Néhány alak csendesen beivódik a kulturális emlékezetbe, míg mások úgy égnek be, hogy hamvaik soha nem hűlnek ki. Hedda Gabler ilyen. Részben múzsa, részben szörnyeteg, már több mint egy évszázada a vágy és pusztulás szimbóluma, akit nyugtalanság tölt el, ami túlmutat a bezáró szalonokon. Most Nia DaCosta filmes – aki a 2020-as Candymantől a 2023-as The Marvels-ig (amely a legtöbb bevételt hozó, fekete nő által rendezett film) a hatalmi egyensúlytalanságokat és a személyes cselekvőerőt vizsgálja szubverzív műfaji lencséken keresztül – új megvilágításba helyezi Hedda-t Ibsen klasszikus színművének merész újraértelmezésével, amely az 1950-es évek Angliájában játszódik.

Tessa Thompsonnal – aki DaCosta 2018-as bemutatkozásában, a Little Woods-ban játszott, amely két nővérről szól, akik Észak-Dakota vidékén küzdenek a túlélésért és a szabadságért – együtt az irodalom egyik legrejtélyesebb hősnőjét élesebb formába önti: a nőiség portréjává, amely a színjátszás és a hitelesség, a korlátok és a lázadás között vergődik. A 35 éves író-rendező a londoni otthonából adott interjút a Vogue-nak arról, hogyan hozta vissza Hedda-t a jelenkorba, mit viselt volna a karakter, ha ma élne, és miért érezhető még mindig olyan frissnek egy 19. századi főhős.

**Vogue:** Beismerem, semmit sem tudtam Hedda Gablerről, mielőtt láttam volna ezt.
**Nia DaCosta:** Ez nagyszerű megközelítés. Ha megnézed a 10 dolog, amit utálok benned, nem kell elolvasnod A makrancos hölgyet. Önállóan is áll, de erősen inspirálta ez a szeretett darab. Mindent, amit szerettem Heddában, fel akartam használni, és egy világot építeni köré, ami kiemeli ezeket a tulajdonságokat.

**Vogue:** Mit látott a darabban, amit más értelmezések nem hangsúlyoztak?
**DaCosta:** Hedda mélyen szomorú, de ugyanakkor vicces, ravasz és kicsit nevetséges. Intenzíven érez, de ugyanakkor üresnek érzi magát, és mindezt a bonyolultságot lenyűgözőnek találtam. A darabot elég szexinek is találtam, és úgy éreztem, ennek több teret kellene kapnia. Van benne vágyakozás, viszonzatlan, beteljesítetlen megszállottság, ragadozó, játék-szerű dinamika.

**Vogue:** Volt olyan téma, ami különösen sürgősnek tűnt ma?
**DaCosta:** Hedda egy olyan nő, akit a társadalom meghatározott módon korlátoz, ami kapcsolódik a ránk mért és mi általunk magunkra szabott korlátokhoz – néha a hátterünk, traumánk vagy félelmünk miatt. Mindezt nagyon emberinek találtam, és úgy gondoltam, hogy ez egy meggyőző módja ezen kérdések vizsgálatának egy olyan karakteren keresztül, akivel nehéz azonosulni. Igen, szörnyű, megbocsáthatatlan dolgokat tesz, de látni rajta, hogy kétségbeesetten akar élni, vágyakozik a szeretetre, és nem éri el azt e korlátok miatt, mind külsőek, mind belsőek.

**Vogue:** Mindig is Tessa Thompsonra gondolt a szerepre. Mi tette őt tökéletessé hozzá?
**DaCosta:** Amikor 2018-ban ezt írtam, épp a Little Woods bemutatója közepén jártunk. Szoros barátok vagyunk, mióta tíz éve találkoztunk. Egy olyan művész és ember, akit mélyen tiszelek, és nagyon jó vele együtt lenni. Tessa kiválóan ábrázolja a belső viszályokkal küzdő karaktereket, finoman kivetítve azt, mint a Passingben. Ez tökéletesen illeszkedett Heddához, mert nem akartam túlmagyarázni őt vagy erőltetni az együttérzést a közönséggel. Hogyan indokolod meg, ha valaki arra buzdít másokat, hogy öljék meg magukat, vagy tönkreteszik életművüket? Nem a megbocsájtásról van szó – hanem arról, hogy érvényesként mutassuk be. Tessa ezt mind brilliánsan kezeli. Emellett teljesen belemerült a szerepbe, rengeteg fordítást elolvasott, és minden elérhető filmet vagy színházi előadást megnézett.

