Olivier Rousteing még nem töltötte be a 40-et, de máris a harmadik leghosszabb ideje hivatalban lévő, nem alapító kreatív igazgató a luxus prêt-à-porter szektorban – csak a Hermès férfikollekcióját irányító, időtálló Véronique Nichanian és a Max Mara erőteljes Ian Griffiths előzik meg. Míg a divat a legújabb mulandó trendeket hajszolja, Rousteing ritka keveréke a tapasztalatnak és a fiatalos energiának megalapozott, optimista nézőpontot ad neki.

Irodájában így magyarázta: "Egy tervezőnek folyamatosan újra kell találnia magát, hogy fejlődhessen. Nem csak arról van szó, hogy egy divatház unja meg a tervezőt – a tervezőnek is éreznie kell ezt a nyugtalanságot, ha nem tolja ki a saját határait. Megtartod az alapvető identitásodat, de teljesen új formákban fejezed ki. Mintha ugyanazzal a művészi hanggal készítenél különböző albumokat."

A Balmainnél Rousteing elkötelezett maradt mind a márka, mind a folyamatos újraalkotás filozófiája iránt. A resort kollekció lookbook fotózása is ezt tükrözte – friss szemmel közelítettek a dizájnokhoz, miközben kihasználták mély iparági tudását a kereskedelmi siker érdekében.

A női ruházatnál a pasztell színű, kockás bouclé darabok (egy utalás a Clueless-re), a letisztult fekete opciók és a merész színkombinációk – amelyek közül néhány csak a showroomban volt látható – hangsúlyozták, hogy a tweed több mint 20%-át teszi ki a Balmain prêt-à-porter kollekciójának. Egy virágmotívum, amelyet egy Pierre Balmain archív darab alapján újragondoltak, a márka bővülő táska kínálatának új változataiban jelent meg: az Anthem (övdíszes részlet), a Sync (láncos pánt), az Ébène (kifli alakú) és az élesen szabott Shuffle.

Bár a bodycon sem hiányzott teljesen – látható volt a kötött bandázsruhákban és egy virágos, hasított szoknyában –, a hangsúly az innovatív, oversize szabású darabokra helyeződött. A wool Prince of Wales kockás mintákat gyakran vágták rövidebbre és párosították megegyező mikroszoknyákkal vagy rövidnadrágokkal, játszva az arányokkal. Egy figyelemreméltó darab egy voluminezes kabát volt, Monet ihlette filces nyomattal, ami Pierre Balmain művészi gyökereit ünnepelte. A ékességű csizmák, most bőr mellett juhbőrrel is, kontrasztot alkottak a finom lingerie ruhákkal, míg a barack vagy citromsárga kasmírból készült bábok köpenyek könnyed eleganciát sugároztak.

A férfi ruházat a radikális és konzervatív elemeket egyensúlyozta – éles, strukturált szabású darabokat lazított farmer, bőr vagy jacquard sportruházattal párosítottak. A formális cipőket vastag talppal és fém részletekkel újragondolták, ötvözve a francia polgári kifinomultságot a streetwear élével. A showroom rejtett gyöngyszemei közé tartoztak a labirintusmintás ing-nadrág szettek, a bőr-gyapjú hibrid kabátok és a bouclé overshirt-ek – bár nem fotózták le őket, kétségtelenül lenyűgözőek voltak.

Ahogy Rousteing fogalmazott: "Az igazi kérdés mindig az: Mit akarsz kínálni? A válaszom minden szezonban változik, de mindig a múlt újrafelfedezéséről szól, hogy alakíthassuk a jövőt. Ezért folytatom ezt a párbeszédet Pierre Balmain eredeti víziójával – új módokat keresve ennek a beszélgetésnek a kifejezésére."