Lorenzo Bertelli szerint a mesterséges intelligencia és a kézműves intelligencia a divat jövőjét hajtó ikermotorok. Ez a látomás tükröződik a Prada folyamatos beruházásaiban is, amelyek a vállalatcsoport minden társaságánál a következő generációs szakképzett tehetségek kiképzésére irányulnak.

25 éve, hogy a Prada Akadémia – a csoport minden gyártóhelyszínén működő belső képzőiskola – képezi a szakértői munkaerőt, amely a bőráruktól a készruhákon és a cipőkön át minden mögött ott áll. Hatásköre tovább bővül: a december 2-án esedékes, teljes körű Versace-átvétellel a Capri Holdingstól az Akadémia készen áll egy új fejezet megkezdésére, még szélesebb körű fiatal kézműveseket fogadva, akik lelkesen vágynak a szakmájuk elsajátítására.

A makulátlan Scandicci létesítmény – amely a Firenze melletti, a Prada és a Miu Miu bőráruk egyik fő gyártóbázisa, mintegy 375 főt foglalkoztat, akik 71%-a nő – körbejárása során nyilvánvalóvá vált, hogy a luxusgyártás messze több egy szerelősornál. "Ez ipari kézművesség" – hangsúlyozta Andrea Guerra, a csoport vezérigazgatója. Ő Lorenzo Bertelli mellett fog dolgozni, amint Bertelli átveszi a vezérigazgatói szerepkört a Versace újraszabályozásához, egy olyan márka számára, amely készen áll a Prada ipari szakértelmének hasznosítására.

"Annak, amit csinálunk, 80 százalékát kézzel, gondolattal és szívvel készítjük" – mondta Guerra. "A bőr, mint élő és meglehetősen szeszélyes anyag, olyan éles szemeket igényel, amelyek képesek észlelni azokat a különbségeket, amelyeket még egy kriminalisztikai nyomozó sem venn észre. E nélkül a határátmenetileg megszállott gondoskodás nélkül egyszerűen nem léteznének a Prada termékek" – mondta, dicsérve a lassúság művészetét: "A luxusban nincs helye a sietségnek."

Ha a kézművesség lassan mozog, a luxuscikkek árai biztosan nem. Guerra nem ijedt meg. "Ezek a termékeink belső értékét, azok elkészítésének módját tükrözik" – érvelt, kifejtve, hogy a kiválóságnak megvan a maga gazdaságtana. "És eddig a fogyasztóink ezt megértették és jutalmaztak minket." A számok is ezt igazolják. A Csoport 4,07 milliárd eurós nettó árbevételt jelentett a 2025. szeptember 30-ig tartó kilenc hónapra, ami szilárd 9%-os éves növekedést jelent, és meghosszabbította a Prada 19 egymást követő negyedéves növekedési sorozatát. A kiskereskedelem továbbra is bizonyította erejét, az értékesítés 3,65 milliárd euróra nőtt, szintén 9%-kal az előző évhez képest, amit az erős azonos üzletek teljesítménye és az egészséges teljes áras értékesítés támogatott. A harmadik negyedév 8%-os növekedést mutatott, összhangban a második negyedévvel, annak ellenére, hogy az előző év azonos időszakának kivételesen erős 18%-os növekedési összehasonlításával szembesült.

A Prada Csoport Akadémiáján, a vállalat Kézművesség Iskolájában 2021 és 2024 között 29 kurzust indítottak, 571 diákot képezve ki – egy kis kiválósági brigádot. Idén hét új program indult 152 jelentkezővel, ami 28%-os egészséges növekedést jelent 2024-hez képest. A kézművesség az új luxus flex?

Akik belépnek az Akadémiára, a folyamatos tanulás útjára indulnak, egy állandó edzőterembe a kéz és az elme számára egyaránt. Mégis, néhány szakma alulértékelt marad. "Vannak gyönyörű szakmák, amelyeket egyszerűen nem érzékelnek annak" – jegyezte meg Lorenzo Bertelli. A divatos irodai munka régóta ápolt mítosza – csillogó jelvény, ergonomikus szék, a teljes csomag – most egy kevésbé fényes igazsággal ütközik: sok fehérgalléros szerep riasztóan könnyen automatizálható.

