Idén korábban Maria McManus elkezdett dolgozni csipkével, miután rátalált egy ír lenvászon asztalterítőre, amit Bibi néni készített. "Általában nem a virágos horgolás az esetem, de ez különlegesnek érződött," mondta akkor. Három szezonnal később ez a felfedezés kreatív kísérletezési hullámot indított el a tervezőnél.

"Ez arra késztetett, hogy újragondoljam a fenntarthatóságot – nem csak a recycled anyagokra koncentrálva, hanem látva, hogy ennél több is van a történetben," magyarázta egy találkozó alkalmával Tribecai otthonában, ami gyakran kiállítóteremként is funkcionál.

A francia kormány által tanúsított és védett kézműves francia Dentelle de Calais-Caudry csipke került előtérbe a resort kollekciójában. Ez díszítette a sima, csúszós anyagú szlipruhákat, amelyeket kedvenc Naia Renew anyagából készített, valamint a kényes virágos szoknyákat. De a hatása tovább is elért – például egy légies kardigánban, amelyet három, a csipkéről inspirált virágmintával kötöttek, vagy akár egy szerves pamutból készült farmernadrágban, amelynek szándékosan elszakadozott derékpántja és zsebei voltak. A farmer még mindig kifinomult kivitelű volt, bélésként a jellegzetes grosgrain szalaggal, de a nyers szélek hangsúlyozták a kézműves munkát.

Ez nem akadályozta meg McManust abban, hogy új fenntartható anyagokat fedezzen fel. Ebben a szezonban bemutatott egy recycled poliészter "báránybőrt", amelyet egy merész, glamuros kabátban használt fel, valamint egy biológiailag lebomló nejlont, amely búvárszerű textúrájú volt, és hosszú, övtartós leggingssé alakult a sokoldalúság érdekében.

"A legtöbb nejlon fosszilis üzemanyagokból – különösen szénből – származik, és évszázadokba telhet, míg lebomlik," magyarázta. "Ez a változat gyümölcspolimerekből készül, tehát úgy bomlik le, mint a papír vagy a pamut, öt év alatt lebomlik a szemétlerakóban. A gyárat egy Regina nevű lenyűgöző nő alapította – minden, amit csinál, valamilyen módon fenntartható."