Az elegancia és az időtálló stílus ma délután találkozott Brunello Cucinelli milánói bemutatóján. Gondosan megválasztott részletek – például a buffet mellett elhelyezett nyolc olasz nemzeti napilap – határozták meg a hangulatot. A klasszicizmus ugyanakkor a ruhákba is beleivódott, ahol okos szezonális frissítések tették még vonzóbbá a szabott férfiruházat alapjait.

Számos összeállítás a laza és a formális határán mozgott, gyakran nyomtatásos pólók köré épülve. Ezeken antik angol újságkivágások láthatóak voltak a Parthenon szobrok – az úgynevezett Elgin-márványok – brit múzeumba kerüléséről.

Az utalás nem politikai célzatú volt, hanem a klasszikus hatások kultúrákon átívelő erejére reflektált. Ez az ötlet a pólókra ráhelyezett ruhadarabokban is megnyilvánult. Mint mindig, Cucinelli időtlen darabokból indult ki, majd mai szemmel újraértelmezte azokat. Ezúttal a megközelítés laza, légies és megnyúlt volt.

A zakók alacsonyan csúsztak a csípőn, míg a magas derekú, dupla redős nadrágok szinte a köldökig értek. A gallérok szélesedtek, hogy az arányok harmonikusak maradjanan. Bár egyes összeállítások a fejtól a talpig egyazon árnyalatban készültek (a tengerkék különösen kiemelkedett), mások merész kontrasztokat játszottak ki – például egy sötétszürke szett felett viselt sárgabarack színű len blézer vagy egy halvány pamut öltöny alá kötött korall pulóver. Egy feltűnő kombináció a sötétbarnát párosította a tengerkékével.

Cucinelli két fő inspirációt említett: a klasszikus szabásmódot és az 1980-as éveket, amikor a térhatás új dimenziókat nyitott a szerkezetben. A pólók, kötött pólóingek és a nyomtatott nyakkendős ingek szabott rétegek alatti megjelenése az akkori laza formálissá alakulásra utalt.

A modern anyagok voltak a kulcs – például egy fehér len blúzon, ami mindössze 80 grammot nyomott a redős nadrágok felett. A kék szűzecipők, ami a tornacipő és a loafer között helyezkedett el, elég rugalmas volt ahhoz, hogy összehajtható legyen, mégis stabilan érződött a lábon. Még a farmeranyag is megkapta a redőzést, és meglepő módon tökéletesen működött.

A viselhetőség középpontjában állva, Cucinelli tervezései megtestesítik azt, amit Italo Calvino a klasszikusokról mondott: soha nem hallgatnak el. Ezek a ruhák is örökké aktuálisnak érződnek.