Mielőtt Tania Fares átvette a Különleges Elismerés Díjat a The Fashion Awards-on, beszámolt arról, hogyan kezdődött pályafutása Pierre Cardinnál gyakornokként, Lulu Kennedytől merített ihletet, és hogyan vezetett ez ahhoz, hogy a divat egyik legjelentősebb nonprofit szervezetét alapította meg. Ez a történet a "My First Job in Fashion" című interjúsorozat része, amelyben iparági szereplők mesélnek arról, hogyan formálták pályafutásukat a korai munkatapasztalataik.

Mindig is a divatban akartam dolgozni, de nem mint tervező – a színfalak mögötti munkavégzés vonzott. Anyám gyönyörű nő volt, külsőre és belsőre egyaránt, kifogástalan ízléssel. Volt szerencsjeje, hogy haute couture-t viselhetett, és gyakran járt párizsi divatbemutatókra, néha magával vitt engem is. Így kezdődött érdeklődésem a divat iránt.

Nagybátyám a híres dekorátor, Joseph Achkar volt, aki partnere, Michel Charrière társaságában felújította a Hôtel de la Marine-t Franciaországban. Ő mutatta be nekem a művészetet, elvitt olyan helyekre, mint Fontainebleau, Versailles és a Louvre. Miután befejeztem a kommunikáció szakos egyetemi tanulmányaimat, segített nekem gyakornoki helyet szerezni Pierre Cardinnál.

Pierre Cardinnál mindenfélét csináltam, ahogy az a legtöbb gyakornokkal szokás – ruhákat hajtogattam, kávét főztem és hasonló feladatokat végeztem. Hat hónappal később felvett a kommunikációs csapatába. Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy egy ilyen szenvedélyes és kreatív emberrel dolgozhattam. Minden nap más és más volt Pierre-rel. Megtanította nekem, hogy fontos a kedvesség, de ugyanakkor a határozottság is, és gyakran beszélt az uniszex stílusról – arról az elképzelésről, hogy önmagad lehetsz és úgy öltözhetsz, ahogy csak akarsz. Az idő, amit vele töltöttem, igazán felnyitotta a szemem a divat üzleti oldalára.

Pierre-en keresztül azt is megtanultam, hogy mennyire fontos egy tervező számára, hogy kapcsolatot teremtsen az ügyfeleivel. Meg volt az a tehetsége, hogy a hozzá járó nők kényelmesen és magabiztosan érezzék magukat, ami értékes betekintést adott neki abba, hogy az ügyfelei mit szeretnének.

Ez a legfontosabb tanács, amit bármely fiatal tervezőnek adok, akivel találkozom: mindenképpen építs kapcsolatot az ügyfeleiddel. A Fashion Trust – különösen a Mentorprogramunk – révén törekszünk arra, hogy olyan közösséget építsünk, amely értékeli és megvásárolja a terveiket. Végül is meg kell érteniük az ügyfeleiket, hogy üzleti tevékenységüket fejlesszék.

Ezeket a tanulságokat vittem magammal egész karrierem során. Amikor Lulu Kennedy-val 2006-ban megalapítottuk a Lulu & Co-t, Vassi Chamberlain és Christina Goulandris rendezett számunkra egy trunk show-t. Soha nem felejtem el azt a délutánt – a barátok és a tágabb közösség visszajelzése arról, hogy mit szerettek és mit nem, felbecsülhetetlen értékű volt az üzlet kialakításában.

Tapasztalatom és kapcsolatom Lulu Kennedy-val alapvető volt a Fashion Trust-tal végzett munkám szempontjából. Judith Greer-en keresztül ismertem meg, és együtt indítottuk el a Lulu & Co márkát. Öt-hat évig dolgoztunk együtt, Lulu a tervezésre, én pedig az üzleti oldalra koncentráltam.

Mélyen inspirált a fiatal tervezőkkel végzett munkája a Fashion East-en keresztül. Hihetetlen tanulási élmény volt látni, hogyan működik együtt művészekkel és kezeli a párizsi showroomjainkat, bár ez kihívást is jelentett – ez az iparág kemény. Lehet, hogy értékesítést könyvel el az ember, de hat hónappal később fedezni kell a termelési költségeket, majd fel kell skálázódni. Fiatal tervezők számára nehéz ezt a struktúrát navigálni.

