionális tárgyként tervezett, soha nem szándékozott tömeggyártásra. Az 1962-es "Rio de Janeiro könyvespolc" tökéletes példa – tömbszerű formája az Ipanema és a Copacabana sétányainak mozaikmintáit idézi. Perriand a férje, Jacques Martin riói lakására készítette, egyedülálló darabnak szánva, amely könyveket tart, műalkotásokat állít ki, lámpákat tart stb. Ez egy figyelemre méltó példa az emberi érintéssel készült designra, és most a Saint Laurent Anthony Vaccarello vezetésével limitált kiadásban újjáélesztette.

A párizsi Design Miami-n a designer Duyi Han egy Apple által finanszírozott, szörfdeszka alakú tükröt mutatott be. Olyan, mint egy medál, és mesterséges intelligencia segítségével készült. Ironikus módon a design élénken ábrázol egy emberi testet és kézzel írt gondolatokat – az egyik így szól: "Az idegrendszered az első nyelved." Sokáig nézegettem, vonzott a kézi megjelenés és a digitális fejlesztési folyamat kontrasztja. Az Apple megrendelésű munkái közül Han alkotása volt a leglebilincselőbb.



Gyakran Ismételt Kérdések
Természetesen Íme egy segítségnyújtásra szolgáló és tömör GYIK lista a technológia és az emberi érintés együttműködéséről a Párizsi Művészeti és Design Héten



Általános, kezdő kérdések



1. Mi az a Párizsi Művészeti és Design Hét?

Ez egy jelentős éves esemény Párizsban, amely galériákat, múzeumokat, tervezőket és művészeket hoz össze, hogy bemutassák a legújabb trendeket és alkotásokat a kortárs művészetben és designban.



2. Miért vannak nagy techcégek egy művészeti és design eseményen?

Azért vesznek részt, hogy bemutassák, hogyan használhatók olyan technológiák, mint a mesterséges intelligencia, a virtuális valóság és a digitális gyártás, mint új eszközök és közegek a kreatív kifejezésre, ezzel magukat az innováció élvonalába helyezve.



3. Mit jelent ebben a kontextusban az "emberi érintés"?

Olyan elemekre utal, amelyeket a technológia önmagában nem tud utánozni: a művész egyedi látomására, az érzelmi mélységre, egy kézzel készített tárgy tökéletlenségére és a műalkotás személyes, kézzelfogható élményére.



4. A technológia nem teszi kevésbé emberivé a művészetet?

Nem feltétlenül. Ezen az eseményen a technológiát gyakran eszközként használják az emberi kreativitás fokozására, nem pedig helyettesítésére. Lehetővé teszi a művészek számára, hogy olyan új formákat és ötleteket fedezzenek fel, amelyek egyébként nem lennének lehetségesek.



Mélyebb, haladó kérdések



5. Tudna példát adni a technológia és az emberi érintés együttműködésére az eseményen?

Láthatunk például egy mesterséges intelligencia által generált digitális szobrot, amelyet aztán egy mester kézműves fizikailag készít el, vagy egy VR élményt, amely egy mélyen személyes emberi történetet mesél el. A technológia adja a "hogyant", de a művész adja a "miért"-et.



6. Mi ennek az együttműködésnek a fő előnye?

Kitolja a művészet és a design határait. Teljesen új élményeket és tárgyakat hoz létre, amelyek technológiailag fejlettek és érzelmileg hatásosak egyaránt, ezzel szélesebb és változatosabb közönséget vonzva.



7. Mi a gyakori kritika vagy probléma a technológia jelenlétével?

Néhány kritikus úgy véli, hogy elhomályosíthatja a feltörekvő művészeket, akiknek hiányzik a technológiai finanszírozás, vagy hogy a technológia "wow" faktora néha elvonja a figyelmet a művészi üzenetről és érzéketlennek hat.



8. Hogyan tudja egy látogató megállapítani, hogy egy műalkotásban van-e valódi emberi érintés?

Keresse a darab mögötti történetet. Átad-e személyes érzelmet vagy nézőpontot? Figyelje meg a részleteket – vannak-e enyhe tökéletlenségek, textúrák vagy olyan döntések, amelyek intuitívnak tűnnek, nem pedig pusztán algoritmikusnak. A legjobb darabok elfelejtetik veled a technológiát és az érzésre összpontosítanak.