Szinte egész életemben figyelemmel kísértem Chloë Grace Moretz filmjeit, hiszen nagyjából egyidősek vagyunk. A 2010-es Kick-Ass című filmben nyújtott áttörő alakítása után 17 évesen debütált a színpadon Scott Z. Burns The Library című darabjában – a 2014-es Public Theater produkció egy iskolai lövöldözést feldolgozó mű volt, Steven Soderbergh rendezésében. Most, több mint egy évtizeddel később, a MCC Színházban látható Preston Max Allen új egyszemélyes darabjának, a Caroline-nak a világpremierjén játszik főszerepet David Cromer rendezésében.

A Caroline a családi szeretet minden formáját összetetten ábrázolja, középpontjában Maddie (Moretz) áll, egy tetovált fiatal egyedülálló anya, aki transznemű lányát, Caroline-t (River Lipe-Smith) neveli. Maddie nem a tökéletes anya; küzdött a függőséggel, és gyakran meggondolatlanul beszél, de feltétel nélkül szereti és elfogadja a lányát. Miután mindkettejüket megviseli egy nehéz helyzet, úgy dönt, visszatér gyermekkori otthonába, és segítséget kér elhidegült anyjától, Rhea-tól (Amy Landecker).

A próbák utolsó napján, közvetlenül a színházba indulás előtt Moretz – stílusos kanadai farmerruhában – Brooklynban leült a Vogue-nal, hogy beszéljen jelentős színpadi visszatéréséről, és arról, miért fontos most elmesélni Caroline történetét.

Vogue: Gratulálunk a Caroline hamarosan kezdődő bemutatójához. Hogyan került a produkcióhoz?

Chloë Grace Moretz: Pár éve része vagyok ennek a projektnek. Amikor csatlakoztam a CAA-hoz, az egyik első dolog, amit megemlítettem, az az volt, hogy nagyon szeretnék visszatérni a színpadra egy 10 éves szünet után. A csodálatos színházi ügynököm találta meg a forgatókönyvet, és szerelembe estem vele az olvasás után – a témája, intenzitása és napjaink aktualitása miatt. Lehetőség volt Maddie, egy sokrétű karakter megformálására, és hogy belemerüljek egy olyan szerepbe, amely különbözik attól, amit eddig láttak tőlem. Plusz David Cromer egy rendkívül termékeny rendező.

Vogue: Mik voltak az első benyomásai a forgatókönyv elolvasása után?

Moretz: Olyan volt, mintha mindennek a tökéletes keveréke lett volna, amit egy darabban kerestem. Intenzív – mint egy gyorsvonat, amely elindul és nem áll meg; rajtavesz az utazáson a végéig. Mindig is egyszemélyesnek tűnt, és az is lett, és én nagyon szeretem az egyszemélyes darabokat. Valójában az utolsó darab, amit 10 évvel ezelőtt játszottam, szintén egyszemélyes volt.

Vogue: Meséljen arról az utolsó darabról a színházi szünete előtt.

Moretz: A szünetem 17 és 28 éves korom között tartott – majdnem 11 év. A darab címe The Library volt, Steven Soderbergh rendezte, és Scott Burns, egy csodálatos író írta. Egy iskolai lövöldözést dolgozott fel, egy műtéti jelenettel nyitott, ahol meghallani, mi történt. Intenzív témája volt, ami akkor is megható volt, ma pedig annál is inkább, tekintve az Amerikában tapasztalható fegyveres erőszak és biztonsági kérdések. Hasonlóképpen, a Caroline olyan témákat boncolgat, amelyek ma hihetetlenül fontosak, mint például a három női nemzedék dinamikája, és ahogy felfedjük a rétegeket, látjuk, min megy keresztül Caroline, és anyja küzdelmeit a függőséggel és a józansággal. Szeretem az olyan projekteket, amelyek kitépik a szíved, egy kicsit megtapossák, de aztán újra felemelnek.

Fotó: Victoria Stevens

Vogue: Ez a darab világpremierje, tehát ez a változat egyelőre a minta. Mit jelentett ez számotokra a karaktereitek kifejlesztésében?

