Oscar Wilde lett Carlota Barrera legújabb múzsája. A tervező egy egész történetet szőtt az író köré, amely nemcsak a ruhákon, hanem a kollekciót kísérő utinaplón keresztül bontakozott ki. A középpontban egy Dorian Gray-szerű főhős állt, aki élénk utazásra vitt minket – éjszaka kifogástalanul nyakkendős, keményített ingben és tökéletesen szabott szmokingban jelent meg, de az órák múlásával prűd eleganciája lassan elhalványult, az ujjak felhajtva, a gallérok kioldva.

„A ruhák útjáról szól, ahogy változnak vele együtt az éjszaka folyamán” – magyarázta Barrera. Ebben az átalakulásban a férfiasság, a nőiesség és az idő megállíthatatlan áradása is tükröződött.

A darabok lényegében azt mutatták, hogyan fejlődnek a ruhák velünk együtt. „Olyan kollekciókat akarok alkotni, amelyeknek saját életük van – mert az élet a legapróbb részletekben mutatkozik meg” – mondta Barrera. Ez egy olyan ötlet, amelyet a márka több szezonon keresztül vizsgált. Első pillantásra a ruhadarabok tépettnek vagy megviseltnek tűnhetnek, de közelebbről megfigyelve kiderül, hogy minden részletük gondosan megtervezett. „Ez a játékos, punkos oldala” – tette hozzá. „Úgy tűnhet, mintha mindent szétszakítottak volna, de minden részlet szándékos.”

A kettősség központi eleme Barrera víziójának – egyensúly a szabályok ismerete és a szabályok megtörése között. „Van egy mondat, amely összefoglalja a kollekciót – jegyezte meg. – ’A nagy ragyogás kezdete előtt káosznak kell lennie.’” És ennek megfelelően semmi sem volt teljesen olyan, aminek látszott: váratlan dupla gallérok, övekbe átalakuló szalagok, bálna motívumú mandzsettagombok, lecsúszó ingek és kifordított kabátok, amelyek a bélést mutatták. Ez egy olyan kollekció volt, ahol a ruhadarabok összefonódtak, mindegyik egy apró, lázadó fordulattal.