Úgy tűnt, a tökéletes pár. Évek óta együtt vannak, és felnőtt gyermekeik vannak. Akkor egy nemrég felfedezett családi titok miért változtatna meg mindent? Vajon egy férfinak tényleg el kell hagynia szerető, támogató, gyönyörű és vicces feleségét csak azért, mert véletlenül az anyja?

Lesley Manville színésznő már látott különböző előadásokat Szophoklész Oidipuszáról, de még soha olyat, mint a modern feldolgozás, amelyben ő játszik idősszel a Roundabout Theatre Company Studio 54-es színpadán a Broadway-en (február 8-ig látható). Ez a változat megrázza a közönséget – a "lehangoló" szó gyakran felbukkant, amikor tavaly Londonban színpadra került. Egy kampányirodában játszódik, Oidipuszt mint politikus látjuk, aki feleségével, Jokastával együtt várja a választási eredményeket. Az életük hamarosan megváltozik, bár nem úgy, ahogy azt a görög tragédiák olvasói kívül bárki számítaná.

"Ez a két óra, amely eleinte egyszerűnek tűnik – pihennek, esznek, várnak az eredményekre – lassan nyugtalanító eseményekkel telik meg" – magyarázza Manville. Egy nagy óra visszaszámlál a választási határidőig, de fokozatosan rájövünk, hogy valami másra is visszaszámlálnak.

Jokastát alakítva Manville tudta, hogy Mark Stronggal (aki Oidipuszt játssza) "egy csodálatos párt kell alkotniuk" – olyan lebilincselőt, hogy valahogy mégis azt reméled, együtt maradnak. "Hozzá fordul; megnevettetik egymást. Szexuálisan vonzzák egymást. A legjobb módon áll mellette, mint egyenrangú fél." Egy olyan jelenetben, amit Szophoklész biztosan nem írt, "orális szexbe kezdenek." Ez egy kényes egyensúly – vajon a közönség intimitást vagy szemérmetlenséget lát benne?

Manville a Mayfair kerületben található Claridge's szállodát választotta az interjúra, a bársonyos padokkal és art deco tükrökkel. Könnyes szemmel érkezett, de elnézést kért, allergiára fogta. Puha, harminc éves Armani bőrdzsekit viselt, amelyet a 2025 tavaszi Loewe kézitáskájával kombinált – ami illő is, hiszen baráti viszonyban van a márkával. Összeszedett, elegáns és teljesen uralkodó benyomást keltett.

Azóta, hogy Margit hercegnőt alakította a The Crown-ban és 2018-ban első Oscar-jelölését kapta a Szellem a szövetben című filmért, az újságírók gyakran emlegetik Manville "későn nyíló karrierjét". A 69 éves színésznő elutasítja ezt: "Ó, ugyan már. A 20-as éveimben a Royal Court Theatre-ben dolgoztam új írókkal. Az is egy virágzó karrier volt. Széleskörűen együttműködtem Mike Leigh-val, a Nemzeti Színházzal, a Royal Shakespeare Company-vel és az Almeida Színházzal." Valóban, tizenéves kora óta folyamatosan dolgozik a színházban, filmben és televízióban, naponta ingázva Anglia déli partjáról apja taxijával.

Ezért nem mindegy, amikor Manville azt mondja, ez a darab "talán a legfenomenálisabb beszédet tartalmazza, amit valaha kaptam" – amikor Jokasta végre elmondja férjének, hogy gyermekkorában megerőszakolták és született egy fia, akit azonnal elvittek tőle, nagyjából akkor, amikor a férje született.

Manville tudta, hogy Stronggal "egy csodálatos párt kell alkotniuk", hogy a darab működjön. Strong Dunhill öltönyt visel; Manville Emilia Wickstead kabátot.

Ez a produkció Manville első együttműködése Robert Icke rendezővel. Angliában Icke újraértelmezései Aiszkhülosz, Shakespeare, Schiller, Ibsen és Csehov klasszikusainak díjnyertes, látnivaló eseményekké váltak, bár leginkább talán... Amerikában először az 1984 Orwell-féle regényének 2017-es Broadway feldolgozásával hívta fel magára a figyelmet, amely annyira intenzív volt, hogy állítólag néhány nézőt rosszul lett tőle. A brit sajtó gyakran fiatal csodagyerekként ábrázolja, de munkatársa, Manville gyorsan rámutat, hogy rendkívüli érzelmi mélységgel rendelkezik egy 38 éves férfi számára – megérti a kapcsolatok finomságait, fájdalmát, összetettségét, vágyakozását és szenvedélyét.