Lulu-n keresztül sok embert megismertem a divatiparban, és aktívan részt vettem a művészetekben is, támogatva olyan intézményeket, mint a Tate és a Serpentine. Észrevettem, hogy míg sokan támogatják a művészetek világát, ugyanez nem mondható el a divatról. Azon tűnődtem, miért nem tehetjük meg mindkettőt? Szeretheted a művészeteket, de szeretheted a divatot is, és mindkettőnek adhatsz valamit vissza. Kicsit bonyolult lett volna számomra a Fashion East-ben való részvétel, mivel már együtt dolgoztunk a márkán. Így 14 évvel ezelőtt Sian Westerman társaságában alapítottam meg a BFC Fashion Trust-ot. A British Vogue korábbi főszerkesztője, Alex Shulman mutatott be a BFC akkori vezérigazgatójának, Caroline Rush-nak, és Harold Tillmannal, a British Fashion Council akkori elnökével találkoztam vele. Azt mondtam, hogy olyan platformot szeretnék létrehozni, amely pénzt gyűjt és támogatja a fiatal tervezőket. Caroline imádta az ötletet, és arra kért, hogy állítsak össze egy javaslatot. Megtettem, és a folyamat során kitaláltam a Fashion Trust nevet. Szerettem volna belefoglalni a "trust" (bizalom) szót – bizalom a divatban.

Bemutattuk a tervet Caroline-nak, és tetszett neki. Ezután támogatókat kellett találnunk. Egy olyan kultúrából származom, ahol kínos a pénzről beszélni, így az első néhány találkozóm során még csak nem is kértem támogatást. Egy napon ebédet tartottunk potenciális támogatóknak, és amikor véget ért, még mindig nem kértem pénzt. Ugyanez történt egy másik eseményen is. Végül azt mondtam magamnak: "Tanya, vagy elkezdesz pénzt kérni az emberektől, vagy ez nem fog sikerülni." Amint elkezdtem, rájöttem, hogy nem is olyan nehéz. Ma már imádok pénzt kérni az emberektől!

A kulcs az, hogy szenvedélyes legyél abban, amit bemutatsz, és legyél közvetlen. Ne játssz játékokat – nem fair az emberekkel szemben, ha azt hiszik, hogy találkozót kértél anélkül, hogy tudnák, valamit kérni fogsz tőlük. Az első támogatóm Megha Mittal volt, aki egyben barátom is.

A Fashion Trust támogatói mind hihetetlen nők, akik anyagilag támogatnak, időt szentelnek, vagy mindkettőt, hogy segítsék a fiatal divattervezőket. Néhányan ügyvédek, vállalkozók, vagy saját alapítványuk van – mind nagyon érdekesek. Jelenleg az Egyesült Királyságban 53 támogatónk van. Egyszer 120-an voltunk, de racionalizáltunk, ezért feleződött a számuk.

2019-ben társalapítója voltam a Fashion Trust Arabiának, 2021-ben pedig a Fashion Trust US-nek. Az Egyesült Államokban szintén vannak támogatóink, de a Közel-Keleten szponzorokkal dolgozunk. Ezúttal Dohában a Visit Qatar, a Qatar Airways, az Anastasia of Beverly Hills és mások támogattak minket.

A Közel-Keleti projekt 2017-ben született, amikor Sarah Mowerrel, a Vogue munkatársával közösen írtam egy könyvet a londoni fiatal tervezőkről. A könyvbemutatóra jordániai nagynénem meghívott egy összejövetelre. Ott annyira sok fantasztikus tervezővel találkoztam, és sokan közülük azt mondták nekem aznap este: "Kérlek, csinálj itt is valamit, amit az Egyesült Királyságban csinálsz. A régió szüksége van rá."

Libanonból származom, folyékonyan beszélek arabul, és mélyen megértem a régiót. A Közel-Kelet hihetetlen, sokszínűségével – a Levante, Észak-Afrika, a GCC. Szüleim a vendéglátásban dolgoztak, így mindig voltak ügyfeleink a régió minden részéről. Úgy érzem, megértem a szaudokat, kuvaitiakat, katariakat, egyiptomiakat...

Így elmentem találkozni Őfenségével, Sheikha Mozával, akit mindig is csodáltam. Azt mondta, hogy ők is hasonlót terveznek a régióban, és bemutatott a lányának, Őexcellenciájának, Sheikha Al Mayassa Bint Hamad Al Thaninak. Elkezdtünk dolgozni egy olyan projekten, amely összeköti a nyugati és a közel-keleti kultúrát. Nagyon hálás vagyok a támogatásáért – ő volt a társelnököm, és ma már olyan, mint egy testvérem számomra. Sok kutatást végeztem, hogy megértsem, mi szükséges és hogyan javíthatunk, és az ötletem az volt, hogy nyugati zsűritagokat hozzak a Közel-Keletre.

