**"De Niro Direct,"** Julia Reed eredeti cikke, amely a **Vogue** 1993. szeptemberi számában jelent meg.

Robert De Niro egy hangstúdióban van a 49. utca és Broadway kereszteződésében Lillo Brancatóval, új filmje 16 éves sztárjával, akivel párbeszédeket vesznek fel újra. Lillo ismétli a film sorait, most már tisztábban, pontosan úgy, ahogy De Niro szeretné. De Niro ide-oda járkál, közben kortyolgatja a kávéját (dupla eszpresszó öt cukorral) és darabokra szed egy megmaradt bagettet (ebédelni ritkán szokott). Szeme egy pillanatra sem tér le a képernyőről vagy Lillóról, aki reggel a új távirányítóját tesztelte, és büszkén kijelentette: **"Nincs annál jobb, mint éjszaka kinn lenni és napkeltekor hazajönni."**

A film, a **Bronxi mese**, egy szívbemarkoló életkorátlépés történet egy fiúról (Lillo), aki két világ között vergődik: a keményen dolgozó buszsofőr apja (akit De Niro játszik) és a karizmatikus maffiózó, Sonny (Chazz Palminteri, aki a forgatókönyvet is írta) között. Ez De Niro rendezői debütálása és Lillo első filmszerepe – hacsak nem számítjuk annak, hogy egész életében utánozta De Niro karaktereit, attól kezdve, hogy narancshéjat tömött a szájába, hogy úgy nézzen ki, mint Jake LaMotta, vagy visszefésülte a haját, mint **Félelem nélkül** Max Cadyje. Egy évvel ezelőtt Lillo még csak egy srác volt, aki a Jones Beach-en lógott. Most már egy szórakozott filmsztár.

**"Küzdj a gyógyszer ellen, Lillo,"** viccelődik De Niro. **"Hozok neked Ritalint – segít majd koncentrálni."** Félkomolyan javaslom a hangmérnöknek, hogy talán a Ritalin magyarázza De Niro lézerszerű fókuszát. **"Nem,"** válaszol a mérnök. **"Bob eszpresszóval működik."**

Szüksége is van rá. A film, amely eredetileg Palminteri egyszemélyes darabja volt, már 21 millióba került. Palminteri, egy szerepeket alig kapó színész, 18 szerepet írt magának a forgatókönyvbe. De Niro az edzője ajánlására látta a darabot Los Angelesben, és kockázatot vállalt – más stúdiók hét számjegyű összeget ajánlottak a forgatókönyvért, de csak De Niro ígérte meg Palminterinek, hogy Sonnyt játszhatja.

**"A helyzet Bob De Niróval az,"** mondja Palminteri, **"hogy ő egy igazi férfi. Onnan, ahonnan én jövök, azt mondanánk, hogy egy rendes ember. Amikor ad egy szót, az szent. A szemembe nézett és azt mondta: 'Te játszod Sonnyt, és senki más nem nyúl ehhez a forgatókönyvhöz.' És pontosan így is történt."**

A kettős olyan jól együttműködik, hogy már tervezik a következő projektet. De ma több mint egy órát töltenek egyetlen sor tökéletesítésével: **"Hé, takarodj a fenébe!"** Minden felvétel után De Niro finomít a mondaton: **"Több hangsúly az 'f'-re," "Tartsd tovább a 'hé'-t," "Erősebben, mintha komolyan gondolnád."** Mire sikerül, De Niro már mindenféle néven nevezte Palminterit, 700-szor elismételték a sort, és Palminteri hangja már alig bírja.

Sosem gondoltam volna, hogy ennyiféleképpen lehet kimondani ezt a mondatot, de mindketten értik az árnyalatokat. **"Van egy konkrét módja, ahogyan hangzani kell, és ő ezt tudja,"** mondja komolyan De Niro. **"Abban a világban az hangsúly változtatja meg a jelentést."** Bemutatja, **"Áj"**-t mondva **"Hé"** helyett. Amikor kijavítom, elmosolyodik. **"'Hé'-nek kell lennie, de úgy hangzik, mint 'Áj'. Figyelj rá, hogy a hangsúlyok pontosak legyenek."**

De Nirónak nagyon fontos, hogy minden pontos legyen. **"Chazz ismerte azt a világot, én pedig felismertem, mert sok időt töltöttem ott,"** mondja. **"Ketten együtt biztosan tudtuk, hogy a történet hiteles lesz."** Bár a film középpontjában a fiú útja áll...

**(Az eredeti szöveg itt megszakad, de az átdolgozott változat megtartja ugyanazt a hangnemet és részleteket, miközben javítja az érthetőséget és a folyamatosságot.)**

A történet egy nagyon konkrét helyen és időben játszódik – a bronxi negyedekben, az 1960-as években – és egy ismerős témát dolgoz fel: a maffiát. Ez semmi új sem a mozilátogatók, sem De Niro számára, aki már hat maffiafilmben játszott. **"Olyan dologról szól, amit már láttunk, ezért úgy gondoltam, hogy csak úgy lehet hozzáállni, ha a lehető legvalóságosabbá tesszük,"** magyarázza De Niro. **"A történet szilárd – tömör és erős. A kulcs az, hogy hihető legyen."**

A valósághűség érdekében valódi helyszíneken forgatott, és főként ismeretlen színészeket választott. Rajta kívül, Joe Pescire egy kisebb szerepben, Palminterire és néhány másra, senki sem játszott még filmben korábban. A nő, aki De Niro feleségét alakítja, azért kapott szerepet, mert fiatal fiát vitte egy nyíri meghallgatásra. A gengszterek valódi gengszterek, a Hell’s Angels tagjai igazi motorosok, a rendőr pedig egy volt környékbeli zsaru, aki egész életében ismerte Palminterit. Még Eddie Mush, a szerencsétlen, dadogó szerencsejátékos is a valódi Eddie "Mush" Montanaro által van alakítva – egy olyan fickó, aki tényleg minden fogadást elront. **"Olyan emberekre volt szükségünk, akik ismerik azt a világot, akik tudják a mozdulatokat, hogy természetesen reagáljanak,"** mondja De Niro. **"Nem sok színész ismeri azt az életet."**

De Niro órákig tud beszélni a színészetről és a rendezésről, ha ráveszik, de minden másról híresen hallgatag. Egy önreklámra és túlzott megosztásra obs