Alig mutattam be magam, amikor az Inaash Egyesület asszonyai már buzgón mutogatták is munkáik. Asztalra terítették a palesztín tatrízzal hímzett szöveteket. Gazdag karmazsin minták tűntek ki fekete és elefántcsont hátterekből, gyémánt alakzatok, ciprusfák és védőszimbólumok voltak szőve pontosan meghatározott geometrikus elrendezésbe. Középen egy téglalap alakú anyag feküdt, térképpel. Samar Kabuli, az Inaash főhímzője mesélte: "Ez Palesztina térképe." Egyesével minden asszony rámutatott a térképen arra a helyre, ahol családja valaha élt.

Rula Fayez Baraka, egy 45 éves menekült és hímzőnő, aki Libanonban él, elmesélte, hogy egész életét száműzetésben töltötte. "A Nakba (katasztrófa) alatt izraeli telepesek erőszakkal vették el otthonunkat" – emlékezett vissza Rula. "Apám Libanonban talált menedéket, különböző táborok között ingázva, hogy munkát vagy hajlékot találjon. Ez a palesztín életmód – mindig úton."

Az Inaash minden hímzőnője elűzött, családjaik a ma Libanonban bejegyzett 470 000 palesztín menekült közé tartoznak. Legtöbbjük az ország 12 menekült táborának egyikében él. "A táborok rettenetesen zsúfoltak" – magyarázta Rula. "A sikátorok piszkos vízzel és lógó elektromos vezetékekkel vannak telve. Nehéz munkát találni, mert a libanoni törvények megakadályozzák, hogy sok területen dolgozhassunk." Az Inaash-t 1969-ben alapította a neves művész, Huguette Caland El Khoury közvetlen válaszként ezekre az összetett válságokra. A szociális vállalkozás célja palesztín női menekültek foglalkoztatása, akik hímzett ruháit, kendőit, táskáit, párnáit és keretezett textíliáit online és nemzetközi kiállításokon értékesítik. Kezdete óta a szervezet több mint 2000 menekültet képezett ki és foglalkoztatott.

A nők többsége már tud hímni, amikor csatlakoznak az Inaash-hoz, hiszen női rokonoktól tanulták meg. "Az iskolában megtanítják nekünk a tatríz történelmi jelentőségét" – jegyezte meg Samar, kifejtve, hogy ez a hímzési stílus több mint 3000 éves, és minden palesztín falunak saját egyedi mintázata van. "A minták történeteket mesélnek helyi kultúránkról – az emberekről, állatokról, növényekről és hiedelmekről minden területen."

Ami otthoni szakmaként indul, az az Inaash révén szakmává válik. Miután felvételiznek, a nők formális képzést és karrierfejlődési lehetőségeket kapnak. "Egyszerű mintákkal kezdjük, és rendszeresen értékeljük fejlődésüket" – mondta Ali Jaafar, az ügyvezető igazgató. "Samar több mint 20 éve csatlakozott hozzánk kezdő pozícióban. Ma ő irányítja a 400 hímzőnőt, akiket foglalkoztatunk."

Legutóbbi projektjeik egyike a malájziai Iszlám Művészeti Múzeum kiállítása volt. A csapat feladata 70 történelmi palesztín ruha rekonstruálása volt, mindegyik különböző városok és települések hagyományos mintáit reprezentálva. "Alapos kutatást kellett végeznünk, hogy megtaláljuk a szükséges részleteket" – mondta Samar. "Több mint három évbe telt befejezni."

Az ilyen projektek mély érzelmi jelentéssel bírnak a hímzőnők számára. "Apám régiójának, Safednek a motívumai mélyen megérintettek" – osztotta meg Samar. Mivel Izrael továbbra is megtagadja a palesztín menekültek visszatérési jogát, Samar sosem látogathatott el Safedbe. "A tatríz révén megismerhettem a terület növényeit, állatait és hagyományait. Képzeletben tisztán láttam."

A projekt részeként az Inaash készített kisméretű, keretezett hímzéseket is a ruhákról, hogy az emberek otthon kiállíthassák. "Biztosítani akartuk, hogy ezek a hagyományos minták ne feledődjjenek el ismét" – magyarázta Samar.

A kultúra megőrzésén túl az Inaash munkája hozzájárul a palesztín ügy ismertetéséhez. "Nehéz lehet beszélni küzdelmeinkről és olyan embereket találni, akik hallgatnak" – "Ki hallgatna?" – kérdezi Rula komolyan. "A tatríz néma ellenállási üzenetté vált. Minden darab azt mutatja, hogy a palesztín nép kitart, és mesterségünk soha nem tűnik el."

A hímzés terápiás hatású is. Samar elmesélt egy nő történetét, akit az 1980-as években fogtak el izraeli erők. "Akkor csak 17 éves volt, és két évig szenvedett el bántalmazásokat" – emlékezett Samar halkan. "Szabadulása után mélyen instabil volt. Az egyetlen dolog, ami megnyugtatta, az a hímzés volt." Most, ötvenes éveiben jár, a nő még mindig vállal hímzési munkákat. "Varrás nélkül nyugtalan lesz és magában beszél" – tette hozzá Samar. "Ezért mindig ellátjuk munkával. Akár egy évig is eltarthat, amíg befejez egy darabot, de az eredmény gyönyörű."

