Mielőtt 2023-ban átvette az Ann Demeulemeester irányítását, Stefano Gallici – aki még mindig a 30 alatt jár – karrierjét egy rövid gyakornoki időszakkal kezdte Haider Ackermannnél Antwerpenben. Úgy tűnt, a sors vezette oda. Most pedig belép az ikonikus Antwerpeni Hatos tagjának örökségébe, továbbvivve a ’90-es évek költői, merész eleganciáját. Demeulemeester munkája sosem csak a ruhákról szólt – érzés volt, hang. Patti Smith-sel való kapcsolata révén nyers, androgün minimalizmust fogott meg, zenei érzékkel. Gallici érti ezt – szabad szellemű bohém stílusa rezeg a mai zenei színterek energiájával. Néhányan azt is mondják, hogy ő és Demeulemeester lemezlistákat cserélnek egymással.

Gallici elmélyült és természetesen menő, Kerouacot idéz, és romantizálja a nyugati part irodalmát. Tanulmányozta a múltat, de nem köti le – tiszteletben tartja az archívumot, de nem fél saját nyomot hagyni. A jövő tárva-nyitva áll előtte, és ő magabiztosan készül alakítani. A vékony, háromrészes öltönyök, amelyek meghatározták Demeulemeester örökségét, nem másolódnak, hanem újraértelmeződnek. Sziluettjei továbbra is karcsúak és rétegesek, de élesebb szerkezettel – kontrollált, mégis korlátlan. A szabás lágyan oversize, de precíz; a fekete és fehér továbbra is uralkodik, enyhítve a halvány zöld, halvány rózsaszín és bézs árnyalataival. A devoré bársony romantikát ad, míg a farmer, bomberdzseki, varsitydzseki és motoros stílusok egészítik ki a keveréket – egy ruhatár az alkotói körök számára, amelyekben mozog.

„Ann számára a késő ’70-es évek New York-jának pulzusa volt a meghatározó – a CBGB, a Max’s Kansas City, a downtown érzése” – mondja Gallici. „Számomra a nyugati part – a beatnikek, San Francisco, Morrison, Ginsberg, Neal Cassady. Ez az én nyelvem.” Nyilvánvalóan a saját dallamát játssza.