Mivel befejeztem Lena Dunham legújabb memoárját, a Famesicket, én is ugyanúgy Lena Dunham-rajongó lettem, mint bárki más, de amikor megtudtam, hogy a Girls alkotója ma tölti be a 40-et, úgy éreztem, ez tökéletes kifogás arra, hogy újra elővegyek néhány munkáját. Furcsa módon, bár Dunham 2010-es áttörő filmjét, a Tiny Furniture-t már megszámlálhatatlanul sokszor láttam, soha nem néztem meg a Creative Nonfiction-t, az 2009-es rendezői debütálását, amelyet az Oberlin College-ban töltött junior és senior évei alatt készített – egészen mostanáig.
Az alábbiakban az összes gondolatomat megosztom, miközben néztem a Creative Nonfiction-t, amelyet egy Criterion Channel-előfizetéssel is streamelhetsz.
Itt is van, a kötelező vastag keretű ezredfordulós szemüveggel és mindennel!
Imádom ezt a homályosan szexuális, Secretary-szerű történetet, amit Lena karaktere, Ella sző.
Á, egy azonnali R-betűs szóhasználat 2009-ből.
A srác, akit a szerelmeként castingolt, most undorító, de valószínűleg bejött volna nekem az egyetemen.
Miért volt mindenkinek vintage földgömbje a kollégiumi szobájában?
Fogadok, hogy Dunham és én ugyanabban az antik boltban vettük a miénket Columbusban, Ohióban.
Azok a témák, hogy a srácok plátói módon átaludhatnak a szobádban, amelyek később a Tiny Furniture-ban is felbukkannak…
Lena, látom, milyen önreferenciális rendező vagy.
Bárcsak a lányokat "hülyének" nevezni, akikbe szerelmes vagy, valaha is működne, hogy megkapd, amit akarsz.
Annyira érzelmileg eláraszt Ella rosszul félig szőkített haja.
Olyan férfiakba belezúgni, akik nem tudják kiejteni a "hegemónia" szót… ó, bölcsészettudományi főiskola, alig ismertünk.
Drágám, ne engedd ezt a férfit az ágyadba.
Úgy érzem, mintha a Cápa-t nézném, de egy cápa helyett egy szexuálisan izgatott, idegesítő egyetemi srác köröz a vizekben.
"…Ahogy eltörtél három csontot a szívem listáján." LOL.
Úgy értem, hogy őszinte legyek, minden költészet kínos, ha hangosan olvassák fel.
"Azt hittem, néha közhelyes volt" – mondta minden kreatív írás szakos, aki valaha visszajelzést adott egy szemináriumon.
Vajon a 2009-es Lena Dunhamnak ugyanolyan hullámos frufruja van, mint nekem… most?
Istenem, élénken emlékszem, milyen szörnyű hallani, ahogy mindenki széttépi az írásodat egy "műhely" keretében.
Ez a lány, aki be akar ugrani, hogy megvédje a versét, nagyon Hannah Horvath-ra hajaz, aki kibukott az Iowa MFA programjából.
A mai napig szép emlékeim vannak arról, hogy a barátaimmal mostam a kollégiumban (és még mindig elítélem a szinte mindig republikánus fiúkat a folyosón, akiknek a szülei több száz dollárt fizettek félévente egy mosodai szolgáltatásért, hogy megkíméljék drága fiaikat attól a bizonyos megaláztatástól).
Az a részlet, hogy Ellának a törölközői passzolnak az ágytakarójához, annyira "egyetemista vagyok, és a szüleim szeretnek".
Most csak arra tudok gondolni, hogy Dunham karakterének anyja (és Dunham valódi anyja, mint kiderül) azt üvölti a Tiny Furniture-ban: "TE MÉG NEM IS SZEXELSZ EZZEL A SZEMÉLLYEL!" a srácról, akit hagy aludni az ágyában.
Ó Istenem, és most kanalazzák egymást?
Ella próbálkozása, hogy profinak tűnjön a professzorával való találkozóján (miniszoknya és blézer, természetesen) megöl.
Egy hosszú, lógó ruha hátizsák alatt viselve tényleg "egyetemet" kiált (vagy legalábbis azt, ahogy én öltöztem rá).
Ezek az arany írásos karikák Ellán…
A másodkézből származó kényelmetlenség ebből a csók jelenetből csalánkiütést okoz.
Á, Dunhamnek már a legelső filmje előtt is voltak tetoválásai? Aranyos (őszintén).
Amikor egy srác azt mondja: "Úgy érzem, nem fogom végigcsinálni, és lehet, hogy ideges leszel", higgy neki.
Nem azt mondom, hogy minden lány barátot akar, de ez a bizonyos lány határozottan igen.
Az ott… Audrey Gelman?
