Danielle Haim éppen a dalszerzési folyamatát meséli, amikor csörög a szállodai telefonja. „Egy pillanat”, mondja.

Szerencsére nővérei, Alana és Este – akikkel együtt alkotják a Haim együttest – ott vannak, hogy fenntartsák a beszélgetést, tökéletes összhangban egymásra reagálva.

„Valaki hív téged! Ki az?” – kérdezi Alana.
„Anyu?” – tűnődik Este.
„Valószínűleg anyu” – állapítja meg Alana.

Fotó: Heidi Stanton

A trió mindig is szoros kapcsolatban állt egymással, de a kapcsolatuk soha nem volt ennyire egyértelmű, mint a negyedik stúdióalbumukon, a I Quit-en, amely ma jelent meg. Első pillantásra ez a lemez – amelyet Danielle és Rostam Batmanglij (a Vampire Weekend korábbi tagja) közösen producerelt – egy szakítási album. A 15 szám során végigvezet minket az új szerelem izgalmától a szakítás fájdalma és a továbblépés megkönnyebbüléséig. De mindezekben átsződik egy örömérzet – a George Michael-ból mintavételezett nyitószám, a „Gone”-tól az energikus, Alana által vezetett „Spinning”-ig, egészen a ütős zárószámig, a „Now It’s Time”-ig.

„Bárcsak mondhatnám, hogy az utolsó kapcsolatomban valami nagy veszekedés volt, de az igazság az, hogy egyszerűen csak eltávolodtunk egymástól” – mondja Danielle Ariel Rechtshaidról, aki az együttes első három albumát producerelte. „Még mindig sok szeretet van köztünk. Nagyszerű zenét készítettünk együtt – ő egy hihetetlen producer –, de a Rostammal való munka ezen az albumon egy újfajta erőt adott nekem. Komolyan hiszem, hogy ez eddig a legjobb munkánk.”

Fotó: Terrence O’Connor

A csapat a I Quit munkálataira Danielle szakítása után rögtön nekilátott, amikor Alanához költözött – ezt a pillanatot örökíti meg a „The Farm” ballada. Ez volt az első alkalom több mint egy évtized után, hogy mindhárom nővér egyszerre szingli volt. (Azóta Este eljegyezte magát Jonathan Levin technológiai vállalkozóval.) „Pont arról írtunk, ahol abban a pillanatban voltunk” – mondja Danielle. „Számomra ez az önmegismerésről szólt – arról, hogy rájöjjek, ki is vagyok valójában. Ebben rengeteg erő volt.”

„A dalszerzés könnyű volt. Az együttélés? Na az volt a nehéz” – ismeri be Alana. „Nem laktunk együtt, mióta 16 éves voltam.” De végül mégis összeállt a dolog. „Visszavitt egy nosztalgikus helyzetbe – bárokba, partikra járni, csak mi hárman. Plusz egyedül.”

Fotó: Paul Thomas Anderson

A nosztalgia nagy szerepet játszik az albumon. A Haim nővérek Valley Village-ben nőttek fel, a San Fernando Valley egyik negyedében, és ez a környezet nagyban meghatározza a I Quit hangulatát – a helyi utcákra való utalásoktól (Ventura Boulevard, Kling Street) az album borítójáig, amelyet szintén a Valley-ben született Paul Thomas Anderson fotózott.

Az, hogy Los Angeles legendás zenei helyszínei közelében nőttek fel, szintén kulcsfontosságú volt fiatalkorukban. Este, aki egy étteremben dolgozott, a talált tárgyak között turkált, hogy hamis igazolványokat találjon magának és nővéreinek. „Este szerzett nekem egy igazolványt, de én 15 éves voltam, a rajta lévő nő meg 27. Még fogszabályzóm volt” – emlékszik vissza Alana. „Csak egyszer használtam, hogy alkoholt vegyek, aztán bepánikoltam. Túl nagy nyomás volt.” Inkább a 21+-os bulikba csempészte be magát a Troubadour-ban – ahol a főzenészek kis közönség előtt léptek fel –, az jobban illt hozzá.

„Úgy éreztük, a világ a miénk” – gondol vissza Este. „Aztán 10-15 évvel később újra ugyanott voltunk – mind szinglik, senkinek nem tartozunk számadással, csak magunkra és a zenére koncentrálva.”

Ez az energia hajtotta az album promócióját is. A közösségi médiában felhívták a figyelmet a férfiak rossz viselkedésére, öleltek egy könnyed szexualitást, és igazán valóságosan közelítettek meg mindent. Az együttes felhívta a figyelmet a nők zenei képességeit megkérdőjelező nőgyűlölőkre – egy olyan témára, amelyet az előző albumukon, a Women in Music Pt. III-on is feldolgoztak. „Úgy fogok tenni, mintha a múltkor felvetett problémák egyszerűen eltűntek volna, miután szóba hoztuk őket? Nem, de már készítettünk egy egész albumot erről” – mondja Danielle. Alana belevág: „Most itt az idő... hogy jól érezzük magunkat!”

A I Quit egyik száma eredetileg a WIMPIII-ra szánták: a fülbemászó főszám, a „Relationships”, amelynek látszólag egyszerű, de szúrós szövegei között ott van például a „Miért érzem magam bűntudattal? / Mindig is kerültem a konfliktusokat / De te tényleg tönkretetted az önbizalmam.” A csapat hét éven át finomítgatta a dalt – mióta Danielle egy Ausztráliába tartó repülőúton elkezdte írni –, de soha nem sikerült tökéletesre csiszolniuk, és még a közeli barátaik is elutasították. (Hasonlítanak más „problémás gyermekekhez”, amelyek végül slágerek lettek, például a „The Wire” a Days Are Gone-ról, vagy a „Want You Back” a Something to Tell You-ról.) „Annyira erős érzelmi kötődésünk volt hozzá” – mondja Danielle.

Visszatekintve most már úgy látják, hogy a „Relationships”-sel való küzdelem sorsszerű volt. „Sokan nem értették meg a dalt, de mi nagyon hittünk benne” – mondja Alana. „Most már világos – a 'Relationships' soha nem is a Women in Music-nak szólt. Talán az univerzum azt üzente nekünk: 'Várjatok.'”