Hacsak nem teljesen offline éltél az elmúlt időszakban, valószínűleg észrevetted, hogy a Labubu-mánia új csúcsokat döntött. Ezek a szemfogú lények mindenhol ott vannak – egyetlen nagyvárosban sem sétálhatsz át anélkül, hogy ne látnál egyet valakinek a táskáján lógni.

Én imádom. Bár nemi semlegessége és univerzális vonzereje miatt könnyű összetéveszteni, a Labubu lány. A hongkongi művész, Kasing Lung alkotta meg 2015-ben, a The Monsters történetvilág részeként, majd 2019-ben gyűjthető játékká vált a Pop Marttal kötött partnerség révén. Nem sokkal később megjelentek a Labubu plüss kulcstartók – tökéletes időzítéssel, hogy felüljék a táskadíszek és játékos kiegészítők hullámát. A Pop Mart első kulcstartó-sorozata, az Exciting Macaron, 2023 októberében debütált.

Pastell szőrével és csintalan mosolyával a Labubu tökéletes egyensúlyt teremt a cuki és kissé ijesztő között. Olyan szeretett ázsiai karakterek sorába áll be, mint a Hello Kitty, a Sonny Angel vagy a Gudetama. A Pop Mart Cry Baby sorozata is úgy tűnik, hogy az ő nyomdokaiba lép. Olyan hírességek, mint Rihanna, Dua Lipa vagy a Blackpink Lisa (aki a Vanity Fair-nek vallotta szerelmét iránta) is megjelentek már Labubuval, ami csak fokozta globális hódítását.

De mint minden, ami túlságosan népszerűvé válik, a visszhang is megérkezett. Az Egyesült Királyságban a Pop Martnak el kellett távolítania a Labubut az üzletekből, miután 2025 májusában erőszakos összetűzés tört ki az árusítók között. A rajongók dühösek voltak – hiszen a Labubu a legkeresettebb gyűjthető darab a StockX-en.

Vannak, akik nem értik a hype-ot. Miért állnak sorba a felnőttek játékokért? A kritikusok pazarlónak, „recessziós mutatónak” vagy a „regressziós mag” trend részének tartják a Labubut. Azt állítják, hogy a játékok körüli láz csak táplálja a tudatlan fogyasztói mániát. Ahogy British Vogue Daniel Rodgersa fogalmazott: „A Labubu csak egy újabb felkapott internetes trend – valami, amit elfelejtünk pár hónap múlva, amikor jön a következő nagy dolog.”

Mégis, a világ szerte élő rajongók számára a Labubu több, mint egy kulcstartó – egy életstílus. Számomra olyan, mint egy modern változata a Hol laknak a szörnyetegek című gyerekkori kedvencnek. A Pop Mart izgalmat ad hozzá azzal, hogy vakdobozokban árulja a Labubukat, így sosem tudhatod, melyik változatot kapod. A TikTok tele van kibontós videókkal, és miután én is kipróbáltam, megértettem a izgalmat. Bár csak egy Labubum van, csodálom a szuperrajongók elkötelezettségét, akik mindet összegyűjtik.

Most, a visszhang közepette, a Labubu-rajongók megosztják történeteiket a Vogue-gal, és büszkén mutatják meg vakdobozos kincseiket.

Freddie Powell, a Ginny on Frederick galériavezetője
Fotó: Lewis Teague Wright
Abbahagytam a vapinget (hála istennek), és egy apró Pop Mart-függőséggel helyettesítettem. Még mindig nem tudom, melyik az egészségesebb, olcsóbb vagy kevésbé kínos. A gyűjtésem tavaly szeptemberben kezdődött Szöulban, miközben a Ginny on Frederick kiállítását, a The Vampire Problem?-t szerveztem az N/A-nál. El voltam – még mindig lenyűgöznek azok a apró, vinyil Crybaby figurák apró részletei – mindegyiket összegyűjtöttem. A Labubu-láz teljesen eluralkodott – camp, butuska és tiszta öröm birtokolni és interakcióba lépni velük.

