Íme a szöveg magyar fordítása, minden kulcsfontosságú részlet megtartásával:
Amikor Darren Aronofsky 2000-ben találkozott Natalie Portmannel egy Times Square-i étteremben, a fiatal színésznő még a Harvardon tanult, és épp csak megjelent az első Star Wars előzményfilmben. Aronofsky, aki frissen érkezett a sötét függőségi drámája, a Requiem for a Dream forgatásáról, Portmannak egy balett-táncos főszerepét ajánlotta fel következő projektjében – annak ellenére, hogy még nem volt forgatókönyv.
"Csak az alapötlet volt meg," meséli Portman a Vogue-nak. "De amikor említette, hogy balettfilmről lenne szó, azonnal tudtam, hogy részt akarok venni benne."
Az ötlet több forrásból született: Aronofsky húgának balettélményeiből (beleértve a rivalizálás és sérülések történeteit), Dosztojevszkij Kettős című művéből, valamint egy már létező forgatókönyvből, amely két színésznőről szólt, akik egy Off-Broadway szerepért versenyeztek. Ezek az elemek végül a Fekete hattyú lett – egy merész, érzéki pszichothriller, amelyben Portman Nina szerepét játssza, egy balett-táncosnőét, akit a Hattyúk tava kettős főszerepére választanak. Bár tökéletesen megfelel az ártatlan Fehér hattyú számára, Nina küzd, hogy megtestesítse a sötét, csábító Fekete hattyút. Amikor megjelenik egy rivális táncos (Mila Kunis), Nina megszállott tökéletességre törekvése – amelyet a társulat és balett-táncos múltú anyja (Barbara Hershey) nyomása táplál – a határhoz sodorja.
Aronofsky és Portman tíz év kitartást igénylő munkája (és "rengeteg rugdosást és sikítozást," viccelődik a rendező) kellett ahhoz, hogy megszerezzék a finanszírozást. A Fox Searchlight végül a 13 millió dolláros költségvetés felét biztosította – nem kis eredmény egy művészfilmhorror számára, amely balettról szól, és a főhős halálával ér véget.
"Minden stúdió elutasított," emlékszik vissza Aronofsky. "Egy vezető azt állította, hogy bukás lesz, mert 'a balettrajongók utálják a horrort, és a horrorrajongók utálják a balettet.'"
A hitük igazolást nyert. A 2010 decemberi bemutató után a Fekete hattyú világszerte 330 millió dollárt keresett, és a Fox Searchlight második legsikeresebb filmje lett a Gettómilliomos után. Portman elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscart lenyűgöző alakításáért, és a filmet további négy kategóriában jelölték, köztük a legjobb filmért.
Idén augusztusban, a film 15. évfordulója alkalmából, egy felújított IMAX változat kerül bemutatásra, mindössze két napra (augusztus 21. és 24.), limitált kiadású poszterekkel együtt. Decemberben pedig a Rodarte – amely Portman feltűnő befejező jelmezeit tervezte – kiad egy Fekete hattyú témájú kollekciót.
A film évfordulója alkalmából Aronofsky, Portman és Kunis újra együtt találkozott a Vogue-val, hogy visszaemlékezzenek a forgatásra.
Vogue: Mikor nézted utoljára a Fekete hattyút?
Portman: Csak a velencei premieren láttam teljes egészében. De a végső 10 percet gyakran megnéztük a kérdés-felelek során.
Kunis: Valószínűleg a premier óta nem.
Aronofsky: A csapatom intézte az IMAX felújítást, miközben én a Caught Stealing forgatását fejeztem be. Utoljára három éve láttam, amikor Lin-Manuel Miranda meghívott, hogy beszéljünk róla – még mindig egy vad út.
Natalie, olvastam, hogy Darren először téged keresett... [a szöveg folytatódik]
---
Íme a szöveg magyar fordítása, minden kulcsfontosságú részlet megtartásával:
Natalie, már 2000-ben beszéltetek arról, hogy balett-táncost alakítanál. Mi maradt meg benned az évek során, ami miatt ez a film ilyen fontos volt számodra?