Lena olyan fiatalnak és sebezhetőnek tűnik a film oly sok kockáján, hogy sírhatnékom van.
Isten mentsen meg az egyetemi szüzességi vitától.
Emlékszel, hogy az egyetemen szinte minden adandó alkalommal véletlenszerű, kínos titkokat mondtál el idegeneknek magadról?
"Nem áll szándékomban senkinek a barátja lenni"… ez hazugság!
Ez a véletlenszerű ágybetolakodónak sok szabálya van valakihez képest, akinek még kollégiumi szobája sincs.
A 32 éves létnek megvannak a hátrányai, de legalább nem kell néznem, ahogy egyetemisták "zenélnek".
Női barátság veszekedés!
Lena azt csinálja, amihez a legjobban ért, őszintén.
Hogy éltem túl valaha, hogy emberek véletlenszerűen felbukkantak a kollégiumi szobámban az egyetemen – vagy akár élveztem?
Nem bízom ebben a Carly lányban, ezt meg kell mondanom.
Tapasztalatom szerint az emberek nem akarják hallani a negatív első benyomásaidat róluk.
Hűha, Ella szobája tényleg a központi hely az átalvásokhoz.
Oké, igazam volt, hogy nem bíztam Carlyban!
És Edie-nek (más néven Audrey Gelmannek) igaza volt, amikor "manónak" nevezte!
Istenem, a lányok olyan ijesztőek tudnak lenni.
Főleg, ha megsértették őket.
Imádom, milyen keveset tud Ella a drogokról.
A parókák választéka ebben a filmben… Nicole Kidman remeg!
Óvakodj a terapeuta fiától, Ella!
Bár ez a srác határozottan előrelépés ahhoz az ágybetolakodóhoz képest, akinek a nevét nem tudom megjegyezni.
Miért van neki furulyája, egyébként?
Ennek a srácnak a porcfülbevalója és Nintendo boxer alsói… Istenem, az egyetemi szex annyira méltatlan.
Úgy értem, bizonyos szempontból azt mondhatnád, hogy minden szex méltatlan.
Oké, Ellának egyértelműen undora van (elég jogosan).
Ó, díva, hagyd békén az ágybetolakodót!
Á, a tavaszi szüneti kirándulás a vidéki Ohióból New York Citybe. Jól ismerem.
Gyakran Ismételt Kérdések
Itt található egy GYIK-lista a "57 gondolat, ami eszembe jutott, miközben Lena Dunham debütáló filmjét, a Creative Nonfiction-t néztem" című cikk alapján. A kérdések természetes, beszélgetős hangnemben íródtak, a válaszok pedig közvetlenek és egyszerűek.
Általános Háttérkérdések
K: Mi az a Creative Nonfiction?
V: Ez Lena Dunham első nagyjátékfilmje, amelyet még 23 évesen készített. Ez egy félönéletrajzi film egy Elláról nevezett fiatal nőről, aki próbál eligazodni az életében, a kapcsolataiban és az írói karrierjében.
K: Ez ugyanaz, mint a Tiny Furniture?
V: Nem, a Tiny Furniture a második filmje. A Creative Nonfiction a debütálása, amely előtte készült.
K: Miért írna valaki 57 gondolatot arról, hogy nézi ezt a filmet?
V: A film nagyon személyes és nyers, ezért rengeteg azonnali, szűretlen reakciót vált ki – olyan, mint amikor valami kínosat, vicceset vagy fura dolgot nézel egy barátoddal, és elkezdesz mindenre kommentálni.
Tartalom Stíluskérdések
K: Milyen a főszereplő?
V: Egy rendetlen, önközpontú, de nagyon rokonszenves egyetemista lány. Rossz döntéseket hoz, kínos dolgokat mond, és próbál író lenni.
K: A film vicces vagy komoly?
V: Mindkettő. Ez egy kínos komédia, de valós problémákkal is foglalkozik, mint a szorongás, az alkotói válság és a rossz kapcsolatok.
K: Van a filmnek egyértelmű cselekménye?
V: Nem igazán. Inkább olyan, mint egy sor pillanat Ella életéből. Naplóbejegyzésnek tűnik, nem pedig egy hagyományos történetnek nagy befejezéssel.
Az 57 Gondolat Élménye
K: Az 57 gondolat többnyire pozitív vagy negatív?
V: Vegyes. A szerzőt lenyűgözi Dunham nyers tehetsége, de frusztrálja is a karakterek idegesítő szokásai és a film lassú tempója.
K: Mi egy gyakori reakció az embereknél nézés közben?
V: Sok kínos feszengés. A karakterek olyan dolgokat mondanak és csinálnak, amelyek fájdalmasan kínosak, így szégyenérzetet kelt a nézőben.
K: A cikk lelövi a film poénjait?