Emlékszem, gyerekkoromban csendes estéken apámmal ültem, miközben klasszikus westernfilmeket nézett. Szerettem a hatalmas tájakat, a bátor cowboyokat és a határvidéki kalandokat. De még gyerekként is valami nem stimmelt bennem ahhoz, ahogyan a bennszülött amerikaiakat ábrázolták – gyakran gonosztevőként vagy néma figurákként tűntek fel, ritkán voltak saját történetük hősei.

2020 elején, közvetlenül a pandémia előtt, az Egyesült Államokba utaztam, és váratlanul a Round Valley-ben találtam magam. A táj és az emberek magukhoz vonzottak, bár visszatekintve rájöttem, hogy akkor még nem értettem teljesen ezt a helyet. Bizonytalanul távoztam, nem tudva, visszatérek-e még. Évekkel később, a Killers of the Flower Moon című filmet nézve valami felkavart bennem. Megkerestem őket. Visszajöttem.

A Round Valley, ahol ez a projekt gyökerezik, fájdalmas és bonyolult történelmet hordoz. 1856-ban itt alakult meg a Nome Cult rezervátum (később Round Valley Indian Reservation névre keresztelték), amely Kalifornia egyik legrégebbi és legnagyobb bennszülött területe. Tizenhárom különböző törzset erőszakkal telepítettek ide az egész államból, sokan közülük a kaliforniai Könnyek Ösvénye néven ismert brutális utat végezve. Különböző nyelvű, hagyományú és életmódú törzseket kényszerítettek egy szűk, gyakran ellenséges térben együtt létezni.

Ezt követték a mészárlások, az elrabolt földek, a bentlakásos iskolák és a bennszülött kultúra eltörlésére irányuló rendszerszintű erőfeszítések – egy minta, amely az egész országban megismétlődött. De a történelem nem csupán a múlt. Él az emlékezetben, a traumában és azok nevében, akik még mindig hiányoznak a bennszülöttek elleni erőszak, valamint az ősi hagyományokat őrzők miatt.

Ez a munka olyan hangokat erősít meg, akik mélyen kapcsolódnak földjükhöz és örökségükhöz – olyan embereket, akik olyan mély változásokat láttak, hogy ősi helyeik alig felismerhetők. A még mindig énekelt dalokról, a szent földekről, amelyeket újra bejárnak, és a fiatalokról szól, akik újratanulják a valaha betiltott táncokat. Ez a kitartás története, a majdnem elveszett, de soha el nem feledett örökség visszahódításáról.

Az alkotóról
Cosimo Campagna dokumentumfotós, aki Dél-Itáliában született, és jelenleg Anglia délnyugati részén él. 21 évesen költözött az Egyesült Királyságba, hogy fotózást tanuljon, és 2024-ben első osztályú diplomát szerzett a Plymouthi Egyetemen.

Munkája az embereket és a helyeket vizsgálja, a történetmesélést az intim portrékészítéssel ötvözve. A tenger, az utazás és az emberi kapcsolatok inspirálják, képei az identitást, az emlékezetet és a kitartást járják körül – gyakran a táj érzelmi mélységének hatására.

Digitális és filmes technikával egyaránt dolgozik, a közepes formátumot kedveli a mélysége és a hangulata miatt. Természetes fény használatáról ismert, vizuálisan gazdag, érzelmileg átható fekete-fehér és színes képeket alkot.