Újságíróként, aki kezeletlen ADHD-val él, amióta az eszemet tudom, a cukorra támaszkodtam mankóként. Egy négyzet 70%-os étcsokoládé írás előtt azt tette lehetővé, amit a biztatások, a termelékenységi podcastok és a túl optimista tervezők soha. De csak most jöttem rá, hogy ez a megküzdési mechanizmus nem volt fenntartható. Azt hittem, ez a koncentrálás módja, de valójában egy kémiai megvesztegetés volt, hogy az agyam működjön.

Januárban abbahagytam, hogy egy cukorpapírra bízzam a stabilitásomat, és teljesen elhagytam a cukrot. Gyorsan rájöttem, hogy a délutáni csokoládém nélkül a feladatok elkezdése igazi küzdelemmé vált. Néha egy olyan agy számára, mint az enyém, a szakadék a vágy és a tényleges cselekvés között lehetetlenül szélesnek tűnik. Akarhatsz elkezdeni, tervezheted az elkezdést, beszélgethetsz vég nélkül az elkezdésről, aztán 40 percet tölthetsz a lapok átrendezésével és kreatív módok keresésével, hogy elkerüld, amit halogatsz. Ezt gyakran a fegyelem vagy az akaraterő hiányának tulajdonítjuk, ami kívülről nézve logikusnak tűnik, de teljesen más érzés, amikor te vagy az, aki átéli.

A cukor olyan érzés volt, mintha újraindítanám a rendszeremet. Egy interjú előtt, egy szellemileg kimerítő délután után, vagy abban a veszélyes órában, amikor a koncentráció kezd meginogni, az édesség kínálta a leggyorsabb utat a mozdulatlanságtól a cselekvésig. De tudtam, hogy ez nem tarthat örökké.

Arra számítottam, hogy ez egy 90 napos wellness-újraindítás lesz, de ehelyett azon kaptam magam, hogy gyászolok egy rendszert, ami összetartott.

A kísérlet első hete furcsa volt. A testem enyhén bosszúsnak érezte magát, tompa fejfájásaim voltak, tartós ingerlékenység, és az érzés, hogy egy várt vendég soha nem érkezett meg. Egy délután a konyhámban álltam, 20 percig nyitogattam és csuktam a szekrényeket, a termelékenységet keresve a gabonapehely-dobozok mögött. Shruti Shah, pszichológus és a Holistic Mind Therapy alapítója szerint ez az érzés inkább a rutinom egy részének elvesztéséről szól, mint magáról a csokoládéról. „Hiányzik a kiszámítható jutalom és az érzelmi szerep, amit betöltött” – mondja.

Mire elértem a 60. napot, tisztább képet kaptam az idegrendszeremről. Pszichológushallgatóként, aki évekig tanulmányozta a jutalmazási útvonalakat, alázatos volt felismerni, hogy a motivációmat cukor tartotta fenn.

Amikor eltávolítottam a mankót, lassabb, kevésbé feltűnő módokat kellett megtanulnom a lendület építésére – például zenehallgatást egy nehéz e-mail megírása előtt, időzítők beállítását, hogy a koncentrálás játéknak tűnjön, és egy barát jelenlétét a szobában, amíg dolgozom, hogy átvészeljem az adminisztratív feladatok unalmas részeit.

„Ahelyett, hogy azt kérdeznénk: ’Hogyan hagyjam abba a cukorevést?’, azt kell kérdeznünk: ’Miben segít a cukor szabályozni engem?’” – mondja Shah.

A dolog társasági oldala volt a 90 nap legszemléletesebb része. Születésnapokon és családi összejöveteleken a nyomás, hogy „csak egy falatot” egyek, könyörtelen volt. Egy olyan kultúrában, ahol az ünneplés a cukormázas tortaszeletekhez kötődik, a visszautasításom mások élvezetének elítéléseként hatott. „Az életet élvezni kell” – mondták az emberek, nem is tudva, hogy arra kérnek, romboljam le a koncentrációm törékeny új szerkezetét egy társasági rituálé kedvéért.

De eltökélt vagyok, hogy kitörjek ebből a jutalomhurok-csapdából. Most, több mint 90 nappal később, a koncentrációm stabilabb. Még mindig küzdök az ADHD-val és a feladatok elkezdésével. De manapság a mozgás és a struktúra visz át, nem a cukor.

Van egy szépség- vagy wellness-trend, ami érdekel? Szeretnénk tudni! Küldj e-mailt a Vogue vezető szépség- és wellness-szerkesztőjének a beauty@vogue.com címre.

Gyakran Ismételt Kérdések
Itt van egy GYIK-lista a témával kapcsolatban: 90 napig lemondtam a cukorról – Íme, mit tanított a koncentrációról







Kezdő Szintű Kérdések



1 Mit adtál fel pontosan 90 napra?

Kivágtam minden hozzáadott cukrot – olyan dolgokat, mint az édesség, üdítő, süti, és még az alattomos forrásokat is, mint a ketchup, salátaöntetek és ízesített joghurtok. Továbbra is ettem természetes cukrokat a teljes gyümölcsökből és zöldségekből.



2 Miért döntöttél úgy, hogy 90 napra abbahagyod a cukrot?

Látni akartam, hogy az állandó agyködöm és a délutáni energiazuhanásom összefügg-e a cukorral. Hallottam, hogy befolyásolhatja a koncentrációt, ezért úgy döntöttem, kipróbálom magamon.



3 Tapasztaltál elvonási tüneteket?

Igen, az első hét kemény volt. Fejfájásom volt, ingerlékeny voltam, és állandóan cukorra vágytam. Olyan érzés volt, mint egy enyhe influenza, de elmúlt körülbelül 5-7 nap után.



4 Mennyi időbe telt, mire észrevetted a különbséget a koncentrációdban?

A 10. nap körül az agyköd kezdett felszállni. A harmadik hétre a koncentrációm élesebbnek és egyenletesebbnek tűnt – nem volt több délutáni 3 órás zuhanás.



5 Ettél gyümölcsöt a 90 nap alatt?

Igen, teljes gyümölcsöket ettem, mert a rost lassítja a cukor felszívódását. Kerültem a gyümölcsleveket és az aszalt gyümölcsöket, amelyek koncentrált cukrot tartalmaznak.







Középszintű Kérdések



6 Hogyan javította a koncentrációdat kifejezetten a cukor elhagyása?

Cukorszintek és -zuhanások nélkül a vércukorszintem stabil maradt. Ez azt jelentette, hogy az agyamnak egyenletes üzemanyag-ellátása volt, így hosszabb ideig tudtam koncentrálni anélkül, hogy elterelődött volna a figyelmem vagy fáradtnak éreztem volna magam.



7 Összességében több energiád volt, vagy csak jobb koncentrációd?

Mindkettő. Az energiám egyenletesebbé vált a nap folyamán – nem volt több délelőtti idegesség vagy ebéd utáni zuhanás. Ez az egyenletes energia közvetlenül segített a feladatoknál maradni.



8 Mit ettél a cukros nassolnivalók helyett?

Az édességeket diófélékre, magvakra, natúr görög joghurtra, avokádóra és étcsokoládéra cseréltem. Gyógyteát is ittam, amikor cukor utáni vágyat éreztem.



9 Elkövettél valaha hibát a 90 nap alatt?

Igen, kétszer. Egyszer egy születésnapi partin.