Amikor Martine Rose Londonban bemutatja új kollekcióját, az több, mint divatbemutató – közösségi esemény, ahol maga a helyszín is üzenetet hordoz. Ezúttal egy Lisson Grove-i Munkaügyi Központ előtt sorakoztattunk fel, amelyet piaci árusoknak szentelt hommággá alakítottak át – ezek az elismerés nélkül maradt hősök generációk óta formálják London kulturális szövetét. „Ők tartják életben a várost,” mondta Rose. „A kis tervezők, a vintage-árusok, a lemezboltok, az ékszerészek, a fodrászok.”

London kitartó utcai árusainak tiszteletére (akik egy mozgalmat alkotnak, bár nincs fix otthonuk, de ötleteik végtelenek) Rose 22 kereskedőt hívott meg, hogy álljanak neki a félig elhagyatott épületben, amelyet kibérelt. „Tökéletes alkalomnak éreztem, hogy ünnepeljük őket – hogy róluk szóljon ez a nap, nem rólam.”

De legyünk őszinték – a stílus mégis kizárólag Martine Rose-é volt. Az emeleten, a fehér fodros függönyökkel letakart termek adtak helyet legújabb kollekciójának. „Ez a mi szalonunk,” magyarázta, bár a fullasztó anyagok valami sötétebbet sejtettek. A szubkultúrát és a „normális” peremét valami teljesen újjá alakítani – ez Rose védjegye. Olyan sziluetteket teremt, amelyek végül a mainstream részévé válnak – mint például a 2013-ban bemutatott óriási szabású darabjai.

Ezúttal fordított a történet: szűk, testhezálló dizájnok domináltak. „A modern szexiséggel játszottunk, feszültséget teremtve váratlan helyeken,” mondta. Mint például a skót mintás ingből átalakított szűk miniruha, amely hátul lazán omlik. Vagy a réteges szoknyák, kilt redőkkel, amelyek finoman mozognak a járáskor.

Ugyanez a megközelítés jellemezte a férfiruházat is: szabott blézerek, vékonyított munkanadrágok, zsugorodott bőrdzsekik és extrém szűk edzős nadrágok (de nem egészen leggings). Még a poncsóknak is volt egy sajátos fordulata – hátul rövidebbek, utalva a fodrászkapukra, amelyeket minden londoni főutcán látni.

Jellemző módon Rose tréfás részletekkel szórta be a kollekciót: fodros kötény a derekán, boxernadrágok csipkebetétekkel, és táskák, amelyekre vintage felnőtt magazin hirdetések voltak nyomtatva. A haj – hosszú rocker sörény és szoros perm – még egy réteget adott a brit stílushoz, köszönhetően Gary Gill stylistnak.

Ha mindez úgy érződött, mintha az ’60-as, ’70-es vagy ’80-as évekből idézne, pont ez volt a cél. Rose inspirációja gyermekkori látogatásokból ered a Kensington Marketre, a hippik, punkok és gótok legendás központjába. Pletykák szerint Motörhead Lemmyje is ott árult füvet, Freddie Mercury pedig egy standon dolgozott, mielőtt a Queen híressé vált volna.

„Mindez,” mondta Rose, mutatva a ruhákra és a nyüzsgő piacra körülötte, „szerelmes levél a Kensington Marketnek. Oly sokan találták meg ott önmagukat – ott ütköztek össze a szubkultúrák, ott fedezhetted fel a divatot, ott döntötted el, ki is vagy valójában. Újra szükségünk van erre az energiára. Londonnak szüksége van rá.”