Mint heteró nő, szeretettel, törődéssel és aggodalommal mondom: jól csináljuk? A hónap elején egy cikket írtam, amelyben egy egyszerű kérdést tettem fel: „Mostanában kínos barátot találni?” Nem számítottam arra, milyen vihar kerekedik belőle.

Miután megosztottam a közösségi médiában, a hajnali 2-kor feltöltött TikTok-videómat 5,7 milliószor nézték meg. Platformjaimon több mint 100 000 új követőm lett szinte egy éjszaka alatt. Világszerte interjúztak velem médiumok. Arcom mindenhol felbukkant, a nevemet számtalanféleképpen ejtették félre. Idegenek megállítottak, hogy fényképezkedjünk. Egyesek a szingli nők hangjának, egy wannabe Carrie Bradshaw-nak, sőt még boszorkánynak is neveztek! Még New York polgármestere is – az én polgármesterem, bár Nyugat-Londonban élek – megszólalt.

Láttam, ahogy cikkem egy globális TikTok-trenddé nő, és tudtam, hogy elérte a csúcspontját, amikor a márkák is elkezdtek rácsatlakozni. Lenyűgöző volt látni, milyen gyorsan terjedhet egy ötlet. Részemről hálás voltam, hogy az újságírás még mindig képes ilyen erős reakciót kiváltani. Az emberek olvasnak, gondolkodnak és vitáznak – hála isten! Megéltem a „Visszatért az újságírás!” magasztalásait és a „Ez a baj a mai médiával” kritikáit is. De a pozitív és negatív figyelem közepette nem tudtam nem eltűnődni: vajon miért váltott ki mindazok közül, amit írtam, ez a cikk ilyen nyers és széleskörű reakciót? És mit árul el ez a modern randizásról?

Bár szeretjük azt hinni, hogy haladó korban élünk, úgy tűnik, mégis széleskörű vonakodás létezik a heteroszexuális dinamika és annak esetleges működési problémáinak mélyebb, árnyaltabb megvizsgálását illetően.

Számtalan duettvideóban jelöltek meg, imádó párokkal, olyan feliratokkal, mint „Sajnálom, Vogue, ez nem kínos”. És persze, ez rendben is van. De ez nem változtat azon a tényen, hogy nyilvánvalóan egy kulturális változás kellős közepén vagyunk. A számos heteró nővel folytatott beszélgetésekből – akár a cikk írása közben, akár azután – egyértelműen kiderült, hogy sokan kezdjük elhagyni azt, hogy a romantikus kapcsolataink alapján határozzuk meg magunkat a nyilvánosság előtt, eltérően az előző generációktól, sőt, még néhány évvel ezelőttről is. Számomra ez érdemes megvitatásra és vizsgálatra.

Egy másik gyakori reakció a cikkemre az volt, hogy siettek kivételeket fűzni a fő kérdéshez. Azzal érveltek, hogy csak akkor kínos a barátod, ha nem felel meg bizonyos elvárásoknak, vagy rosszul bánik veled. Akár igaz, akár nem, ez mellékes. A kivételekre koncentrálni azt jelenti, hogy elkerüljük a heteroszexuális dinamikák értelmes változásáról és a modern randizás káoszával való szembenézésről való beszélgetést. De nem lehet az, hogy minden férfival probléma van, de a tiéd valahogy mégis kivétel – ez egyszerűen téveszmés. A randifáradtság valós, és számomra ez a randizásban megnyilvánuló szélesebb körű nőgyűlölet problémáját tükrözi. Jobbra kellene törekednünk – és ez kollektív, nem egyéni erőfeszítés.

Sajnos a cikk utálatos bántalmazások hullámát is elhozta, főleg olyan férfiaktól, akik elolvasták a címet és dühbe gurultak. Abuzív kapcsolatokat kívántak nekem, figyelmeztettek, hogy szomorúan és egyedül fogok meghalni, sőt, leírták, hogy ölnének meg. Néha ijesztő volt. De hamar rájöttem, hogy valószínűleg a cikket fenyegetésként élték meg egy olyan rendszer ellen, amely történelmileg nekik kedvezett. Ha a férfi birtoklása valaha a legfőbb díj volt, és most egyes nők ezt megkérdőjelezik, hát... az mindenképpen nyugtalanító érzés.

