A bali délutáni levegőt a pára nehezíti, miközben a pácolt sügér sistereg egy bambuszcsövön a nyílt tűz felett. Egy helyi kézműves otthonába hívtak ebédre, ahol a felesége a zöldségfasírtok sütése és a pálmamorral meglocsolt, reszelt kókusszal megszórt rizslisztes palacsinták készítése között mozog. Amikor szünetet tart a kültéri konyhájukban, laza módon megemlítem a vezetőnknek, hogy szeretnék többet megtudni a bali táncról. A nő arca felragyog – hirtelen kecsesen felemeli karjait, könyökeit behajlítva, ujjait hátrahajlítva. Csuklói elegáns mozdulatsorokat írnak le, mielőtt megfagyna, és élesen oldalra vetné tekintetét. „Régen táncolt,” suttogja a lánya a szoba másik feléből. Az anya röviden mosolyog, majd visszatér a főzéshez. A következő hetekben bonyolult Legong előadásokat és a drámai Kecak tüztáncot láttam, de ez a spontán pillanat a vidéken mélyebb értelmet adott a táncnak – egy élő örökség, amely nemzedékről nemzedékre száll.

A tánc mindig is része volt a világomnak. Emlékszem a poros színhági függönyök illatára, a ragacsos hajlakkra, amely a színfalak mögött a szegfűkoszorúkon tapadt, a gyermekkori jelmezek csikorgó csillogására. Chopin noktürnjei a balettórákon, Portishead ütemei a jazz bemelegítéshez – húsz éven át a tánc formálta, hogyan mozogtam az életben. Nem csupán lépések voltak; egy egész kultúra, amely segített átvészelni a kínos tinédzseréveket. A piruetteket gyakoroltam, miközben gyakorlati leckéket is tanultam, például arról, mit tegyek, amikor megjön az első menstruációm (ami egy tánctáborban történt velem). Most, amikor utazom, a tánc vonz, mint mód arra, hogy megértsem egy hely szellemét.

Bár nem vagyok szakértő, a tánc nyilvánvalóan évszázadok óta szőtt része az emberi kultúrának – olyan létfontosságú, mint a zene vagy a képzőművészet, bár nehezebb nyomon követni. Ősi festményeken láthatók táncosok rituálékban, esküvőkön és történetekben a különböző civilizációkban. Egyes hagyományok szent maradtak, míg mások ma már nyitnak a külvilág felé, hogy életben maradjanak.

Nemrégiben, Dél-Afrika ködös Soutpansberg-hegységében figyeltem, ahogy a Venda nők – mind 50 év felettiek – kézzel készült dobok körül köreleznek, gyöngyös nyakláncaik csörögnek a Malende tánc közben. A dalok között egy közösségi tag elmagyarázta, hogy remélik, a látogatók segíthetnek megihletni a fiatalabb generációkat e hagyományok folytatására. Egész Afrikában, Zimbabwétől Limpopóig, a modern hatások fenyegetik ezeket a gyakorlatokat, ami miatt ezek a kulturális csere fontosabbak, mint valaha.

De ezzel a nyitottsággal felelősség is jár. Mauin Clifford Nae’ole kulturális tanácsadó egyszer olyat mondott nekem, amit soha nem felejtek el: „A látogatók ne úgy kezeljék Hawaiit, mint egy vidámparkot.” Számít a különbség a szórakoztatás és az örökség között. „Tanuljatok a történelmünkről,” mondta, „hogy felismerjétek, miként támogathatjátok népünket.” Ez egy erőteljes gondolat volt, amit magammal vittem az első hula órámon – emlékeztetőként, hogy a tánc nem csupán lépések; egy történet, amely tiszteletet kér. Aznap délután magam is utánoztam a napot, a földet és a tengert ábrázoló szent mozdulatokat – egy egyszerű, mély élmény volt, ami mindig velem maradt.

A tánc ablakot nyit az emberek megértésébe – ellenállásukba, szenvedélyükbe, gyászukba, transzcendenciájukba és örömteli ünneplésükbe. Amikor közösségek meghívják a látogatókat, hogy részt vegyenek ezekben a hagyományokban (legyen szó ceremóniákról vagy kulturális központokról), ne hagyjátok ki a lehetőséget. És ha megkérnek, hogy csatlakozzatok, a válasz mindig legyen „igen”. Ringattam magam egy körben samburu nőkkel, ugráltam bambuszrudak között a manggaraiakkal, és kétlépéses táncot jártam egy montanai tánctermben – minden pillanat mélyítette kultúráik iránti tiszteletemet (és alázatosan emlékeztetett, hogy talán a baletthez kellene tartanom magam).

