„Fagyok. Égek,” énekelték Sophie dalszövegei Niccolò Pasqualetti bemutatójának fináléjában, amely tovább vitte a tervező ruhák kétértelmű lehetőségeit kutató vizsgálódását. Bár mi biztosan nem fagyoskodtunk – a telefonom 90 Fahrenheit fokot mutatott a Maggio Musicale Fiorentino közelében található labirintusszerű szabadtéri helyszínen, és néhány néző úgy nézett ki, mintha elolvadna.

A környezet tökéletesen illeszkedett. A Pitti, egy erődben elhelyezkedő divathetesemény, továbbra is a férfidivat legfélelmetesebb erőssége, míg Pasqualetti korábbi kollekciói a női divat menetrendjén jelentek meg. Munkája azonban gyakran elmosódott a nemi kategóriák közötti határokat – leginkább talán úgy írható le, hogy „őruházat”.

Pasqualettit nem zavarják a névmások (ő/ők), és a mai kollekció is ezt a lazaságot tükrözte, férfi és női modelleket egyaránt felvonultatva laza, határokat átlépő dizájnokban. Nehéz lenvászon overallok, aszimmetrikus vágásúak, festékspricceléssel, újragondolt munkaruhákat idéztek, a mellkason gyűjtött részletekkel és drámai csípővarrással.

Rövidített atlétatrikók, szoknyaszerű lábnyílású selyemnadrágok, lézerrel vágott bőrdzsekik, tülllel szegélyezett farmernadrágok, dekonsztruált kabátok köpennyé alakítva és bőrból készült mellények férfi modelleket díszítettek. Ezek a szokatlan párosítások élesebb kontrasztot alkottak, mint a női viseletek, bár Pasqualetti kevésbé a bináris ellentétekre, inkább az öltözködés újradefiniálására összpontosított. Olaszul a „habito” azt jelenti: „öltözöm” – és ezeknek a daraboknak a többsége úgy tűnt, hogy haladó gondolkodású öltözködőket inspirál a ruhatár szokásaik átgondolására.

Miközben Pasqualetti lebontotta és átformálta a divat normáit, egyben bólintott is a folyamat mögötti kézművességnek, a felújított kézműves anyagokból készült ékszerekkel. Bár a nemi kereteket lebontó tervezők nem újdonság, Pasqualetti friss nézőpontot hoz a párbeszédbe.