Íme a szöveg természetesebb és folyékonyabb változata, megtartva az eredeti jelentést:

Miután Roben Farzad 2020 végén elolvasta Greg Franklin bejegyzéseit, szokatlan lépésre szánta el magát. A két férfi egy évvel korábban ismerkedett meg, amikor a gyerekeik kosármeccsén ültek egymás mellett a helyi zsidó közösségi központban (JCC). Kevesebb mint egy évvel később Farzad Franklin sorstörténetét olvasta: a felesége COVID-al vívott harcáról, a rohamairól, a lélegeztetőgépen töltött időről.

Franklin, hogy a feleségét és két gyermekét gondozhassa, otthagyta állását egy ingatlanbefektetési vállalatnál – először a családi és egészségügyi szabadság (FMLA) keretében, majd véglegesen 2020 augusztusában. Mire Farzad felvette vele a kapcsolatot, Franklin felesége már otthon volt, stabil állapotban, és ő végre újra munkát kereshetett.

Farzad felajánlotta, hogy élő Zoom-műsorban, a Full Disclosure rádióműsora közönségének kollektív bölcsességét bevonva segít neki. Franklin először habozott – kínosnak érezte segítséget kérni, amikor 2020-ban annyian küzdöttek – de végül beleegyezett. Elmesélte történetét, és a hallgatók kapcsolatokkal, tanácsokkal, álláslehetőségekkel válaszoltak.

„Az emberek egyszerűen felbukkantak – olyanok, akik szomorúak, reményvesztettek, bezárva érezték magukat” – emlékszik Farzad. „Ez igazán megmutatta, milyen erőteljes lehet a közösség.”

Franklin áprilisban új munkához jutott – amit azóta is űz. „Hihetetlenül felemelő volt a közösség támogatása” – mondja.

Számomra a története a közrádió lényegét foglalja magában: mélyen lokális, elkötelezett a közösség szolgálata mellett, és összekötve tartja az embereket.

Farzad műsora a Virginia appalachei régiójában sugárzó Radio IQ közrádióállomáson fut. Nemrég a Kongresszusz elfogadott egy törvényjavaslatot, amely 1,1 milliárd dollárnyi támogatást vág le a Közszolgálati Műsorszolgáltató Alapból (CPB) a következő két évben – ez a pénz az NPR-t (az én munkahelyemet), a PBS-t és olyan tagállomásokat támogat, mint a Radio IQ, amely épp 600 000 dollárnyi szövetségi támogatásról esett most el.

Az NPR szerkezete némileg szokatlan, még az 1967-es Közszolgálati Műsorszolgáltatási Törvény alapján, 1970-es alapítása óta. Az NPR olyan műsorokat készít, mint a Morning Edition, az All Things Considered vagy az én podcastem, a Planet Money, amelyeket a tagállomások vásárolnak meg sugárzásra. Az NPR költségvetésének csak kis része érkezik közvetlenül a szövetségi kormánytól, de kb. 30%-a a tagdíjakból – amelyet mintegy 1000 tagállomás fizet, és sokan közülük erősen függenek a szövetségi támogatástól.

Franklin álláskeresése tipikus 2020-as történetnek tűnik, de a közrádió szerepe válságokban továbbra is létfontosságú. Amikor tavaly Helene hurrikán érte Észak-Karolina nyugati részét, az áram, az internet és a telefonok megszűntek működni – de a rádió tovább szólt. A Blue Ridge Public Radio életmentő információkat közvetített, akár napi 12 órában is.

„A levegőn maradtunk, hogy létfontosságú információkat osszunk meg – hol találhatnak ételt, vizet, még oxigénpalack-utántöltést is” – mondta az állomás hírigazgatója, Laura Lee.

Ez különösen fontos olyan területeken, ahol a helyi hírszolgáltatás hanyatlik. Az texasi Abilene-ben KACU főszerkesztője, Heather Claborn megjegyezte: „A hírsivatag szélén állunk.” A helyi újságnak, amelynek valaha 250 alkalmazottja volt, ma már jóval kevesebb van.

A közrádió pótolja ezt a hiányt, biztosítva, hogy a közösségek tájékozottak maradjanak, amikor a legnagyobb szükség van rá. Kevesebb mint öt helyi TV-hírcsatorna maradt, és a támogatáscsökkenés keményen éri a közmédiát. A KACU például a CPB-től kapja működési költségvetése 31%-át.

Alex Curley Semipublic hírlevelében közzétett adatai szerint a közmédia-állomások kb. 15%-a bezárhat a támogatáscsökkenés miatt. Némelyiknél, mint az oregoni Pendleton KCUW-ja vagy az alaszkai Unalakleet KNSA-ja, a csökkenés szinte a teljes költségvetést eltörli.

A hírszolgáltatók elvesztése a mélyhamisítások és a félretájékoztatás növekedése mellett veszélyes kombináció. De a helyi hírek hanyatlásának más valós következményei is vannak. Bár az adófizetők évente átlag 1,60 dollárt takaríthatnak meg ezen csökkentésekből, valószínűleg máshol többet fognak fizetni. A kutatások szerint, amikor a helyi újságok eltűnnek, a kölcsönzési költségek a helyi önkormányzatok számára a kötvénypiacon emelkednek. Miért? Mert újságírók nélkül, akik elszámoltathatnák a hivatalnokokat, a kormányzatok kevésbé hatékonyak – és néha korruptabbak – lesznek.

A pénzügyeken túl a közösségi érzésünk már így is gyengül. Egyedül eszünk többet, kevesebbet járunk templomba, több időt töltünk otthon. A közrádió az utolsó közös tér egyike, ahol egy műsorvezető közös ügy – egymás – köré szervezheti a hallgatókat.