Tehát, utazók, akik épp az útjukat tervezik, jegyezzétek meg: minden kultúrának megvan a maga hagyományos tánca. Íme néhány kiemelkedő példa. Ürítsétek ki az időbeosztásotokat – és a tánclapotokat is.

Khmer tánc (Kambodzsa)
Kambodzsa táját, amelyet templomok és ősi romok tarkítanak, a spiritualitás lüktetése jellemzi. Az Amansara vendégei foglalhatják a Tánc és áhítat élményt, amely során meglátogathatják az Angkor Konzervatóriumot, hogy a khmer táncot ne csak előadásként, hanem szellemi ajándékként lássák. Nézzék meg a próbákat és a basrei ceremóniát, majd tanuljanak kézmozdulatokat és történetmesélést egy mestertanártól.

Bécsi keringő (Ausztria)
Novembertől áprilisig Bécs egy csillogó bálteremmé változik, ahol több mint 400 keringővel teli eseményt tartanak, köztük a híres Operabált a Bécsi Állami Operaházban. Az Almanac Palais Vienna vendégei foglalhatják a Éjszaka a bálon csomagot, amely magában foglal egy privát táncórát, egy haute couture ruhát, és egy lovaskocsit a bálhoz – majd egy limuzint hazautazáshoz, reggelit ágyban és spa kezelést.

Legong (Bali)
Bali hindu hagyományai ragyognak táncaiban, a tüzes Kecaktól a drámai Barong és Krisig. De ne hagyjátok ki a Legongot, ahol bonyolult ujjmozdulatok és kifejező arcok mesélik el egy király és egy elveszett lány történetét. Mélyebb betekintésért vegyetek részt egy órán a Hoshinoya Balin, dzsungelkilátásos pavilonban.

Tango (Argentína)
Míg Argentína és Uruguay vitatkozik a tango eredetéről, Buenos Airesben az utazók az Untamed Traveling segítségével merülhetnek el a szenvedélyében. A lehetőségek az óráktól egészen a történelmi San Telmo negyedben található tangó szállóig terjednek – vagy akár egy tangó történelem előadást követően egy éjszakát egy milongában (egy helyi táncteremben).

Bon Odori (Japán)
Japán számtalan táncstílussal büszkélkedhet, a Kabuki színháztól a gésák Kyomai táncáig. A teljes elmerülésért látogassatok el Gifu Gujo Odori fesztiváljára (júliustól szeptemberig), ahol a táncosok tíz hagyományos lépéssel (helyben megtanulhatóak!) tisztelegnek elődeik előtt. Sokan yukata kimonót és geta szandált viselnek az alkalomra.

Sau Sau (Rapa Nui)
Rapa Nui (Húsvét-sziget), a Polinéz Háromszög déli csúcsa, élénk kultúrával büszkélkedik... A Nayara Hangaroa, egy helyi család által birtokolt luxusszálló vendégei teljesen elmerülhetnek a rapa nui kultúrában. Megismerkedhetnek a hagyományos viselettel, és hetente kétszer, a főszezonban, megnézhetik a Haka’Ara Tupana tánccsoport előadásait. Az egyik legnépszerűbb tánc a Sau Sau, egy élénk tánc ritmikus kar- és csípőmozdulatokkal, melyet tollakból vagy füvekből készült szoknyákban adják elő.

Sema (Törökország)
Ez a hipnotizáló tánc, amelyet a szúfi muszlim Mevlevi rend (más néven „forgó dervisek”) ad elő, a 13. századi költő és misztikus, Rumi tanításaira vezethető vissza. Gyakran „mozgó meditációnak” nevezik, a sema szertartás során a táncosok magas kalapban és fehér köntösben forognak, hogy szellemi megvilágosodást érjenek el. A tánc az én elengedését és az istenivel való egyesülést szimbolizálja, hónapokig tartó gyakorlást igényelve. A látogatók szemtanúi lehetnek a sema ceremóniáknak például Konya Mevlana Kulturális Központjában vagy Isztambul Galata Mevlevihanesi Múzeumában, ahol minden vasárnap 18 órakor tartanak előadásokat.

Caci (Flores)
Ez a hagyományos ostorviadal a manggarai kultúra kulcsfontosságú része Indonézia Flores szigetén. Két férfi harcos felváltva támad ostorral és védekezik bőrből készült pajzzsal, mindezt ritmikus énekek és dobpergés kíséretében. Bár energikus, a szertartás ceremoniális jellegű, nem erőszakos. A Ta’aktana, a Luxury Collection Resort & Spa vendégei minden csütörtökön megtapasztalhatják a Cacit a szálló amfiteátrumában, vagy szervezhetnek egy helyszíni előadást.