Icke tehetséges abban, hogy felfedje, mi maradt erőteljes és nyugtalanító a klasszikus darabokban, miközben bátran kihagy mindent, ami elavultnak vagy túl tudományosnak tűnik. Oidipuszának változatában nincs görög kórus és homályos ókori utalások, így a történet közvetlenebbé válik, nem pedig történelminek tűnik.

Úgy véli, fő kötelessége azzal a nézővel szemben áll, aki semmit sem tud a darabról – talán egy tinédzserrel, akit egy felnőtt rángatott színházba. Azt akarja, hogy az élmény elektrizáló legyen számukra. Ez nem azt jelenti, hogy hírességeket vagy popkulturális utalásokat ad hozzá, hanem hogy letörli róla a port, hogy a darab közvetlenül szóljon az életükhöz.

Az ötlet, hogy Oidipuszt egy modern politikai kampányban helyezze el, a 2016-os amerikai elnökválasztás után fogalmazódott meg benne. Elképzelte, milyen lehetett Hillary Clinton számára a szállodai szobájában azon az éjszakán, amikor veszített. A feldolgozást nem sorrendben írta, először a legizgalmasabb jeleneteket vette elő – egy folyamatot, amit "szervezetlennek és kaotikusnak" nevez.

A szereposztásnál Icke olyan színészeket keres, akik természetesen megtestesítik a szerepet. Manville-t Jokastára nemcsak a Szellem a szövetben című filmben nyújtott ragyogó alakítása miatt választotta, hanem azért is, mert "anyás benyomást kelt". Hasonlóképpen azt akarta, hogy Oidipuszt olyan valaki játssza, aki elvhű, stabil és hitelesnek tűnik mint győztes politikai jelölt.

Strong, aki gyakran játszik gonoszokat és kémeket annak ellenére, hogy a való életében melegszívűként ismert, megfelelt ennek a víziónak. Icket magával ragadta az életszemlélete és nyugodt jelenléte. Valójában, amikor Icke megtudta, hogy apa lesz, Strong – akinek két fia van feleségétől, Liza Marshall producertől – volt az egyik első ember, akitől tanácsot kért.

Stronggal a Wyndham's Theatre-ben találkoztam, egy késő viktoriánus épületben, a londoni West End Leicester Square metróállomása mellett. Miután ott játszott mind a Pillantás a hídról, mind az Oidipusz című darabokban, könnyedén vezetett körbe, megmutatva, hol volt egyszer Maggie Smith öltözője. Olyan magabiztossággal viselkedik, mint aki odatartozik – magas, karcsú és karizmatikus, olyan hanggal, ami kampányplakátra is illene. Vajon véletlen, hogy annyi nemzetközi kémet játszott a háttere fényében? Marco Giuseppe Salussolia néven született – apja olasz, anyja osztrák volt. Angliában járt iskolába, majd jogot tanult Münchenben, ahol drámatanulókkal ismerkedett meg és rájött, hogy ők jobban szórakoznak, mint ő. Pályát váltott, és 20-as évei közepére már kisebb szerepeket játszott a Nemzeti Színház Lear Király és III. Richárd előadásaiban, a színpadi szárnyak mögött figyelve a nagymestereket.

Korábban még nem dolgozott együtt Manville-lel, és amikor először találkoztak, megbízhatónak és profinak akart tűnni – valakinek, akire számíthat. Így kerülte a "Szia, anyu!" típusú vicceket a feszültség oldására. Hasonló a munkamódszerük: intenzív dráma a színpadon, nyugodt professzionalizmus azon kívül. Nem hagyják magukat elkapni a színjátszás misztikumában, mondja. Amikor a színpadi szárnyaknál vársz, lehet, hogy egy csésze teáról beszélgetsz, majd kilépsz a színpadra és kezdődik a show.