Egy olyan ülés után, ahol az Akadémia tanoncai megvitatták a következő generációs kézművesekké való képzés előnyeit és kihívásait, Bertelli és Guerra leült, hogy beszéljenek a kézművesség jövőjéről, a vállalat fejlődő ipari modelljéről és a jövőbeni lehetőségekről. Az alábbiakban szerkesztett részlet olvasható beszélgetésükből.

**Vogue:** Lorenzo, beszéljünk a kézi munka vonzerejéről. A fiatalok már nem tűnnek a gyártói karrierek fontolóra vételének. Mindenki a Bocconira akar járni, majd tanácsadóként dolgozni, de a valóság gyakran egészen másként alakul. Hogyan tehetjük újra vonzóvá a kézművességet?

**Lorenzo Bertelli:** Szerintem sok köze van ahhoz, hogyan reklámozzák a kék- és fehérgalléros munkákat. Amikor az emberek az irodai munkára gondolnak, a Wall Street farkasának fantáziáját képzelik el. A valóságban a legtöbben végül a táblázatok és a PowerPoint-ok között fulladnak meg. És ahogy a technológia fejlődik, egyre inkább helyettesíti azokat a feladatokat, amelyek valaha az irodai munka magját képezték. De a technológia nem helyettesítheti a kézműves kézzel való munkavégzésének képességét. Ezt nemcsak itt, Scandicciben látjuk, hanem az egész vállalatnál.

Vegyük például a Luna Rossát: hegesztőkre, villanyszerelőkre, magasan szakosodott technikusokra van szüksége. Ez a technológiai váltás felfedi, hogy sok olyan munka, amelyet valaha "nagy értékűnek" tartottak, mint az irodai munkák vagy a tanácsadás, meglepően könnyen automatizálható. Eközben a kézi szakmák még nagyobb értéket nyernek. A probléma egyszerűen az, hogy senki sem meséli el jól ezt a történetet. Ezek azok a munkák, amelyek fennmaradnak.

Ma számtalan ágazatban hiányzik a szakképzett munkaerő. Aki próbált már házat felújítani, mint én, tudja a küzdelmet: jó asztalosok, vízvezeték-szerelők, építők – mindannyian unikorummá váltak. A kézzel való munkavégzés tudása felbecsülhetetlen készség, és megfelelően kell értékelniük. Végtére is a "Made in Italy" mindenekelőtt a gyártáson épül. A lehető legvonzóbbá kell tennünk ezt a világot azáltal, hogy értékeljük és megteremtjük a megfelelő feltételeket a virágzásához. Még korai, de meg vagyok győződve arról, hogy a következő 10-20 évben a fehér- és kékgalléros munka paradigmatája teljesen fejjel lefelé fordul.

**Vogue:** Meg tudná tisztázni, mit ért a "paradigma váltás" alatt?

**Bertelli:** Emlékszem, évekkel ezelőtt minden második szülő a gyerekeit kódolást tanítatta, mert a kódolás volt "a jövő". És most felfedeztük, hogy az AI képes kódolni – szóval talán végül is nem volt szükség minden kódoló órára. A mai világban az igazi szupererő az, ha fürge és rugalmas vagy. De van egy terület, amely szerintem stabil és tartós – és az olasz történelem bizonyítja: a gyártás.

Persze, ma a vasrudakat CNC gépek készítik, míg 50 évvel ezelőtt egy munkás kalapálta ki őket egy szerelősoron, olyan körülmények között, amelyek mondjuk kevésbé voltak izgalmasak. Mivel az AI sok alacsony hozzáadott értékű feladatot – vagyis ismétlődő, monoton, elméletlenítő munkát – fog megszüntetni, valójában több lehetőséget teremt majd azoknak a szakmáknak az emelésére, ahol a szakképzett kéz mindent jelent. Ez lehet egy séf, egy cukrász, egy villanyszerelő vagy valaki a gyártásban. Szóval ezt értem paradigma váltás alatt: egy olyan világot látok, ahol az AI-nak köszönhetően, amely átveszi az unalmas dolgokat, végre felismerhetjük azok igazi értékét, akik kézzel dolgoznak. Ők mindig is ott voltak; csak nem értékeltük őket megfelelően.