**Vogue:** Egy speciális akcentust is használ, ugye?
**DaCosta:** Igen, az akcentusa tükrözi az osztály színjátszását, hiszen sérülésének egy része abból ered, hogy egy tisztelt fehér tábornok és egy fekete nő törvénytelen gyermeke. Soha nem beszél az anyjáról. Mindig apja világába próbál beilleszkedni, és minden döntése ehhez a célhoz igazodik. Egyes jelenetekben észrevehető, hogy eltúlozza akcentusát, míg másokban, amikor érzelmileg sebezhetőbb, lágyabb lesz, mert akkor hitelesebb. Mikor viseli a maszkot, és mikor nem?

Arról a erőteljes jelenetről szerettem volna kérdezni, ahol jól láthatóak a mellbimbók. [Kuncog.] Egyszerűen látni akartam Hedda-t, amint módszeresen leépíti ezt az embert. Nem mint kiszámító zsenit, hanem mint valakit, aki ismételten a legrosszabb lehetőséget választja. Látja Loveborg-ot (Hedda egykori szerelme, most a férje riválisa, akit Nina Hoss alakít) abban az állapotban, és tudja, hogy megalázhatja. Hedda azt állítja, szereti, de olyan kegyetlenül bánik vele. Aztán Loveborg belép a szobába, és az teljesen megszégyenítő. Mégis, elbűvöli az összes férfit intelligenciájával. Ez az, amire mindig is vágyott. Elkezded észrevenni, hogy nap mint nap szembenéz ezzel a ellenséges környezettel, és elviseli.

Azt mondani a film stílusáról, hogy csak "stílusos", nem elég. Ön és Sean Bobbitt operatőr arra törekedtek, hogy ne tipikus, feszült angol történelmi drámának nézzen ki anélkül, hogy túlságosan megstilizálták volna. Szándékosan úgy gondoltam, belevehetnénk a gyilkossági rejtély elemeket és az angol vidéki hétvége hangulatát. Beleszerettem volna abba a hagyományba, de nem akartam, hogy úgy nézzen ki, mint minden más történelmi dráma, elkerülve a túlzott ismerősséget. Tükröznie kellett a középpontban álló egyedi nőt, és mindent az ő nézőpontjából kell látnunk. Cara Brower díszlettervezővel régi, hagyományos 1950-es bútorokkal rendeztük be a házat, de az ebédlőben lévő portré – ami most a saját ebédlőmben van – egy kubista modern műalkotás. Art Deco elemeket is hozzáadtunk, mint a fekete lakk és a leopárd mintázat, hiszen ez a stílus az 50-es években újrateremtődött. Azt akartuk, hogy az időszak és ennek a modern nőnek az ötvözete legyen, és ez az összeütközés végig érezhető legyen a filmben.

Milyen inspirációk befolyásolták a film megjelenését? Volt egy irányelvünk, hogy egyetlen 20 perces szakasz sem nézzen ki ugyanúgy. Egy elszabadult buliról szól, tehát ahogy sötétedik a történet, a megvilágítás is elhalványul. Aztán itt a tűz – kulcseleme Hedda Gablernek –, majd a nap hideg fénye, ahol minden zord, kék és komor. A dán festő, Vilhelm Hammershoi munkássága inspirált; művészete gyönyörű, takarékos, suggestív és tele érzelemmel.

Igazán lenyűgöztek a jelmezek. Imádom a Balenciagát. Az 1950-es évek a csúcspontját jelentették a francia divatházaknak. Vicces összehasonlítani a mai Balenciagát azzal, amikor Balenciaga élt – nagyon különböznek. Ez a szexualitás és a szerénység korszaka volt. Loveborg volt a legérdekesebb karakter a tervezés szempontjából. Vajon egy Katharine Hepburn típus lenne, vagy elfogadja a nőiességet? Lindsay Pugh jelmeztervezővel egy olyan ruhában döntöttünk, ami azt mutatja, ő egy nő, aki mindkettőt egyensúlyozza. Korlátozva van, de lágy, azt üzenve: "Itt vagyok nőként, nem bújom el, de el kell fogadnod az elmémért, ami a legfontosabb."