Az ironikus, hogy milyen gyakran vádoltak azzal, hogy démonizálom azokat, akik szerelmet keresnek. Semmi sem lehetne távolabb az igazságtól. Sokan, köztük én is, vágyunk a társaságára. Nem adtam fel a reményt; részben még hiszek benne, hogy a dolgok javulhatnak. Azt hiszem, a cikk azért érzékeny érintette, mert a heteró kapcsolatokra való rögzültségünk – hogy mit jelentenek, és hogyan voltak

A barát megszerzése régóta célként volt feltüntetve, ami sok kellemetlen problémát takar, amelyeket jobb szeretünk figyelmen kívül hagyni, főleg azért, mert túl zűrösek és összetettek a gyors megoldáshoz. Ha már az a puszta kérdés, hogy vajon kínos-e ma már barátot találni – ami valaha annyira kívánatos volt – ilyen heves világméretű vitát robbant ki, akkor ez egy vitatásra és folytatásra érdemes téma. Talán e heves reakció mögött egy olyan jövő rejlik, ahol a romantikus kapcsolataink örömet és szabadságot hoznak, nem pedig konfliktust és kimerültséget.

Gyakran Ismételt Kérdések
Természetesen. Íme egy lista a gyakran ismételt kérdésekből arról, hogy a „Kínosak a barátok?” című cikkre adott reakcióink mit árulnak el a modern heteroszexuális randizásról.

Kezdő szintű kérdések

1. Mit is jelent pontosan a „Kínosak a barátok?” kérdés?
Ez egy vidám módja annak, hogy megkérdezzük, vajon az emberek szoronganak-e, ítélkeznek-e vagy érzik-e kínosnak a partnerük viselkedését, érdeklődését vagy személyiségét társasági helyzetekben.

2. Miért téma ez mostanában?
A közösségi média, mint a TikTok és az Instagram népszerűsítette ezt a beszélgetést, teret adva az embereknek, hogy vicces vagy kínos történeteiket osszák meg a barátjaikról, így ez egy közérthető kulturális beszédtémává vált.

3. Normális, ha néha egy kicsit kínos a partnered?
Igen, nagyon gyakori. Mindenkinek vannak sajátosságai, és normális, ha időnként egy kicsit szorong az ember miattuk, különösen új kapcsolatokban.

4. Melyek a tipikus kínos barát viselkedések?
Klasszikus példák közé tartoznak a divatérzékük, a túl lelkes vagy kínos táncmozdulataik, az apukás poénjaik, vagy a zenei és filmes ízlésük, ami nagyon eltér a miénktől.

Középhaladó szintű kérdések

5. Mit árul el a partnerünk miatti kínosságérzet a modern randizási elvárásokról?
Gyakran azt tükrözi, hogy elvárjuk partnerünktől, hogy tökéletes tükröződései legyenek saját személyes márkánknak – ízlésünknek, humorunknak és társas ügyességünknek. Rávilágít a nyomásra, hogy a párok egy egységes, menő egységet alkossanak.

6. Milyen szerepe van ezen érzés kialakulásában a közösségi médiának?
A közösségi média ösztönzi a szereplésvágyat. Mi alakítjuk ki tökéletesnek tűnő életünket és kapcsolatainkat online. Partnerünk szűretlen viselkedése fenyegetésnek tűnhet eme gondosan megmunkált imidzs szempontjából.

7. Ez az érzés gyakoribb a nőknél? Miért lehet ez így?
Gyakran igen. A társadalom gyakran szigorúbban ítéli meg a nőket kapcsolati döntéseik miatt, és arra szocializálják őket, hogy jobban törődjenek a társas harmóniával és mások véleményével.

8. Mi a különbség az ártalmatlan kínosságérzet és a red flag között?
Az ártalmatlan kínosság a partnerünk egyes sajátosságaival kapcsolatos. Red flag, ha alapvető értékeivel, másokkal való bánásmódjával, ambícióinak vagy tiszteletének hiányával kapcsolatban érezzük kínosnak.

Haladó szintű kérdések

9. Hogyan tükrözi ez a trend a pragmatikus házasságtól a társas házasság felé való elmozdulást?
Történelmileg a házasság gyakorlati