Portman: Őszintén szólva, nagyon szerettem volna Darrennel dolgozni. Gyerekkoromban szenvedélyesen szerettem a balettet, így izgalmasnak tűnt, hogy ezt vele fedezhetem fel. Az első találkozásunkon arról beszélgettünk, hogy a nők és lányok hogyan vannak egyrészt ünnepelve a balett középpontjában, másrészt pedig milyen szigorúan kontrollálva vannak. Érdekes volt női karaktereket helyezni ebbe a versengő dinamikába – gyakorlatilag egymás ellen vannak állítva.
Hallom, hogy te javasoltad Milát Lily szerepére?
Portman: Mila elmesélheti a saját verzióját, de mi évek óta barátok voltunk. Emlékszem, a Rose Bowl bolhapiacon voltunk, és arról beszélgettünk, hogy Darrennel csinálunk egy balettfilmet. Mila csak úgy megemlítette: "Emlékszem, amikor levetettem a pointé cipőmet…", mire én: "Várj, te balettoztál?!" Azonnal felhívtam Darrent, és azt mondtam: "Van egy fantasztikus színésznő, akinek van balett tapasztalata – tökéletes lenne Lilynek."
Kunis: Azt hiszem, csak annyit mondtam, hogy "Egyszer táncoltam", és valahogy ebből az lett, hogy pointéztam.
Portman: Jó, lehet, hogy egy kicsit eltúloztam érted!
Aronofsky: A casting idején láttam Milát a Sarah Marshall elfelejtése című filmben – fantasztikus volt. Mondtam Natalie-nek, hogy szeretném megismerni.
Kunis: A csapatom azt mondta: "New Yorkba repítenek", én meg: "Nem, ez túlzás egy ebéd miatt. Skype-ozhatunk." Azt hitték, hogy őrült vagyok, és valóban, nehéz eset voltam. De az első találkozón csak annyit mondtam: "Benne vagyok – bármi kell, megoldom."
Darren, olvastam, hogy egyszer fontolóra vetted, hogy egy színésznő játssza mind Ninát, mind Lilyt. Miért döntöttél ez ellen, és mi tette Nataliet és Milát tökéletessé a szerepeikre?
Aronofsky: Végül az energia döntött. Natalie már korán részt vett a projektben – még a forgatókönyv alakításában is segített, és ő írta a film utolsó sorát ("Éreztem… tökéletes. Tökéletes volt."). Milával más módon találtuk meg a közös hangot. Sosem lehet tudni, hogyan alakulnak a dolgok, de hiszem, hogy a casting okkal sikerül.
Hogyan készültetek fel?
Kunis: Nálam sok tánc és kevés evés volt – tudom, nem kéne ezt mondani, de ez az igazság. Levesen éltem, és napi 12 órát táncoltam. Három hónap felkészülésünk lett volna, de amikor a finanszírozás csúszott, hat hónappá nyúlt. Darrennek nehéz volt, de Nat és én örültünk – három extra hónapunk volt a gyakorlásra.
Portman: A táncon túl nem sokat próbáltunk. A fizikai edzésnek váratlan előnye volt: az edzőm egy volt NYCB táncos volt, és egy évig hallgattam a történeteit a balett világáról. Olyan volt, mint egy nyomozó újságírás, de igazából csak pletykáltunk a pliék közben.
Natalie, hogyan dolgoztad ki Nina hangját?
Darrennel sokat beszélgettünk róla – sok balerina gyerekes hangon beszél, ami nem univerzális, de feltűnő. Ez is része annak a nyomásnak, hogy a nők gyermekként maradjanak. Azt akartuk, hogy váltogassa a "fehér hattyú" lágy hangját valami intenzívebbel.
---
Ez a változat megtartja az eredeti jelentést, miközben a nyelvet természetesebbé és párbeszédesebbé teszi. Szólj, ha további finomításra van szükség!
---
Íme a szöveg magyar fordítása, minden kulcsfontosságú részlet megtartásával:
"Hattyú" hang és egy "fekete hattyú" hang.