Így működik: minden évben nyitunk egy pályázati időszakot. Az Egyesült Államokban körülbelül 600, az Egyesült Királyságban 1000, a Közel-Keleten pedig 1200 pályázatot kapunk. Leszűkítjük körülbelül 150-200 pályázatra, és elküldjük tanácsadó testületünknek, akik kiválasztják a döntősöket. Testületeink nagyok, és a divatipar minden területéről származó embereket tartalmaznak, mert a sokszínű vélemények annyira értékesek. Épp most tartottuk a Fashion Trust Arabia zsűrizését, és nagyon szórakoztató volt látni, hogyan vettek részt az emberek – mindenki csoportokra oszlott aszerint, hogy melyik tervezőt szurkolták. Nagyon nyílt beszélgetésünk volt, amelyet egy szakértő moderált, és mindenkit megkértek, hogy magyarázzák el, miért támogatnak bizonyos tervezőket. Mindez nagyon hitelesnek tűnt. Ezután szavaztak, megszámoltuk a szavazatokat, és kihirdettük a győztest.

A Fashion Trust csapata kicsi – csak három ember az Egyesült Államokban és nyolc a Közel-Keleten –, így hihetetlenül büszke vagyok az elért hatásunkra az évek során. Mióta 2019-ben elindítottuk a Fashion Trust Arabiát, a tehetségek és a ruhák minősége drámaian javult. Azt is érzem, hogy a fogyasztók körében valóban növekszik az érdeklődés a régió iránt. Ami a Matches-szel történt, nagyon szomorú volt, és nagy űrt hagyott az iparágban, amikor a felfedezési platformokról van szó. Természetesen a Fashion Trust nem kiskereskedő, de talán segíthetünk rávilágítani az új, friss tehetségekre.

A legújabb Fashion Trust Arabia esemény részeként egy **Threads of Impact** (Hatás Szálai) című kiállítást tartottunk, amely az évek során a döntősök és győztesek által készített darabokat mutatta be. Szeretném, ha ez a kiállítás a jövőben utazna. A mentorprogramunk bővítését is szeretném. Idén két helyett három napra terjesztjük ki, körülbelül 25 előadóval a legkülönfélébb háttérrel – e-kereskedelem, árukezelés, fenntarthatóság stb. Minden tervezőnk számára szervezzük, és mindenki Londonba repül, hogy részt vegyen.

Érdekes – annyi fiatal tervezővel dolgozva látom, hogy a jövő sokkal inkább technológiafókuszú lesz. 3D-nyomtatást, mesterséges intelligenciát használnak, és mindenféle új eszközt fedeznek fel. De a legfontosabb készségeik alapvetően emberiek. Mindig azt mondom az embereknek, hogy maradjanak hitelesek, hűek a márka identitásához, és építsenek valódi kapcsolatokat a közösségeikkel. Ez csak emberi interakción és együttműködésen keresztül történhet, ami most fontosabbnak tűnik, mint valaha.

**Gyakran Ismételt Kérdések**

Természetesen. Íme a Fashion Trust alapítójáról, Tania Faresről szóló GYIK lista, amelyben az első divatipari munkájáról beszél.

**Általános háttér**

**K: Ki Tania Fares?**
**V:** Tania Fares divatvállalkozó és filantróp, aki leginkább a Fashion Trust társalapítójaként ismert, egy nonprofit szervezet, amely támogatja és finanszírozza a feltörekvő divattervezőket.

**K: Mi a Fashion Trust?**
**V:** Egy globális nonprofit szervezet, amely azonosítja és támogatja az ígéretes divattervezőket pályafutásuk kulcsfontosságú szakaszában, támogatásokat, mentorálást és üzleti segítséget nyújtva.

**K: Miért érdekes az első divatipari munkája?**
**V:** Mert karrierútja nem volt hagyományos. Az indulópontjának megértése megmutatja, hogy a sokszínű háttér és a korai tapasztalatok hogyan vezethetnek befolyásos szerepekhez az iparágban.

**Az első munkájáról**

**K: Mi volt Tania Fares első munkája a divatiparban?**
**V:** Első hivatalos szerepe gyakornok, majd asszisztens volt a londoni Vogue magazinnál.

**K: