Armani úr azon tervezők egyike volt, aki az évek során a leginkább inspirált, irányított és támogatott engem. Egy igazi úriember, akit kegyelem övez – és igen, tagadhatatlanul jóképű. Harminc évesen költöztem Milánóba, és hamar rájöttem, hogy sok szempontból ő volt a város lelke. Könnyed eleganciája és az, hogy soha nem vette túl komolyan önmagát, megtestesíti azt a jellegzetes olasz stílust, amelyet az egész világ annyira csodál.

Először egy Olimpia és Virtus közötti kosármeccsen fogtam a kezét, bár akkor még túl szégyenlős voltam ahhoz, hogy behozzam magam. Végül egy divatbemutatón szedtem össze a bátorságomat. A meccsen egy kicsit kínosan éreztem magam, mert a másik csapatnak drukkoltam. Mégis lehetetlen volt nem elbűvölődni jégkék szemei és szilárd, magabiztos kézszorítása által – amit mindig is az ő erős jelenlétének és a magazin iránti tartós barátságának jelének tekintettem, amelyet ma vezetek.

Armani története a Vogue Italia legkorábbi kezdetébe szőttik. Flavio Lucchini, a magazin első művészeti vezetője tervezte az eredeti Giorgio Armani logót, még a szerkesztőségben. Amikor a fiatal tervező önálló útra tévedt, barátja ugyanazzal a Bodoni betűtípussal készítette el a márka grafikáját, mint a Vogue-é, és még néhány reklámoldalt is ajándékba adott neki a szerencséjére. A többit, ahogy mondják, a történelem írja. Ez a történet mindig is megmaradt bennem, mert megfogalmazza azt a szellemet, amelyre a mai iparágban reményeim szerint törekszünk – amely merész, emberi kapcsolatokra épül, nagy ötletekkel és még nagyobb álmokkal, amelyeket együtt valósítanak meg. Egy világ, ahol a kultúrát szívvel-lélekkel, fáradhatatlan munkával fejezik ki, mindig emlékezve arra, hogy az üzletünk az emberekről szól. Különösen azokról, akik életed végig melletted állnak, mert hisznek egy közös vízióban. Armani úr megértette, hogy semmi sem ad az embernek annyi méltóságot, mint a munka, és én mindig úgy éreztem, hogy ezt akarta a csapatába is beleültetni.

Mindig tudott ránk, újságírókra időt szakítani, melegséget és figyelmet kínálva néhány szóval – ezeket az alkalmakra tartogatta, amikor igazán számítottak. Még mindig őrzöm az ő jókívánságait az esküvőmre és a lányom születésére, valamint a bókjait, amikor egy cikk vagy fotó valóban megörökítette munkája lényegét. Azt akarta, hogy a divatját megértsék és életre keltsék, ezért támogatott minket még akkor is, amikor mások megkérdőjelezték, mit csinálunk. Egyszer még a mi magazinunkban is válaszolt egy gyermek levelére, amelyet egy névtelen Giorgio Armani postaládába küldtek. Luca, majdnem kilenc éves, fel akarta mutatni modern űrruhagyűjteményét: álcázó ruhákat, szupergyors ruhákat, és egy olyat, amely láthatatlanná tesz. Azt írta: "Kérlek, tudasd velem, ha tetszenek." Armani úr csodálattal és hálaérzettel válaszolt: "Örülök, hogy rám gondoltál. Bárcsak meg tudnám csinálni őket – varázslatosak. Lehetővé teszik, hogy ugrálj, repülj, láthatatlanná válj, és minden bizonnyal hasznosak lennének ezekben a nehéz és bonyolult időkben. Sosem szabad abbahagyni az álmodást! Giorgio Armani." Ez 2020-ban volt, a Covid idején, és itt voltunk, tanúi ennek a rendkívüli divatcsere-nek egy nyolcéves fiú és egy nyolcvanöt éves férfi között.

Mindent észrevett, és nappal-éjjel elmélyült a történetekben – a kultúrában, a divatban, a társadalomban, a stílusban. Mindannyian tudjuk, mennyit jelentett neki a barátsága Franca Sozzanival; ő volt a partnere számtalan kalandban. Emlékszem, hogy a 2023. szeptemberi velencei bemutatóra ragaszkodott ahhoz, hogy Franca fia, Francesco Carrozzini és felesége, Bee is ott legyenek. Mert Velence volt az álom, és Franca volt a lelke. Még ez sem kerülte el azt a mély tiszteletet, amit Emanuele Farneti iránt érzett, aki Francia örökségét viszi tovább. Sosem felejtem el egy párizsi haute couture bemutatót: a végén Armani úr előrelépett és kezet nyújtott Emanuele-nek.

Ő egy olyan ember volt, aki kezet nyújtott. És valahányszor bármelyikünk egy fotózáson volt vele, mindig kezet fogott veled. Nagyon erős keze volt. Egy gesztus, amely a legtöbb ember számól szinte észrevehetetlen, mégis erőteljes és mélyen személyes azok számára, akik megtapasztalták. Valószínűleg ezért éreztem mindig mind elegánsnak, mind kényelmesnek, amikor valamelyik tervezését viseltem. Mert minden sziluett több volt, mint makulátlan vágás és anyag – hordozta a gyengéd érintését.

A nemrég látogatásom során a Giorgio Armani Privé kollekció 20. évfordulóját ünneplő kiállításon az Armani/Silos-ban, eszembe jutott egy kérdés, amit Lucia Annunziata egyszer feltett nekem a TV-műsorában: Miért kellene a dolgozó osztálynak törődnie a szépséggel? A divattal? Mert a szépség mindenkit megérint. Mélyen rezonál mindannyiunkban, különböző módon. Pont úgy, mint Armani úr tette. Megindította az embereket. Követték, szerették, és ő mindig hálával és alázattal válaszolt, soha nem vette természetesnek az odaadásukat. A sötét szemüveg és a visszahúzódó modor mögött Olaszországhoz és a világhoz szólt. Lényege kristálytiszta volt.

Sok divatbemutatóján voltam. Együtt voltunk a La Scalában, amelyet virágokkal díszített fel a járvány után. Otthonába mentem, hogy felvételeket készítsünk Scorsese ikonikus dokumentumfilmjéhez, a Made in Milánó-hoz. De talán a legmeghatóbb emlékem vele a múlt szeptemberre datálódik, a Vogue Italia 60. évfordulóján. Néhány tervező elutasította a meghívásunkat a Palazzo Citterióban tartandó kiállításunkra, mondván, túl elfoglaltak a divathét alatt. De ő időt szakított arra, hogy lelkesen fogadja Anna Wintour és az én meghívásomat a kiállítás megtekintésére és az ünneplésre.

Épp most szültem, és nagyon érzelmes voltam. Tisztán emlékszem, hogy hevesen vert a szívem, amikor vártam rá a palota bejáratánál. Megjelent, ahogy mindig – a Vogue Italia, hazánk más finom magazinjai, a szépségért. Egy szabad szellemű álmodozó, akit szenvedély hajtott.

Hálás vagyok, hogy ismerhettem, és minden bizonnyal tovább fogjuk osztani a divatról alkotott vízióját a Vogue Italia oldalain. Tehetsége és látomása mellett örökre emlékezni fogunk magára a férfira és a szakmája iránti szeretetére.



Gyakran Ismételt Kérdések
Gyakran Ismételt Kérdések Francesca Ragazzi Giorgio Armani-nek szentelt tisztelgéséről



1. Ki Francesca Ragazzi?

Francesca Ragazzi egy divatszerkesztő és író, aki arról ismert, hogy olyan kiadványokban dolgozott, mint a Vogue, ahol tervezőket és trendeket fedett le, köztük Giorgio Armani alkotásait.



2. Miről szól a tisztelgés?

A tisztelgés Giorgio Armani divatban gyakorolt befolyásának és örökségének szívből jövő elismerése, kifejezve, hogy bár hiányozni fog, munkássága továbbra is ünnepelt és megjelenik a kiadványukban.



3. Miért fontos Giorgio Armani a divatban?

Giorgio Armani egy legendás olasz tervező, aki forradalmasította a divatot elegáns, időtálló terveivel, különösen a férfi- és női ruházatban, hangsúlyozva a kifinomultságot és egyszerűséget.



4. Mit jelent az, hogy "továbbra is bemutatjuk a divatját"?

Azt jelenti, hogy az újság vagy kiadvány továbbra is bemutatja Armani terveit, kollekcióit és befolyását a jövőbeni számokban, tisztelve a folyamatos hatását.



5. Giorgio Armani visszavonul, vagy háttérbe szorul?

A tisztelgés változást vagy átmenetet sejtet, de nem mondja ki egyértelműen a visszavonulást; csökkentett szerepre vagy szimbolikus búcsúzásra utalhat, miközben megerősíti tartós jelenlétét.



6. Hogyan befolyásolta Armani a modern divatot?

Armani bevezette a laza mégis finom sziluetteket, népszerűsítette a power dressinget az 1980-as években, és szabványokat állított fel a luxury készruházathoz, ötvözve az olasz kézművességet viselhető eleganciával.



7. Melyek Giorgio Armani néhány ikonikus darabjai?

Kulcsdarabok közé tartozik a dekonstruált kabát, a női szabott öltönyök és a híres Armani öltöny férfiaknak, ismert tiszta vonalairól és semleges színpalettájáról.



8. Miért hiányozhat valakinek a divatvilágban?

Mint úttörő alak, közvetlen érintettsége vagy jelenléte kevésbé gyakori lehet az életkora vagy a változó szerepei miatt, nosztalgiát keltve korszakmeghatározó alkotásai iránt.



9. Hogyan kapcsolódhatnak az olvasók Armani divatjához az újságon keresztül?

A funkcikkek elolvasásával, a terveinek szentelt szerkesztőségi anyagok vagy terjedelmek megtekintésével, valamint az újság által közölt új kollekciókról vagy retrospektívákról szóló hírek követésével.



10. Milyen az érzelmi hangulata ennek a tisztelgésnek?

Tiszteletteljes és értékelő, összekeverve a szomorúságot csökkentett szerepe miatt az optimizmussal öröksége továbbélése iránt a folyamatos tudósítás által.