Carrie Bradshaw most már regényíró. Miután hét sikeres szakkönyvet írt a szexről és a randizásról – olyan címekkel, mint a Manhattan és az Egyedülálló élet –, az ötvenes éveiben járó egykori rovatíró most a prózán próbálja ki magát. És nem, ez a könyv nem egy magányos nőről szól, aki New York randivilágában próbál eligazodni. Ehelyett egy 19. századi nőt követünk, aki egzisztenciális válságban van – ami bizonyos szempontból még inkább Carrie Bradshaw-hoz illik, mint bármi, amit az És máris… írói kitalálhattak volna.

De miről szól pontosan a könyv? A sorozat harmadik évada során apró célzásokból derül ki – óriási betűkkel gépelt sorokból (bátor, Carrie), amelyeket fel is olvas, miközben a Pagesben ír. Tudjuk, hogy 1864-ben játszódik, szerelemről szól, és az új, Gramercy Park-i lakás ihlette (annyira, hogy még fel sem rendezte rendesen). De mi még? Íme minden nyom, amit eddig kaptunk, összerakva a cselekmény kirakásához.

### Első epizód
"A nő azon tűnődött, mibe keveredett."

A könyv egy esemény közepén kezdődik – nem tudjuk pontosan, mibe keveredett a főhős, de mivel Carrie épp Aidannel beszélt telefonon, mielőtt hirtelen ihletet kapott az íráshoz, feltételezhetjük, hogy valamiféle romantikus bonyodalomról van szó.

### Második epizód
"A napfényben ülve a nő érezte, hogy feloszlott az utóbbi két éjszaka köd. Rájött, hogy a legutóbbi forgolódás, nyugtalanság és bizonytalanság egy régebbi idő maradványa. Egy időé, amikor kevésbé volt biztos az útjában. Ez egy új ház, emlékeztette magát. Egy új élet. Ez nem a múltja volt, hanem a jelene. 1864 május."

Szóval talán a nő nem boldogtalan a kapcsolatában – csak nem engedi meg magának, hogy boldog legyen? A történet 1864-ben játszódik, a polgárháború végén, a Manhattan-i sorozásos zavargások után, Lincoln elnöksége alatt. Lehetséges, hogy a főhőse, akárcsak Carrie, instabilitásból emelkedik ki, és nehezen találja meg a helyét az új életében?

"A nő felemelte alsószoknyáját, és felrohant a csavart vaslépcsőn. Óvatosan lépkedett galambszürke gombos csizmájában, hogy ne botoljon meg, miközben átlépi a küszöböt, és tovább indul."

Carrie ezt mondja, miközben saját vaslépcsőjén mászik fel. Véletlen? Valószínűleg nem – a Gramercy Park-i otthonát 1846 körül építették, szóval az idővonal stimmel.

### Harmadik epizód
"A nő túlélte a veszélyes utat, nagyjából épen – bár elvesztette hálóingjét és utazótáskáját. Csupán a gondolatait társaságában, a takaró alá húzódott, hogy elkerülje a hideg, bizonytalan éjszakát."

Miért hagyta el a nő a Gramercy-i házát (valószínűleg lovaskocsival)? Fogalmam sincs. De mivel a párhuzamok erősek, valószínűleg – akárcsak Carrie, aki Virginiába utazott – szerelmi okokból tette, amit később megbánhat.

### Negyedik epizód
"A nő rejtélyesen kikémlelt a vonatfülkéjéből – nem egészen biztos benne, hogy fáradságos útja közelebb vagy távolabb vitt attól, amire a leginkább vágyott."

Ah, szóval vonattal ment a szerelméhez – merész lépés, hiszen a vonatok még viszonylag újdonság voltak New Yorkban. És, meglepetés, még mindig bizonytalan a kapcsolatban. Ismerősen hangzik?

### Ötödik epizód
"A nő kinyitotta az ablakait, beengedve a várost. Hallotta a lovak patáját..."

(A szöveg itt megszakad, de feltételezhetjük, hogy a történet folytatódik Carrie jellegzetes önvizsgálatával – összekeverve saját életét a főhősével, ami érezhetően ő.)

Az emberek jöttek-mentek kocsijaikkal, minden érkezés új lehetőségeket hozott. A hirtelen hűs szellő azon a forró délutánon emlékeztette őt, hogy minden nap más lehet – tele kalandokkal, ha csak van bátorsága megragadni őket. Az ismerős ösvényről letérve úgy döntött, hogy a nap vezeti, ahová csak akarja.

