Felnőtt éveim során számtalan újévi fogadalmat próbáltam ki – hagyd abba a fűt! Csinálj minden héten pilatest! Rendezz több vacsorapartit! Takaríts rendszeresen a kádban! – de szinte soha nem tartottam be őket, amikor végre eljött január elseje. Általában nem találom hatékonynak, hogy egy éves határidőre hagyjak fel olyan dolgokkal, amiket szeretek – vagy kezdjek olyanokkal, amiket rettegek –, ha tartós viselkedésváltozásra vágyom.

Sokkal több sikert értem el a „mottókkal”, amit a barátnőm, Eliza mutatott be nekem. Ahelyett, hogy egy konkrét dolgot választanék ki, amit abbahagyok vagy elkezdek az új évben, egy rövid kifejezést – csak egy-két szót – választok, ami irányt ad a következő tizenkét hónapban az általános gondolkodásmódomnak. Az egyik évben ez „gyengéden fejlődj” volt; egy másikban „élvezd”. De 2026-ra valami keményebbet és egyenesebbet választottam: „Ne légy szókimondó.”

Nem szeretem beismerni, de igazi szókimondó vagyok. Igyekszem nem kihagyni fontos érzelmi vagy gyakorlati kötelezettségeimet – mint például felhívni egy barátot szakítás után, vagy elvinni valakit orvosi vizsgálatról –, de túl gyakran kezelem a kevésbé fontos terveket, mint a laza találkozókat, vacsorákat, partikat vagy kávérandikat választhatóként, John Mulaney híres viccét személyes hitvallásként követve: „A tervek lemondása, ami azonnali megkönnyebbülést illeti, olyan, mint a heroin.” Nos, Mulaney hírhedten leszokott a kemény drogokról, szóval nekem is – legalábbis elméletben – kéne tudnom abbahagyni, hogy kiálljak abból, amiben egyetértettem, igaz?

Nem azért mondok le, mert nem akarom látni a barátaimat – ezt megpróbáltam megmagyarázni, bár érthető, hogy nem sokat enyhít a bosszúságukon, amikor elhalasztom az ebédet vagy áthelyezem az italozást. Tényleg szeretnék időt tölteni a szeretteimmel, főleg most, hogy egy stúdióban élek egyedül. A barátaim, családom és kollégáim tartanak egyenesen, boldoggá és még távolról is normálissá; elveszett lennék nélkülük. De gyakran küzdök azzal, amit egy terapeuta nemrégiben ADHD által kiváltott túlterheltségként azonosított. Amikor jól érzem magam és minden a terv szerint megy, lelkesen szervezek terveket, amiket alig várok, hogy megtartsak. De amint a kötelezettségek felhalmozódnak és a csendesebb, introvertált oldalam kerül előtérbe, úgy érezhetem, hogy csak annyit tudok kezdeni, hogy csendben ülök a TV előtt és talán sétáltatom a kutyát.

Nem akarom az ADHD-t kifogásként használni a lemondásokra – messze nem én vagyok az egyetlen, akit ismerek, aki küzd a végrehajtó funkciók kihívásaival és korlátozott energiával. Ehelyett 2026-ban tudatosabb és őszintébb szeretnék lenni magammal és másokkal szemben abban, amit előre vállalok, ahelyett, hogy mindenre igent mondanék, csak azért, hogy az utolsó pillanatban lemondjam.

A „Ne légy szókimondó” többet jelent, mint csak megjelenni az eseményeken, amire visszaigazoltam. Régen azt hittem, nem nagy ügy lemondani vagy áthelyezni, amíg érzelmileg még mindig kapcsolatban vagyok és ott vagyok az embereknek. De ahogy Zadie Smith egyszer írta: „Az idő, ahogyan a szerelmedet eltöltöd”, és olyan ember szeretnék lenni, akire az életemben lévő emberek számíthatnak, akár hosszú szívbeszélgetésünk van, akár csak egy pohár bor mellett csevegünk egy kis pletyka kedvéért.

Idővel a barátaim hozzászoktak a szokásaimhoz – valójában a legutóbbi szakításom után a barátnőm, Sarah adott nekem három „lemondási kártyát”, amiket bármikor használhatok. (Eddig csak másfél darabot használtam fel, nem dicsekedni akarok.) De a kedvességük és megértésük csak arra ösztönöz, hogy még gyakrabban jelenjek meg. Ha személyes szabállyá tudom tenni, hogy ott legyek, ahol lennem kell, következetesen – akkor mit nem tudok megtenni?



Gyakran Ismételt Kérdések
GYIK – Az újévi fogadalmam, hogy kevesebb tervezést mondok le



Kezdő szintű kérdések



1 Mit jelent valójában a „kevesebb tervezést lemondani” fogadalmilag?

Azt jelenti, hogy tudatos erőfeszítést teszel arra, hogy betartsd a társas kötelezettségeidet – mint vacsorarandi, kávézás vagy csoportos tevékenységek –, ahelyett, hogy az utolsó pillanatban visszalépnél.



2 Miért jó ez a fogadalom?

Megbízhatóságot épít, erősíti a kapcsolataidat, csökkenti a lemondásból eredő bűntudatot és szorongást, és gyakran több örömet és értelmes élményt hoz, mint az otthon maradás.



3 Mindig fáradtnak vagy elfoglaltnak érzem magam. Hogyan kezdjem egyáltalán?

Kezdd kicsiben. Ne terheld túl magad. Amikor meghívnak valamire, állj meg, és kérdezd meg őszintén: „Akarnám majd ezt csinálni, amikor eljön a nap?” Csak azokra a tervekre mondj igent, amiket valóban szándékozol betartani.



4 Mi egy egyszerű első lépés, amit megtehetek?

Próbáld ki a 24 órás szabályt. Miután elkészítetted a terved, kerüld a lemondást annak bekövetkeztétől számított 24 órán belül, kivéve, ha valódi vészhelyzet van. Ez felelősségteljesebbé tesz.



Gyakori problémák és helyzetek



5 Mi van, ha jogosan kell lemondanom?

Az rendben van. Az élet megtörténik. A kulcs az, hogy a lehető legkorábban mondj le, légy őszinte és bocsánatkérő, és azonnal javasolj egy konkrét alternatívát.



6 Gyakran nyomásra mondok igent, majd később rettegek a tervtől. Hogyan kerüljem ezt?

Gyakorold az udvarias, de határozott előzetes válaszokat, mint például: „Ez nagyon jól hangzik! Hadd nézzem meg a naptáramat, és még ma visszajelzek.” Ez időt ad neked, hogy őszintén dönts, anélkül, hogy azonnali igenre kényszerülnél.



7 Mi van, ha a terv olyan valakivel van, akivel nem igazán szeretek időt tölteni?

Rendben van, ha válogatós vagy. Jobb előre udvariasan visszautasítani, mint folyamatosan elfogadni és lemondani. Fókuszálj a fogadalmodra azokkal az emberekkel kötött tervekre, akiket látni szeretnél.



Haladó tippek és stratégiák



8 Hogyan tehetem úgy, hogy a tervek betartása kevésbé érződjenek tehernek?

Alakítsd át a gondolkodásodat. Ahelyett, hogy azt mondanád: „Meg kell csinálnom ezt a találkozót”, gondolj arra: „Örülök, hogy időt tölthetek ezzel az emberrel.” Emlékeztesd magad arra, miért is mondtál igent először.