Megkérdeztem Manville-t és Strongot, mit csinálnak szabadidejükben. A válaszuk hasonló volt: miféle szabadidő? Strong igyekszik reggeleit miniatűr schnauzerével sétáltatással kezdeni, és amikor csak tud, barátaival focizik. Kedvenc menedéke a Brighton közelében lévé kényelmes házacskája, ahol elúszhat egyet. Manville szeretne több időt szakítani olvasásra – hetek óta az ágya mellett hever Sally Rooney legújabb regénye – de estéit általában szöveg tanulással tölti. Egyedül él, és értékeli a magányt a munkája szempontjából, inkább nem másokkal tanulja a szöveget. Szereti a beltéri tervezést, és miután 15 éve ugyanabban a nyugat-londoni házban lakik, hiányolja egy új projekt izgalmát. Strong megjegyzi, hogy az emberek azt hihetik, a kreatív emberek káoszban élnek, de az ellenkezője igaz – a fegyelem elengedhetetlen ahhoz, hogy elérjék, amit a produkciójukban elértek. Tervezi tartani a testedzést New Yorkban, de nem azért van ott, hogy bulizzon. Manville utoljára 2018-ban dolgozott New Yorkban, a Hosszú út az éjszakába című darab főszerepét játszva egy barátjának a lakásában lakva. Beismeri, hogy vegyes érzelmei vannak a távolléttel kapcsolatban – izgatott a Broadway miatt, de már most hiányzik az új unokája.

A klasszikus színdarabok feldolgozásának merésznek kell lennie, de egy vérfertőzésről szóló darab további kihívásokkal jár. Megvitatták, hogy bevonjanak-e intimitási koordinátort, de Manville és Strong úgy érezte, maguk is meg tudják oldani, mivel hasonló munkát már végeztek korábban. A befejezést egyedül azt halogatták folyamatosan az próbákon – fokozva a feszültséget, ahogy Icke fogalmaz. Amikor végül eljátszották azokat a jeleneteket, mindenki mélyen átérezte a magas tétet. A végén alig van párbeszéd, főleg csend, ami annyira erőteljes színházi pillanattá alakul, hogy Manville néha azt kívánja, bár a közönség soraiból nézhetné. Az első teljes átszólálás az próbán a színpadmenedzsmentet is meghatotta, ami Strong először udvariasságnak vélt, de rájött, hogy őszinte.

Ebben a történetben: haj: Leigh Keates; smink: Kirstin Piggott; manikűr: Ella Vivii; szabó: Chloe Cammidge. Producer: Nicole Holcroft-Emmess.

Gyakran Ismétlődő Kérdések
Természetesen. Íme egy lista a GYIK-ekről az Oidipusz merész új értelmezéséről, amely egyértelmű, tömör és hasznos mindenki számára, aki érdeklődik.

Általános, kezdő kérdések

1. Miről szól az Oidipusz új értelmezése?
Ez az ókori görög darab egy modern színpadra állítása, amely kortárs környezetben, mai nyelvvel, témákkal és problémákkal újraértelmezi a történetet, hogy az ősi tragédia közvetlennek és aktuálisnak hasson a mai közönség számára.

2. Nem ismerem az eredeti Oidipusz-történetet. Szükséges?
Egyáltalán nem. Ezt a produkciót úgy tervezték, hogy önállóan is értelmezhető. Az eredeti mítosz ismerete talán egy extra réteget ad hozzá, de a modern értelmezés mindenki számára világossá teszi az alapvető történetet és témáit.

3. Miért helyezne valaki egy 2500 éves darabot a jelenbe?
Hogy megmutassa, a darab alapvető témái – a sors, családi titkok, a hatalom és az igazság keresése – ma is hihetetlenül erőteljesek és azonosulni lehet velük. Segít meglátni magunkat ezekben az ősi karakterekben.

4. Még mindig tragédia?
Igen, feltétlenül. Az alapvető, szívet szakasztó történet ugyanaz marad, de a modern kontextus a tragikus elemeket még megdöbbentőbbé és személyesebbé teheti.

Tematikus, értelmezési kérdések

5. Hogyan változtatja meg a történet jelentését ez a modern környezet?
Eltolja a hangsúlyt. Ahelyett, hogy az istenek által kiszabott elkerülhetetlen sors lenne a tragédia, inkább az emberi pszichológia, társadalmi nyomások vagy saját döntéseink nem várt következményeinek eredményeként érezhető, ami így erőteljes kommentár a modern életről.

6. Milyen példákat lehet mondani a felhasznált modern elemekre?
Egy királyság helyett Oidipusz lehet egy karizmatikus vezérigaz