Ruby Redstone, író és divattörténész
Fotó: Gabriel Sommer

Jól ismerem a játékgyűjtési mániákat. Az Ugly Dolls, a Tokidoki és a Kidrobot aranykorában nőttem fel. A tinikoromban gyűjtött játékaim tükrözték belső nyugtalanságomat – egyaránt voltak cukik és nyugtalanítóak, vonzóak mégis magányosak. Ezek a kis lények, amik véletlenszerűen kerültek ki a vakdobozokból, olyanok voltak, mint lelki társaim. És ki testesíti meg jobban a modern ellentmondásokat, mint a Labubu? Egy csintalan lány (igen, lány!), akinek egyre nagyobb az online jelenléte.

Imádom a felnőttek játékokkal díszített táskái trendjét – még akkor is, ha nem a legstílusosabb. Valami megható abban, hogy embereket látok a metrón, akik a kis vigasztaló plüssjeiket kiállítják, készen arra, hogy felvidítsák a rossz napjukat.

Divattörténészként nem hiszek az olyan leegyszerűsítő elméletekben, mint hogy „ha összeomlik a piac, emelkednek a szoknyák hosszai”. De nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a politikai káosz hogyan fokozza a cukiság iránti vágyunkat. Egy nehéz hét után arra gondolok: Francba, megyek a Popmarthoz. Persze, sokat beszélnek a dopaminról és a depresszióról, de egy apró szörnykulcstartó vásárlása nem a legrosszabb megküzdési mechanizmus – talán még nettó pozitív is. A játékgyűjtés bevezetett olyan művészek világába, mint Takashi Murakami és Yoshitomo Nara, így a művészet sokkal hozzáférhetőbbé vált, mint a galériákban.

Azért szeretem a Labubut, mert gyerekeim vannak. Egy játék a táskádon azonnali szórakozás – bár a kedvenc Labubumat nem engedem a közelükbe (ketchupfoltok, köszönöm, nem). Aranyos emlékeztető arra is, hogy nem kell kinőniük a plüssállataikat. Ha valami örömet okoz, miért hagynád el? Én soha nem tettem.

Alex Kessler, az i-D helyettes szerkesztője
Fotó: Alex Kessler

Van valami őrülten felszabadító abban, hogy beleesel egy plüssjáték-mániába, miközben érzelmileg visszafejlődsz anyukád házában Chiang Maiban – álmos, lelkileg kimerült és egy gyógyfürdőtávolságra a összeomlástól. Aztán találkoztam a Labububal. Valami eltört bennem – és azonnal meggyógyult. Egy vakdoboz után már nem voltam férfi. Anya voltam, aki egy őrült kis goblint ölel, mint egy viktoriánus özvegy egy széánszon. Az a frissesség, amikor lehántod a fóliát? Tiszta szerotonin-lottó. Egy barátom szerint ez szerencsejáték, de rosszabb – ez szerencsejáték lore-ral. Thaiföldről nem békével, hanem nyolc Labububal (és CryBabyval) tértem haza magamnak, és még héttel a londoni kétségbeesett barátaim és divatszerkesztőim számára. Veszélyes? Talán. Kielégítő? Mondjuk úgy, hogy nem éreztem még ilyen lelkileg felszabadultnak, mióta a Dover Street Market akcióján mikrodózisoltam.

Song-I Saba, divatszövegíró
Fotó: Song-I Saba

A vakdobozok a tökéletes ajándékok egy döntésképtelen, érzelmileg visszamaradt generációnak. A barátom egy lengyel árustól vett nekem egy Labubut, a barátom, Jonny pedig egy Twinkle Twinkle-t ajándékozott a 33. születésnapomra. Most már érzelmi értékkel bírnak. A jövő bizonytalan, ezért a cukiságra fogadunk – a Labubu a késő kapitalizmus gyűjthető szerencsejátékává vált.

Írta: Tianwei Zhang, a Women’s Wear Daily londoni/kínai piaci szerkesztője
Fotó: Tianwei Zhang

Soha nem gondoltam volna, hogy megszállottja leszek a Labubunak. Tudtam róla – még Thaiföld hercegnőjét, Sirivannavarit is láttam egy Hermès bemutatón Labububal –, de nem kerültem bele a Popmart/Monsters mán