**Vogue:** Hogyan közelíti meg a technológiai fejlődést és az AI integrálását a gyártási folyamatokba?

**Bertelli:** Nem aggódom, mert Akadémiánk diákjainak kézi szakértelme, ahogy említettem, a legértékesebb eszközünk lesz. Hadd osszak meg egy anekdotát: mint tudják, együttműködésben dolgozunk az Axiom Space-szel az Artemis III küldetés űrruháján. Amikor elmentünk Houstonba, Texasba, mindenféle képeket vittünk magunkban – NASA, űrruhák, elképzelhetetlen képességek. És mégis, az egyetlen dolog, amiben valóban segítségünkre voltak szükségük... a varrás volt. Nem tudták, hogyan kell a ruhát összevarrni.

Ez a mintákról szól – melyiket használják és hová helyezik. Hozzájárulásunk nélkülözhetetlennek bizonyult. Úgy gondolom, a technológia egyre inkább lehetővé teszi a hatalmas hatékonyságnövekedést, és még több alacsony értékű feladatot szüntet meg a napi munkából. Természetesen lesz egy átmeneti időszak: néhány munka elkerülhetetlenül eltűnik, és rövid távon ez a váltás súrlódást és zavarokat okoz. De hosszú távon meg vagyok győződve arról, hogy tovább emeli az emberi munkát, különösen a gyártásban. Azt is hiszem, hogy a köz- és társadalmi szektornak mindent meg kell tennie, hogy megkönnyítse ezt az átmenetet, és a lehető legfájdalmatlanabbá tegye.

Bőrdíszítések.
Fotó: A Prada Csoport jóvoltából

**Vogue:** A "Made in Italy" gyártási folyamatot nemrég vizsgálat alá vonták a beszállítói láncon belüli visszaélések vádja miatt. Hogyan közelítette meg csoportja ezt a kihívást, és milyen intézkedéseket vezetett be az évek során a kockázatok minimalizálására, amelyekkel más divatcégek most szembesülnek harmadik féltől származó beszállítóikkal?

**Bertelli:** Az iparág nagy részével ellentétben csoportunkban a kifutó mindig kéz a kézben járt a gyárral. Kezdetektől fogva megközelítésünk az volt, hogy a tervezés és a gyártás elválaszthatatlan. Amikor más cégek vezetőivel beszélgetünk, a gyárak távoli, absztrakt világnak tűnhetnek, amely nem az ő felelősségük. Ez a szakadék hozzájárult sok mai címlapsztorit okozó problémához. Számunkra ez kultúra és örökség kérdése. Az első naptól kezdve apám hitt a saját gyárak birtoklásában. Szüleim története megtestesíti ezt a megközelítést: anyám, Miuccia a tervezésnek szentelte magát, míg apám, Patrizio a gyárakra összpontosított.

Ez a filozófia áthatja egész szervezetünket; beépült kultúránkba. Milánói irodáinkban az üzletet soha nem vitatják meg anélkül, hogy figyelembe vennék a gyárakat, a gyártási folyamatokat és azok szélesebb hatását. Sok cég egyszerűen nem alkalmazza ezt a gyakorlati megközelítést. Az évek során mi már szembesültünk sok olyan kihívással, amelyek máshol most okoznak problémákat – nem azért, mert eredendően okosabbak lettünk volna, hanem mert korán kezdtük el megoldani őket. Akkoriban sokan megkérdőjelezték, miért vállalnánk ilyen munkaigényes, költséges utat, amikor könnyebb lett volna kiszervezni a gyártást és a magasabb haszonkulcsokra összpontosítani. Ez egy folyamatos elkötelezettség. A rendszeres ellenőrzések, beszállítói auditok és a közvetlen kapcsolat a gyárainkkal állandó szükséglet. De tapasztalataink szerin