Volt még más megfigyelés, ami bekerült a filmbe? Balettvilágból származó részletek, amelyek feltűntek neked?
Aronofsky: Rengeteg. Az a világ esztétikai részletei lenyűgöztek – például, hogyan készítik elő a táncosok a cipőjüket, vagy hogyan néznek ki a lábuk egy előadás után.
Láttam néhány kulisszás felvételt, és elég gerilla-stílusúnak tűnt a forgatás – csak te egy kézi kamerával és egy kis stábbal rohangáltál New Yorkban.
Aronofsky: Mindig így készítem a filmjeimet. Teljesen belemerülök, és ők ketten is így tettek. Mindent elsöprő volt, mert az életemben semmi más nem történt.
Kunis: Darren hajnali 2-kor hívott, hogy "Hé, el tudsz jutni a metróhoz? A 86. utcában forgatunk." Akkor még nem volt gyerekem, szóval csak annyit mondtam: "Persze, mindegy." Sokszor csak megjelentünk egy utcasarkon, és engedély nélkül forgattunk. Ma már ezt nem lehet megúszni.
Aronofsky: Dokumentarista hangulatot akartam a filmnek. Nem tudok más hasonló kézi kamerás horrorfilmre gondolni. Aggódtam, hogy elveszíti az intenzitást, mert a rázós kamera emlékeztet arra, hogy valaki mögötte van. De kockázat, ami bejött – így megtörtük a színházi stílusú forgatást, és valóban táncolhattunk Natalie-val a színpadon. Sokszor vettük fel, és fizikailag kimerítő volt mindkettőjüknek.
Volt olyan jelenet, ami különösen nehéz volt?
Kunis: A táncjelenetek órákig tartottak. Az egész bordámon voltak zúzódások a folyamatos emelgetéstől. A forgatás elején kificamítottam a vállam, és azt hittem, ennyi volt, de Darren elküldött egy akupunkturistához, és valahogy rendbe jöttem.
Portman: A legnehezebb jelenet az volt, amikor Milával lefeküdtünk. Vicces barátokkal dolgozni – amíg nem kell velük szexjelenetet forgatni. Darren azt mondta: "Csak egyszer kell megcsinálnod." Ott álltunk, idegesen, amíg ki nem kiáltotta: "Action!", és akkor csak beleugrottunk. És meg is tartotta a szavát – csak egyszer vettük fel. De emlékszem, ahogy aznap a forgatásra mentem, azt gondoltam: Nem érzem jól magam ezzel.
Kunis: Őszintén, teljesen elfelejtettem ezt a jelenetet (nevet). Csak azon gondolkodtam: Mi volt nehéz?, és teljesen kizártam az emlékezetemből.
Natalie, olvastam, hogy súlyosan megsérültél az öltözős jelenetben, amikor Nina Lilyt – önmagát? – belelöki a tükörbe.
Portman: Nem emlékszem rá.
Kunis: Nat, emlékszem, másnap forgattunk veled. Tele volt a nyakad forradással. Darren azt mondta: "Igen, tényleg komolyan vette."
Portman: Teljesen kizártam az emlékezetemből. Semmire nem emlékszem.
Darren, hallottam, hogy finoman próbáltad egymás ellen uszítani Nataliet és Milát a forgatás alatt, hogy segíts a játékukon.
Aronofsky: Az én verzióm? Csak ravasz rendező voltam, próbáltam felforgatni a dolgokat. De Mila és Natalie hamar rájött, és kinevetett, szóval csak vicc lett belőle. Mindketten élesek – rögtön átláttak, mit próbálok kieszelni. Te másképp emlékszel?
Portman: Emlékszem, hogy külön voltunk tartva Milától, amikor nem forgattunk. A kezdetekben Darren mondott valami olyat, hogy "Nat, Mila nagyon jól táncol."
---
Ez a változat megtartja az eredeti jelentést, miközben a nyelvet természetesebbé és párbeszédesebbé teszi. Szólj, ha további finomításra van szükség!
---
Íme a szöveg magyar fordítása, minden kulcsfontosságú részlet megtartásával:
A