Egy felhős szeptemberi délutánon Isla Johnston, Baz Luhrmann várva várt Johanna-áról szóló filmjének 18 éves sztárja sétál a Cloisters múzeum területén. Ez a múzeum – amely az 1930-as években épült, és középkori kolostorokból és perjelségekből áll, Európából hozták Manhattan északi csücskébe – tökéletes háttérként szolgál a Vogue számára készülő fotózásához. Luhrmann filmjei mélyen a történelemben gyökereznek, és híresek merész, időt átívelő fordulataikról – például arról, hogy Shakespeare Veronáját modern tengerparti várossá változtatta, vagy a Moulin Rouge zajos tömegét a "Smells Like Teen Spirit" dallamára táncoltatta.

Mikor azonban Johnston belép a 12. századból származó, egy bordeaux-i közelében fekvő ciszterci apátságból származó épületbe, a múlt azonnali közelségében érezhető. A teret mintha a bencés szerzetesek suttogása lengné körbe, és a fény épp úgy ömlik be a boltozatos kőablakokon, mint ezer évvel ezelőtt.

Luhrmann Johanna-filmje (még címet nem kapott, a forgatás jövőre kezdődik) a történelem egyik legrendkívülibb szent történetét meséli el: egy 17 éves lányét, aki a francia Domrémy faluból származott, és isteni hangok és látomások vezették, hogy megmentse Franciaországot az angolok ellen folytatott százéves háborúban. 1420-ra Franciaország angol uralom alá került, a fiatal, bizonytalan francia trónörökös – a későbbi VII. Károly – visszavonulásra kényszerült, legyőzve és bizonytalanul. Orleans stratégiai városa ostrom alatt állt, de 1429-ben a tizenéves Johanna áttörte az ostromgyűrűt, megfordítva a háború menetét és segítve a francia királyságnak visszaszerezni a hatalmat. Ahogy Luhrmann fogalmazott: VII. Károly a menekülés határán állt. "Ha ez megtörténik, mindannyian angol szendvicseket ennénk Franciaországban. Nem lennének többé bagették. El tudjátok képzelni ezt a pusztító valóságot?"

Johanna történetét olyan sokszor mesélték el, hogy nehéz belátni, mi maradt még felfedezni. A filmtörténetet csak azoknak a színészeknek a felsorolásával is lehetne követni, akik eljátszották őt: Geraldine Farrar Cecil B. DeMille A nő, Johanna (1916) című filmjében, Maria Falconetti Carl Theodor Dreyer Johanna árulta (1928) című filmjében, Ingrid Bergman Victor Fleming Johanna (1948) című filmjében, Jean Seberg Otto Preminger Szent Johanna (1957) című filmjében, és Milla Jovovich Luc Besson A hírnök – Johanna története (1999) című filmjében. A legendája inspirálta Voltairét és Mark Twain-t is; Shakespeare a VI. Henrik, 1. rész című drámájában pásztorlányként ábrázolta, akit az isteni ihlet (vagy az őrület) emelt fel társadalmi helyzete és neme fölé. A 2024-es olimpia záróünnepségén pedig látomásként jelent meg, ahogy egy izzó mechanikus lovon lovagol a Szajna folyón, mintha a vízen járna.

Ez mind nagy felelősség egy fiatal színész számára. De Luhrmannnak megvan az az ügyessége, hogy karrierjük kezdetén felfedezze a rendkívül tehetséges előadóművészeket, majdnem mint egy vízkereső bottal: Leonardo DiCaprio és Claire Danes a Rómeó + Júliában, Austin Butler az Elvisben. Ehhez a filmhez olyan színészt keresett, aki nagy fizikai állóképességgel rendelkezik Johanna megformálásához. Johnstonban viszont valakit talált, aki viszonylag ismeretlen. "Áldottnak érzem magam, hogy megtaláltuk őt" – mondja Luhrmann.

Johnston egy farmon nőtt fel Délkelet-Anglia vidéki részén – "a semmi közepén", ahogy ő nevezi –, ahol a családja búzát, árpát, repcét és cukorrépát termesztett. Anyja New Yorkban modellkedett, mielőtt visszatért volna az Egyesült Királyságba, hogy Suffolkban kezelje férje családjának farmját. (Apja most informatikusként dolgozik.) Johnston és öccse gyermekkorukat unokatestvéreikkel töltötték, "hátul ülve mászkáltak a mezőkön teherautókkal" – meséli. A Cloisters egyszerű pihenőszobájában ülünk, ahol egy biztonsági őr kortyolgatja a teáját a közelben, és Johnston arról beszél, hogy szinte mindennap lovagolt, bement a tiltott mezőkre, és gyorsan menekült a dühös

Gyakran Ismételt Kérdések
Természetesen. Itt egy lista a gyakran ismételt kérdésekről arról, hogy Isla Johnstont Baz Luhrmann modernkori Johannaként írja le a Vogue 2025. szeptemberi digitális borítótörténetében.

GYIK: Isla Johnston mint modern Johanna a Vogue-ban

Kezdő szintű kérdések

1. Ki Isla Johnston?
Isla Johnston egy feltörekvő színésznő, aki a Vogue 2025. szeptemberi digitális borítótörténetének tárgya.

2. Miről szól a Vogue 2025. szeptemberi száma?
A szám egy nagy profilból és fotózásból áll Isla Johnstonról, amelyet Baz Luhrmann filmrendező kreatív irányításával készült.

3. Miért nevezik modernkori Johannának?
Ez egy metaforikus cím Baz Luhrmantól. Azt sugallja, hogy Johnston megtestesíti Johanna tulajdonságait – mint például a bátorság, a meggyőződés és a látnoki szellem –, de egy kortárs kontextusban, ami a mai világhoz releváns.

4. Ki az a Baz Luhrmann?
Baz Luhrmann egy híres és nagyon stílusos ausztrál filmrendező, producer és forgatókönyvíró, akit olyan filmjeiről ismernek, mint a Moulin Rouge, A nagy Gatsby és Elvis.

Haladó / Részletes kérdések

5. Mi annak a jelentősége, hogy Baz Luhrmann rendezte ezt a fotósorozatot?
Ez azt jelzi, hogy ez nem egy szabványos divatfotózás. Luhrmann arról híres, hogy grandiózus, színházi történetmesélő. Az ő részvétle emeli a fotósorozatot egy rövid filmes alkotássá, amely ötvözi a divatot, a filmet és a narratívát.

6. Hogyan reprezentálja vizuálisan a fotózás a modern Johanna ötletet?
Bár a konkrét képek a magazinban találhatók, várható, hogy Luhrmann újraértelmezi a középkori vagy harcos témákat magas divati elemekkel. Ez jelenthet modern páncélzatot idéző ruhákat, drámai fényviszonyokat és olyan pózokat, amelyek erőt és eltökéltséget közvetítenek.

7. Mit jelent ez a Vogue borító Isla Johnston karrierjének szempontjából?
Egy Vogue szeptemberi borító a divat naptár legprestízsebb helye. Az, hogy őt választották ki, különösen egy olyan látnoki emberrel, mint Luhrmann, azt jelzi, hogy Johnston egy jelentős feltörekvő tehetség, akit érdemes figyelni mind a divat-, mind a szórakoztatóiparban.

8. Játsza-e Isla Johnston Johannát egy közelgő filmben?
A GYIK leírás nem említ új filmes szerepet. A Johanna cím inkább egy kreatív koncepció a Vogue történetéhez, nem egy konkrét filmprojekt bejelentése.