Bonnetje bemutatóján – amely a Koppenhágai Divathét New Talent programja által támogatott három közül a második volt – a vendégeket elegáns, rózsaszín pezsgővel teli ívelt poharak fogadták, mindegyik meggyel díszítve. A rózsás árnyalatok és kényes formák sejtették, mi vár rájuk.

Anna Myntekær és Yoko Maja Hansen, akiket a Hodakova-generáció részének is nevezhetnénk, a férfiöltözetek újragondolására és érzékiségük hangsúlyozására építették márkájukat. Bár mindig hűek maradnak ehhez az alapelvhez, ezúttal új területeket akartak feltárni, és több színt bevezetni. Megoldásuk? A strukturált szabás ellentéte: fehérnemű. Ahogy a tervezők elmagyarázták, a kombiné "mélyen intim, míg az öltöny páncélként viselkedik." Hagyományosan a ruhák alatt rejtve, Bonnetje a fehérneműket a reflektorfénybe helyezte, ahogyan gyakran kiemelik a bélésanyagokat és a láthatatlanul maradó szerkezeti elemeket is.

Egy csipkés kombiné elkerülhetetlenül Elizabeth Taylort juttatja eszünkbe a BUtterfield 8-ból, és a tervezők néhány játékos változtatása ezen a klasszikus darabon Andy Warhol Liz sorozatát is felidézi. Ahhoz, hogy Bonnetje kereskedelmileg is fejlődhessen, egyensúlyt kell találniuk a koncepció és a viselhetőség között – egy merev 50-50-es felosztás talán nem lenne elég megkülönböztető. Ahogy aláírás szerűen dekonstruált öltönyeiknél, ezeknek a ruháknak is volt egy azonnali, könnyen megközelíthető bája, bár a virágmintás, áttetsző designok esetében az volt a veszély, hogy túlságosan törékenyek legyenek.

A bemutató után a tervezők elmesélték, hogyan finomították az eredeti törékenység témájukat az üveg pontosabb metaforájává. (A zenei aláfestésben üvegtörés hangzott, és a modellek vintage üvegtárgyakat hordoztak, amelyek közül néhányat Matilda Venczel átalakított táskává.) "Az üveg folyékony is lehet – magyarázták. – Megolvaszthatod, újraformázhatod, végtelenül átalakíthatod, pont úgy, ahogy mi is újrahasznosítjuk a ruhákat, valami olyanná változtatva őket, ami eltörhet és újra megjavítható."