Ezen a ponton már világos, hogy "a nő" lényegében Carrie, csak 160 évvel korábban. De ellentétben Carrievel, úgy tűnik, jobban tisztában van azzal, hogy a kapcsolata érzelmileg visszatartja. Carrie, vegyél példát! Szabadon futhatsz a Terry de Havilland sarkaiddal!

Hatodik epizód
"A völgyi liliomok a kertben meghajtották finom fehér kalapjukat a zuhogó esőben, miközben a nő a házban szembenézett az ismeretlennel."

Képzelődöm, vagy ez egy kicsit… utalónak hangzik? Összefüggésben: a hatodik epizódban Duncan meghívja Carriet arra a furcsa raguéra. Csak mondom!

"A törés ellenére a nő tudta, hogy a szakadás nem végzetes. Idővel és gondozással begyógyul – mert a kötelék, ami összefűzte őket, erősebb volt, mint az üvegszál."

Amikor Aidan betöri Carrie ablakát, Carrie így szól: "Ezek az ablakok túlélték a mexikói háborút, a polgárháborút, az 63-as sorozásos zavargásokat…" Szóval alapvetően Carrie-t kísérti "a nő" a mindennapjaiban. Ő a nő. Ez megmagyarázza, miért kezd el viselni régi stílusú ruhákat, és miért történik meg az ablakbetörés a könyvben is.

Hetedik epizód
"A nő ragaszkodott ahhoz, amit igaznak tudott."

Nem igaz mindannyiunkra? És kap-e valaha nevet?

Nyolcadik epizód
"Miután örökkévalóságnak tűnt, a boldogság váratlanul megérkezett az ajtajához – mint egy ritka vörös madár, amely hirtelen megjelenik a kertben. Az ember visszafojtja a lélegzetét, mozdulatlanul marad, attól félve, hogy elrepülhet."

Gyanítom, ezt Sarah Jessica Parker maga írta – pont úgy hangzik, mint amikor kiakadt a 2017-es napfogyatkozásnál, és kiabált a "ritkán látható madarakról". Mi teszi itt a nőt ilyen boldoggá? Talán a saját Duncanjuk került a képbe.

Kilencedik epizód
"A nő azt hitte, hogy ő és szerelme a jelenben élnek, de most látta, hogy még mindig a múlt rabjai. Ami persze azt jelentette, hogy nincs jövőjük."

Hurrá! A 19. századi Carrie végül kidobta a 19. századi Aidant!

Tizedik epizód
"Megérkezett az ősz. Ahogy a levelek aranyrá váltak és a levegő éles lett, a nő újra megtalálta önmagát. Az órák napokká, a napok hetekké váltak, a fájdalom termékenységgé. A család, amely soha nem töltötte volna be otthonát – vagy szívét –, elhalványult, mint egy aranylevél, amely lábainál barnul. Megtett mindent, amit tudott. Megtett mindent, amit tudott. Megtett mindent, amit tudott."

Ha Duncan igazán jó író lenne, megmondta volna Carrie-nek, hogy hagyja ki a szezonális kliséket, és hogy ugyanazt a sort háromszor leírni nem működik. De hé, ez egy könyv egy sorozaton belül, szóval… haladjunk tovább!

Úgy tűnik, a nő végül elfogadja a dolgokat – amíg Duncan be nem dob egy csavart:

"Okos megoldás: a férfi túléli a háborút, de egy korábbi csatából szerzett sebe miatt meghal? Meglepő."

Várjunk, szóval talán a 19. századi Carrie nem is dobta ki a 19. századi Aidant – hanem csak… meghalt? Vagy talán Duncan a 19. századi Mr. Big halálára utal (hiszen akkor még nem voltak Pelotonok). A férfiak akkoriban inkább háborúba mentek. Ez megmagyarázná, miért van ennyire kísértve a 19. századi Carrie. Szóval, mi történik ezután?

A tizedik epizódban Duncan felveti a kérdést, amin mindannyian gondolkodunk:

Duncan: "Mi lesz a nővel? Tudod már a végét?"
Carrie: "Hát, természetesen magányosságban hal meg."
Duncan: "Megengedsz egy utolsó javaslatot? Éljen. Olyan egyedi karakter – kár lenne kinyírni."
Carrie: "Elgondolkodom rajta."

"A nő a kertjében ült. Bár a nyár elmúlt, még mindig érezte maradék melegét arcán és testén. Milyen csodálatos. Milyen csodálatos. Milyen csodálatos."

A szezonális metafora tovább folytatódik – de legalább egyelőre a nő nem halt meg magányosságban.

Szóval ennyit tudunk Carrie romantikus kori drámájáról. Lesz-e ez a nyolcadik bestsellere? Csak az idő – és még két epizód – eldönti. De tippem szerint: igen, valószínűleg.