Ha Hedda ma élne, hogyan fejezné ki magát a divaton keresztül? Beillett volna a Sloane Square környezetébe? Megvolna az a Made in Chelsea hangulata? Vagy egy Real Housewife lenne? Dior vagy Chanel rajongó lenne, de nem mutatna túl sokat, mert az manapság túl könnyű. A történelemmel és az osztállyal akarna asszociálódni, de egy éles széllyel. A színfalak mögötti tettei éles ellentétben állnának a nyilvános imázsával, és itt feküdne a feszültség.

Hol látja Hedda-t a mai kultúránkban? Ez durván hangozhat, de... látom Hedda-t a tradwife archetípusban. Egy olyan nő, aki szörnyű tetteket követ el, mégis megértem benne a hajtóerőt, hogy magáért éljen. Nekem való ez az út? Nem. De figyelembe véve társadalmunk szerkezetét és gazdasági valóságait, ez egy érvényes gazdasági döntés. Gondoljunk azokra a nőkre, akik a saját érdekeik ellen szavaznak, hogy fenntartsák a patriarchátust. Inkább maradnának ezen rendszeren belül a biztonságérzetért, minthogy harcolnának a saját és más nők felszabadításáért. Ide helyezem Hedda-t, ami ridegen hangozhat. Egyáltalán nem támogatom ezt az álláspontot, de felismerem racionális döntésként, amelyet a társadalmi nyomás formált.

A Hedda jelenleg mozikban látható, és október 29-től streamingelhető lesz a Prime Video-n.

**Gyakran Ismételt Kérdések**

Természetesen! Íme a GYIK lista Nia DaCosta Hedda Gabler feldolgozásáról, egyértelmű kérdésekkel és közvetlen válaszokkal.

**Általános, kezdő kérdések**

1. **Ki Nia DaCosta?**
Nia DaCosta egy tehetséges filmkészítő és rendező, leginkább a 2021-es Candyman folytatás és a The Marvels rendezéséről ismert. Arról híres, hogy modern, társadalmilag releváns nézőpontot hoz projektjeibe.

2. **Mi az a Hedda Gabler?**
A Hedda Gabler egy híres színmű, amelyet a norvég drámaíró, Henrik Ibsen írt 1891-ben. A 19. századi színház klasszikusa, egy komplex, manipulatív és mélyen elégedetlen nőről szól, aki egy unalmas házasságban csapdába esve.

3. **Mit jelent ebben az összefüggésben a "kortárs feldolgozás"?**
A kortárs feldolgozás azt jelenti, hogy Nia DaCosta a klasszikus történetet egy modern közönség számára újraértelmezi. Valószínűleg frissíti a helyszínt, párbeszédeket és társadalmi témákat, hogy tükrözze a mai világot, azonnali és releváns érzetet kölcsönözve a történetnek.

4. **Miért készítenének új verziót egy ilyen régi darabból?**
A nagyszerű történeteket sokféleképpen lehet elmesélni. Egy új verzió segít az új közönségnek kapcsolódni a darab időtlen témáihoz – mint az ambíció, a csapdába zártság és a mentális egészség – azáltal, hogy olyan környezetben mutatja be őket, amit a saját életünkből ismerünk.

**Tematikus, kreatív döntések**

5. **Miben különbözik Nia DaCosta verziója az eredetitől?**
Bár a konkrét részletek változhatnak, verziója valószínűleg a 19. századi Norvégiából egy modern környezetbe helyezi át a történetet. A szereplők motivációit és a társadalmi nyomásokat, amikkel szembesülnek, modern megfelelőikre ülteti át.

6. **Mely fő témák maradtak relevánsak ma az eredeti darabból?**
A témák, mint a női ambíció elnyomása, az irányítás keresése egy irányító társadalomban, az unalom pusztító természete és a hatalom komplex dinamikája a kapcsolatokban mind még mindig nagyon relevánsak.

7. **Hogyan befolyásolja Nia DaCosta háttere a Hedda Gabler megközelítését?**
Mint olyan rendező, aki gyakran foglalkozik faji hovatartozással, traumával és közösséggel a munkáiban, talán további modern lencséken keresztül vizsgálja Hedda bezártságát, mint például a színes bőrű nőkre nehezedő specifikus nyomás vagy a társadalmi elvárások pszichológiai hatása.