Szerkesztői megjegyzés: A Vogue Runway 10. évfordulója alkalmából íróink a 2016-os tavaszi divatbemutatók legfelejthetetlenjeit méltatják. A mai nap témája: a Vetements bemutatója egy kínai étteremben.

Aznak a szezonnak a Vetements valóban áttörést hozott. Mindenki érezte. Összezsúfolódva egy belleville-i kínai étteremben tanúi lehettünk annak a bemutatónak, amely Demnát a Balenciaga kreatív igazgatói székébe juttatta.

Ritka, hogy fizikailag is érezni lehessen egy generációs váltást a divatban, de a teremben uralkodó energiát lehetetlen volt tagadni. Az izgalom onnan eredt, hogy egy lázadó, kívülállókból álló csoport – két grúz származású testvér vezetésével, orosz születésű barátaik, mint Gosha Rubchinskiy (aki az azóta már kultikus DHL-pólóban nyitott) és stylistjuk, Lotta Volkova (aki az ő jellegzetes, szabott farmer szoknyájában és térdig érő csizmájában zárta) támogatásával – felkavarta a párizsi divatvilágot.

Hans Solo egy cameo-szerepben tűnt fel Linnea Rimberg alakításában.

Aznap este, a hotelágyamon heverve, ezt írtam: „A vidám, egyszerű helyszín hangulata, a feltűnően szép és erős fiatal modellek, és a hihetetlen ruhák, amiket viseltek – mind egy landmark pillanatnak érződött a divat történetében.” Ma is kitartok amellett, bár egy évtizeddel később az új generációk talán már nem értik, mi villanyozott fel minket akkor annyira. Ennek az az oka, hogy ami akkor radikálisnak hatott – a street-style kapucnis pulóverek, az oversize szabású darabok, a kölcsönzött logók, a virágos ruhák – annyira befolyásossá vált, hogy hamarosan természetesnek tűnt. A divat hatásának igazi próbája ez: annyira elterjedt lett, hogy mindenki elkezdett úgy öltözködni? Igen.

Demna később átvitte ezt az esztétikát a Balenciagához. Az exagerált lógás és hozzáállás az évtized egyik legelterjedtebb ifjúsági stílusává vált, addig másolták, míg mindenhol ott nem volt.

Részben azért voltam annyira meggyőződve a Vetements erejéről azon az estén, mert láttam, mennyi szerkesztő és rajongó bukkant fel az ő darabjaikban. Demna és testvére, Guram Gvasalia már két underground bemutatóval és az eredeti lookbookkal felépítette a lendületet, amit akkor hoztak létre, amikor Demna és mások még nappali munkát végeztek párizsi divatházaknál.

A kollekció ritka és nehezen beszerezhető volt, de nekem sikerült szert tennem egy nagy fekete szabott blézerre egy new york-i boutiqueból (a 29-es look az ő 2015 őszi bemutatójukról a Le Depot éjszakai klubban). Hihetetlenül elegánsnak találtam – megérte minden fillért. Viseltem azt az estén, és emlékszem, hogy megláttam Sally Singert, akkor a Vogue szerkesztőjét, egy bokáig érő virágos ruha