Moretz: Preston szorosan együttműködött David-del és mindannyiunkkal minden egyes próbán. A darab sokat fejlődött – a dolgok változnak, amikor fizikailag ott vagy. Sok időt töltöttünk a párbeszédek finomhangolásával és a szöveg mögötti tartalom megvilágításával. Az utolsó darabom szintén eredeti volt, így nincs tapasztalatom a bejáratottabb darabok előadásában. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy része lehetek valami teljesen új megalkotásának. Rá tudtam hagyni a bélyegemet ezekre a karakterekre. Preston egy nagyon erős, gyönyörű és pontos író, akinek egyedi nézőpontja van. Nagyon szándékos az írásjelek használatában, tehát arról szól, hogy megértsük a darab ritmusát. Egy új darabnál a legnagyobb kihívás a tempó megtalálása. Aztán itt van a fizikai aspektus – nagyon bele akartam merülni, és egy hihetetlen mozgásedzővel dolgoztam.

Milyen volt ez?

Csodálatos. Segített megérteni az agressziót és dominanciát Maddie testtartásában. Együtt olvassuk a szöveget, majd órákat töltünk annak megvitatásával és jelenetek végigjátszásával. Különböző inspirációkat keresünk a karakter számára, és igazi emberekből merítünk.

Úgy tűnik, Maddie stílusához és mozgásvilágához a valódi emo-punk szcénából merítesz inspirációt.

Nekem is volt egy saját szakaszom, amikor belekóstoltam abba a világba, és olyan emberek vettek körül, akik mélyen benne voltak a szcénában. Van egy sajátos testiességük és ritmusuk, például ahogyan a kezüket mozgatják, és én ezekre a részletekre koncentráltam. Mély merüléseket is végzek a TikTokon vagy nézek koncertvideókat, mert Preston nagyon kifinomult volt a darabban említett zenével kapcsolatban. A Coheed and Cambria volt egy kulcsfontosságú együttes – ez a tetoválásom az egyik szimbólumuk. A Redditen találtunk olyan embereket, akik a józanság és a felépülés útján járnak, és mélyen azonosultak a dalszövegeikkel. Tehát tanulmányoztuk ezeket a dalszövegeket, és felírtuk őket Maddie cipőjére.

Maddie tele van tetoválásokkal, de neked van sajátod?

Elég sok van – azt hiszem, 23. Többségük a törzsömön van, néhány a bokámon, a nyakam hátulján, és egy a csuklómon. Olyan helyeken tartom őket, ahol nem kell minden nap eltakarni őket a forgatáson.

A darab témái alapján úgy érzed, hogy egy politikai produkció része vagy?

Hiszem, hogy a legjobb művek erős álláspontot képviselnek, és ez a darab biztosan ezt teszi. Azzal, ami nem csak itt, hanem számos országban történik, a transz, meleg és queer alkotókat elhallgattatják. Szerintem fontos kiállni amellett a művészet mellett, amit alkotunk. Csodálatos volt látni azoknak a reakcióit, akiknek esetleg nem voltak transz emberek az életükben; egy óra 26 perc erejéig beléphetnek ebbe a világba, hallhatják a párbeszédeket és láthatják a létezésünket. A mindennormálisság az, amit szeretek Preston írásában – van intenzív konfliktus, de egyik sem kérdőjelezi meg Caroline identitását. Ő az, aki, és ezt senki sem vitatja. Ez a mindennapi elfogadás megható és váratlan, ami önmagában is egy álláspontfoglalás.

Fotó: Victoria Stevens

A feszültség nagy része Maddie és anyja között zajlik. Milyen nap mint nap ilyen intenzív érzelmeket előadni?

Minden nap sikoltozom és zokogok, és ez brutális, de megéri a közönség reakciója és az őszinte, megindító érzése miatt. Szerencsés vagyok, hogy a feleségemmel és a kutyánkkal New York-ban élek, így hazamehetek egy otthon főtt ételhez és egy fürdőhöz. Izgatott vagyok, hogy a darab bemutatkozik, így nem vagyok állandóan próbákon, és visszakaphatom a napjaimat, hogy újra elkezdhessek edzeni.