Rula is megnyugvást talál a hímzés egyenletes mozdulataiban. "Izrael népirtása Gázában szívszaggató volt" – mondja. "Amikor túl sok lesz, kikapcsolom a tévét és megfogom a tűt. Segít békét találni."

Libanonban az élet maga is küzdelmekkel jár. Az ország gazdasági összeomlása, a 2020-as kikötői robbanás és a folyamatos konfliktusok Izraellel bizonytalanná teszik a mindennapi túlélést. "Itt élni és dolgozni nem könnyű" – ismerte el Ali. "Gyakoriak az áramkimaradások, így a nők gyakran másznak a tetőre, hogy elég fényt fogjanak a varráshoz."

A 2024 végi libanoni-izraeli háború alatt az Inaash hímzőnői otthonaikból kényszerültek menekülni. "Még menekülés közben is ügyeltek arra, hogy hímzőtáskáikat magukkal vigyék" – jegyezte meg Jafaar. "Azt mondták, szeretnének tovább varrni, mert a munka függetlenséget ad nekik."

Ez a pénzügyi függetlenség reményt ébresztett a nőkben. Salwa Abed el Rasool, 35 éves, elmagyarázta, hogy bevételét gyermekei jövőjébe fekteti. "Anyánk tanította, hogy az oktatás egyetlen fegyverünk ezen a világon" – emlékezett Salwa. Most jövedelmét arra használja, hogy lánya iskoláztatását fizesse. "Soha nem felejtem el első fizetésemet – reménnyel töltött el, hogy a lányom jobb életet élhet, mint én" – mondta mosolyogva.

Salwa keresgélt holmijai között, és büszkén mutatta meg az első, fizetésért készített darabját: egy fehér szatyrot Handalával. Handalát 1969-ben alkotta meg Naji al-Ali, egy tízéves palesztín menekült az ikonikus politikai karikatúrákból. "A rajzokon mindig hátat fordít a világnak, megtagadva a felnövést vagy arcának mutatását, amíg haza nem térhet" – magyarázta Salwa, ujjaival követve a hímzést. "Egy nap remélem, előrefordulva hímelem meg, készen a hazatérésre."

Gyakran Ismételt Kérdések
Természetesen. Itt egy lista a palesztín menekült nőkről Libanonban, akik hímzési hagyományaikat életben tartják, gyakran ismételt kérdésekről, világos és tömör válaszokkal.

Kezdő – Általános Kérdések

1. Mi a palesztín hímzés?
A palesztín hímzés, ismert nevén tatríz, egy hagyományos keresztöltéses hímzésforma. Színes fonalakkal bonyolult, szimbolikus mintákat készítenek szövetre, melyek gyakran történeteket mesélnek el vagy különböző falvakat és régiókat képviselnek.

2. Miért olyan fontos a hímzés ezeknek a nőknek?
A palesztín menekült nők számára a hímzés több egy kézműves tevékenységnél. Létfontosságú kapcsolat örökségükhöz, identitásukhoz és hazájukhoz, melyet sokan soha nem láttak. Ez a kultúra megőrzésének és személyes kifejezésnek egy formája.

3. Hogyan segíti őket gazdaságilag a hímzés?
Szövetkezetek létrehozásával és hímzett termékeik értékesítésével ezek a nők önálló jövedelmet szerezhetnek családjaik támogatására egy olyan országban, ahol jelentős jogi és gazdasági korlátozásokkal szembesülnek.

4. Hol láthatom vagy vehetem meg ezt a hímzést?
Megtalálható palesztín menekült táborokban Libanonban, speciális női szövetkezeteknél, valamint kulturális vásárokon vagy a palesztín kézművestermékekre fókuszáló kiállításokon.

Haladó – Mélyreható Kérdések

5. Melyek a legnagyobb kihívások a hagyomány életben tartásában?
Számos kihívással szembesülnek, ideértve:
Szegénység és Erőforrások Hiánya: Magas költségek a minőségi szövetekért és fonalakért.
Jogi Korlátozások: Menekültként korlátozott munkajoggal rendelkeznek, megnehezítve a formális vállalkozás működtetését.
Piaci Elérés: Nehéz következetes vásárlókat találni közvetlen közösségükön kívül.
Idősödő Mesterek: A fiatalabb generáció néha elavult készségként tekint rá, ami a hagyomány kihalásának kockázatát hordozza.

6. Hogyan változott a hímzés, mióta elhagyták Palesztinát?
Bár a hagyományos minták maradnak központi elemei, látható némi fejlődés. A nők néha libanoni hatásokat építenek be, vagy új mintákat készítenek, melyek menekült tapasztalataikat tükrözik. Arra is van törekvés, hogy a hagyományos mintákat modern termékekre alkalmazzák, mint laptop-táskák és szatyrok, hogy szélesebb piacot célozzanak meg.

7. Vannak speciális jelentéssel bíró minták vagy színek?
Igen, mindenképpen. Különböző minták specifikus palesztín városokhoz és falvakhoz kapcsolódnak. Például a