Hogyan néz ki most a rutinod?

Általában heti négyszer edzem, és van egy kis életem, de az utóbbi időben átvették az irányítást a próbák. Minden nap déltől bent vagyunk, és este fél 11-ig nem érek haza. Általában kilencig alszom, felmelegítem a hangom, majd bevezetek a városba. Minden nap vezetsz be?

Igen. Nagyon szeretek vezetni a városban. Miután sokáig éltem LA-ben, úgy találom, hogy a New York-i vezetés nem annyira más – csak itt többet használom a dudát. Plusz, nagy autóm van, tehát valószínűleg idegesebb lennék, ha valami kisebbben ülnék.

Van olyan queer média, ami felkeltette a figyelmedet mostanában?

Csalódást kelt, hogy milyen kevés tartalmat készít a közösségünk. Valami magasabb színvonalú? Nem vagyok biztos benne, de nagyon gyorsan lenyeltük a Queer Ultimatum-ot. Elég durva.

Ezt a beszélgetést az áttekinthetőség és a hosszúság érdekében szerkesztették. Styling: Nell Kalonji.

Fotó: Victoria Stevens

Gyakran Ismételt Kérdések
Természetesen! Íme egy lista a GYIK-ekről Chloë Grace Moretz új-yorki színpadi visszatéréséről a Caroline című darabban, amelyek egyértelműek, tömörek és természetesek.

**Általános, kezdő kérdések**

**K: Miről szól a Caroline című darab?**
**V:** Egy színpadi darab egy Caroline nevű nőről, aki egy életet megváltoztató döntéssel küzd, és a család, identitás és választás témáit járja körül.

**K: Kit játszik Chloë Grace Moretz a darabban?**
**V:** Ő játssza a főszerepet, Caroline-t.

**K: Hol és mikor látható a Caroline című darab?**
**V:** New York City-ben, az off-Broadway-en, a The Lucille Lortel Theatre-ben. A műsor 2024 őszén kezdődött.

**K: Ez az első alkalom, hogy színpadon játszik?**
**V:** Nem, gyermekkorában már fellépett a színpadon, de ez jelenti a fő visszatérését a New York-i színházi életbe, miután sok évet a filmekre összpontosított.

**Az élmény és a kihívások**

**K: Miért mondta Chloë, hogy az élmény hihetetlenül nehéz volt?**
**V:** Azért találta nehéznek, mert a szerep intenzív érzelmi követelményei, az élő előadások szigorú üteme és a kihívás, hogy nincs biztonsági háló a több felvételhez, mint a filmekben.

**K: A szerep mely részeit találta a legnagyobb kihívásnak?**
**V:** Megemlítette a darab nehéz érzelmi témáit és azt, hogy minden egyes élő előadáson teljes mértékben jelen kell lennie, mint a legnagyobb kihívásokat.

**K: Miben különbözött a színpadi színészet a filmes munkájától?**
**V:** A filmben a jeleneteket nem sorrendben forgatják, és lehetnek újrafelvételek. A színpadon a történet valós időben, elejétől a végéig bontakozik ki egy élő közönség előtt, ami hatalmas állóképességet és következetességet igényel.

**Jutalmak és előnyök**

**K: Mit talált jutalmazónak az élményben?**
**V:** Azt mondta, hogy az azonnali kapcsolat az élő közönséggel és a művészi beteljesülés mély érzése a nehéz szerep elsajátításából hihetetlenül jutalmazó volt.

**K: Hogyan segített ez a szerep nőni színésznőként?**
**V:** Kimozdította a komfortzónájából, megerősítette színészi véralkatját, és új szintű magabiztosságot adott neki, hogy egy élő színházi produkciót viselt.

**K: Kapott különleges elismerést az előadásáért?**
**V:** Bár a darab új, az...